Református keresztelő. Manapság hogy megy ez?

"sokkal jobb, ha felnőtt fejjel saját maga dönt majd arról, hogy meg akarja-e ezt tenni vagy sem. Ha igen, akkor pedig nem vízlocsolással, hanem bibliai módon, teljes víz alá merítéssel."

Már bocsáss meg, de nem hinném, hogy egy ilyen külsőségnek ekkora szerepet kellene tulajdonítani. Ne a hókuszpókuszra, hanem a keresztség által közvetített isteni kegyelemre helyezd a hangsúlyt. Édes mindegy, hogy most alámerítik, vagy csak leöntik vízzel. Persze az alámerítkezés szebb, látványosabb, de nincs egyéb jelentősége, csak egy külsőség.

Kedves Kérdező, valóban a helyi lelkésztől kell tájékozódni, viszont a keresztelőben ígéretet kell tennetek, hogy keresztényi módon fogjátok nevelni a gyermeket. Szóval ha ti nem vagytok vallásosak, és csak egy, a nagymama unszolására megtett formaság a keresztelő, akkor tényleg nincs semmi értelme, csak egy üres esemény marad. Ha viszont tényleg Istennek tetsző módon fogjátok a gyermeket nevelni, akkor igenis fontos a keresztelő. Kívánom szívből, hogy ez utóbbi legyen az igaz! :-)

Én csak annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy Istennek tetsző az is, ha tiszteljük egymást, akkor is, ha a másikétól (amúgy is kismértékben eltérő) meggyőződésünk van.

Ez a minimum, amivel Istent képviselni tudjuk, hogy szeretjük egymást, én nem gúnyolódunk egymáson vízlocsolási megjegyzésekkel.

A lepontozásra reagálva, ezek szerint nem érdekel, hogy Isten Igéje mit tanít a gyermekkeresztségről? Olvasd nyugodtan végig az Újszövetséget, nincs benne egyetlen egy példa sem arra, hogy a keresztények bármikor is megkeresztelték volna a kisgyermekeket!

Ezzel szemben Isten Igéje a Jézus Krisztusban való hitet adja meg a megkeresztelkedés feltételeként (ami egy csecsemőnek még nem lehet meg):

"Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt." Csel 8:35-38

A gyermekkeresztség a Katolikus Egyház téveszméinek egyike, amit Lutheréknek anno ki kellett volna hajítaniuk.

Fel is tettem erről korábban itt egy kérdést:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__1..

Csak úgy megjegyezném, hogy a feleségemet a megtérése után egy református lelkész keresztelte meg a Balatonban, rendes víz alá merítéssel. Lett is belőle később ugyan problémája, de hát Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek...

Üdv.

Tamás

Van egy kedves volt református lelkész ismerősöm, akit kirúgtak a reformátusoktól a hasonló Bibliához ragaszkodó nézetei miatt :)

"Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa." Mt 5:10

Tény és való, hogy szebb az alámerítéses keresztelés, de ez csak egy külsőség. Ez olyan dolog, mint mikor valakik azon vitatkoznak, hogy Jézus kereszten halt meg, vagy kínoszlopon, vagy hogy a kereszt T-alakú volt. Hát kit érdekel hogy milyen alakú volt? A megváltás műve a legfontosabb, amit azon a fán végbevitt.

Hihetetlen hogy van aki képes ilyen hülye külsőségen vitatkozni. Ha ennyire szó szerint majmolod a Bibliát, akkor tarts be az ószövetségi mózesi törvényeket is, azt a sok lehetetlen dolgot.

Egyébként meg igenis jó a gyermekkeresztség, mert érdekes módon felnőtt korban (mifelénk legalábbis) azok az emberek vallásosak, akiket gyerekkoruktól kezdve a hitben neveltek a szüleik. Ezt már csecsemőkorban el kell kezdeni, hogy a gyerek lelkét szője át az, hogy imádkozik, templomba jár stb.

Ismerek olyan embereket, akik nincsenek megkeresztelve, és templomban is csak osztálykiránduláson voltam maximum. Hát elég érdekesnek tartanám ha ők megtérnének vagy megkeresztelkednének most, 25 éves korukban. :) Persze van rá esély, de ennek lehetősége elenyésző. És akkor sokra mész azzal, hogy majd felnőtt korban... :)

Keves hevesek!

Krisztus követése nem csak arról szól, hogy farizeus módon foggal körömmel ragaszkodom az egyébként helyes törvényekhez, ez szép dolog, és helyes is önmagában. De az egész nem ér semmit, ha nem tudsz szeretettel és elfogadással viselkedni mások felé. Ha a sajátodtól eltérő meggyőződéssel találkozol, még messzebbre riasztod az illetőt azzal, ha nekiesel, és indulatoskodsz gúnyolódva.

Én nem a Biblia helyességét vitatom, hanem azt, hogy Krisztus lelke vezérel-e, mikor mást rugdosol a szavaiddal.

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, és minden ismeret birtokában vagyok, és a törvényt A-tól Zig betartom, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok és semmibe veszik minden próbálkozásom, hogy mást meggyőzzek a saját igazamról, melyről hiszem, hogy Isten szerinti helyes.

Én református vagyok. És nagyon komolyan hiszek benne, hogy ideálisabb, sőt ezen túlmenően helyesebb gyakorlat a feltnőtt keresztség. DE tovább megyek. Amit még ennél is erősebben hiszek, hogy Bibliával a kezemben és Bibliára hivatkozva nagyon sokszor lehet bántani másokat, de hiszem, hogy Isten lelke a Biblián túlmenően segít úgy értékelni a másik embert minden az enyémtől eltérő véleményével együtt, hogy elfogadjam őt és szeressem őt úgy, ahogy van, megmutassam a saját életemmel, hogy én másként csinálom, hiteles példaként élem az életem, és ha a helyzet úgy adja, illetve, ha kérdeznek, akkor elmondom a saját meggyőződésemet, de mindezt nem heveskedve, nehogy másokat messzebb sodorjak a viselkedésemmel Istentől.

Ez az út még nehezebb, mint A-tól Z-ig betartani a Biblia törvényeit. Hogy úgy mondjam, elég keskeny. De érdemes.