Római katolikusok! Hogyan védekeztek a szex során?

A hittantanár talán nem tudja egész pontosan megmagyarázni a dolgot, de ebben a könyvben nagyon jól össze van szedve minden, amit az Isten tervei szerint megélt szexualitásról tudni kell:

Christopher West: Jó hírek a házasságról és a szexualitásról (Szent István Társulat 2011)

Ami a TCST szándékát illeti: nem a szándék a bűn önmagában, amikor valaki nem akar gyermeket a házasélet során, hanem az, hogy milyen módon éri el a célját. A cél nem szentesíti az eszközt!!! Más területen: nem az a bűn, hogy valaki jól akar élni, hanem az ha ehhez tisztességtelen úton teremti meg a feltételeket... Nem csak a szándékon múlik cselekedeteink erkölcsi értéke, hanem magán a cselekedeten, és a körülményeken is.

Bűn tehát akkor lesz a születésszabályozás, hogy valaki ezt olyan manipulatív eszközökkel teszi, melyek ellentmondanak a teljes önátadás és a teremtett renddel való együttműködés kritériumának ("termékenységeddel együtt elfogadlak / termékenységemmel együtt adom neked magam -- az Isten által alkotott természettörvény szerint, a női ciklus természetes adottságait elfogadva").

Világosan kell látni: a TCST nem teszi terméketlenné az egyébként fogamzóképes nőt, ill. az egyesülést, hanem azt az adottságot használja fel kellő felelősséggel és önmegtartóztatási készséggel, amely Isten ajándéka. Mindennek viszont ellene mond a fogamzásgátlás, ami Isten akaratát, a női termékenységet nem tartja tiszteletben, megkerüli a problémát, és ezáltal a szexuális felelőtlenség előtt szélesre tárja kaput. A gátlástalanul, korlátlanul megélt szexualitás ugyanis kényszerré válik az ember életében, ami a hűséget is lehetetlenné teszi. Ha valaki nem képes korlátozni nemi késztetését a házasságon belül, akkor hogyan várhatnánk, hogy meg tudja ezt tenni házasságon kívül???

A TCST csak akkor bűn, ha az önzés motiválja (de ez szerencsére egyelőre nagyon ritka, hiszen az önző párok nem ezt alkalmazzák (pedig kellő elköteleződés és gyakorlat mellett sokkal hatékonyabb minden fogamzásgátlásnál!), hanem a kényelmesebb utat választják...

Balázs36

Még néhány gondolat, hátha segít:

Az alapelv valóban ez: nem szabad elválasztani a szexualitás két funkcióját: az egyesülést (aminek csal egy része az örömszerzés) és a nemzést (vagyis a termékenységet).

Ez a kettős funkció azonban csak akkor kapcsolódik/tartozik össze, amikor az egyesülés termékeny lehet. Ebben az időben tényleg szétválasztásról van szó, ha olyan módon egyesülnek, hogy kiiktatják a termékenységet. Ebben az esetben igazából a teljes egyesülés sem jöhet létre, hiszen olyan adottságot utasítanak el a másikban, ami lényegi tulajdonságaként hozzátartozik (a termékenység). Ilyen elutasításról nincs szó a TCST-nél, amikor úgy kívánják elkerülni a gyermeknemzést, hogy eleve Isten akarata az adott nemi egyesülés terméketlensége. Itt tehát "nincs mit elválasztani"... A egyesülésnek azonban "önmagában ekkor is gyermeknemzésre alkalmasnak" kell lennie, vagyis a természetes, emberi szexuális egyesülés minden lényeges elemét csorbítatlanul meg kell valósítani. Ezért nem igazi egyesülés az "orális" vagy "anális" szex, a megszakított közösülés, a kézzel történő kielégítés stb. Ezeknek az élvezkedéseknek semmi köze a házastársi aktushoz mint "szeretetben történő önátadáshoz".

(Bocs, ha nagyon szókimondó voltam.)

Más szavakkal:

Isten elválaszthatja a házaséletet a nemzéstől (ezt teszi a ciklus terméketlen napjaiban) , hiszen ő az élet, a termékenység, a szexualitás alkotója, tervezője. A szétválasztási tilalom nem Istenre, és az általa alkotott természeti adottságokra, törvényszerűségekre vonatkozik, hanem az emberre. Mi nem módosíthatjuk Isten törvényét. Kötelességünk alkotni, megismerni és "uralmunk alá hajtani a földet", a természetet, gyógyítani a betegségeket, élni a választási lehetőségekkel, de az életadás felelősségében nem léphetünk a teremtő Isten helyébe. Az ember egy isteni jogot "ragad magához" a fogamzásgálással -- a TCST-vel viszont egyszerűen csak megismeri Isten törvényét, és mint egy ajándékot okosan, felelősségteljesen kibontakoztatja, saját életének tudatosan részévé teszi.

''2. A tízparancsolatban is benne van, hogy ne paráználkodj. Tehát katolikus ember akkor szexel, ha gyereket akar csinálni, és nem tiszta élvezetből.''

Na ez mekkora hülyeség :D A paráználkodás másnéven félrelépés. Katolikus ember választottját akkor b@ssza meg amikor akarja -.-''

33. válaszoló, nem hiszem, hogy a kereszténység lényege az lenne, hogy mindent, ami egy kicsit is izgalmas a szexben, azt bűnnek bélyegezzük és elutasítjuk. És ha valaki nem az általad írt szövegnek megfelelően él, azt meg lebűnösözzük, mintha kb tömeggyilkos lenne.

Az lenne az igazán jó keresztény, aki havonta 2-szer szexel csak, ahogy itt írta valaki?

Ez egészen fájdalmas, amiket írtok.