Ha 1 református férfi 1x már megnősült, de elvált, nősülhet újra református szertartás szerint?

"Ja és ha református esküvőtök lesz, ott sem kell áttérned."

Azt nem, de a születendö gyermekek pld. akkor automatikusan reformátusok lesznek.

Èn megmaradnék az "alázat" útján...

Az ember nem kaphat meg MINDENT az életben, s ha már így alakult, hogy a jövendöbelink talán kicsit meggondolatlanul egy katolikus szabályok szerint való elözö házasságot kötött (egy katolikus nö miatt, nem a hit miatt), akkor ezt a hibát, ami a völegényem hibája volt, megpróbálnám alázattal (Isten felé, de öfelé is) elfogadni, ennek minden következményével együtt...

Isten ennek a lépésnek mindenestere jobban örülne, s egy vallásos embernek Isten kívánsága kell, hogy az elsö helyen álljon!

Mély tisztelettel kérek elnézést a 12. válaszolótól, de amit írt, az igen nagy félretájékozottságra vall. A Magyarországi Református Egyházban nincs reverzális, azaz házasságkötés esetén semmi módon nem követelünk meg semmiféle (sem írásbeli, sem szóbeli) nyilatkozattételt a születendő gyermekek felekezetére nézve.

A másik dolog: azt gondolom, hogy Isten alapvetően nem egy következményekkel fenyegetőző valaki. Nyilván, vannak következményei a tetteinknek, de ha valaki nyitott felé, azt semmiképpen nem küldi el magától. Szerintem...

Üdvözlettel:

egy református lelkipásztor

(további kérdések esetén szívesen állok rendelkezésre - akár privát üzenetben is)

"...akkor ezt a hibát, ami a völegényem hibája volt, megpróbálnám alázattal (Isten felé, de öfelé is) elfogadni, ennek minden következményével együtt..."

Tisztelt Lelkipásztor Úr,

a születendö gyermekek hitbeli hovatartozását illetöen, lehet, hogy nem voltam én sem helyesen tájékoztatva, ezért is írtam korábban az érintett hölgynek, h. mindenképpen egy plébánossal kéne a dolgot elöször megbeszélni, ott úgyis kiderült volna.

(Fordított esetben a gyermekek katolikusok lennének.)

A "...minden következményével együtt..." pedig arra vonatkozott, hogy a katolikusoknál egy elvált emberrel kötött házasság (ha az csak nem lett érvénytelenítve), sajnos nem vehetö figyelembe, mert "ami a mennyben megköttetett, az a Földön is", tehát a katolikus tanok szerint, a Biblia szavára, Isten kérésére (nem akarok parancsot írni) épülve, a fiatalember "égi értelemben" még mindíg házas...

Kérem ne vegye ezt személyes sértegetésnek, Önt személy szerint nem akarom megbántani(!), de sajnos a protestantizmus eléggé eltávolodott a Bibliától, Isten szabályaitól és kéréseitöl, elvilágiasodott, amit mi sem bizonyít napjainkban jobban, mint hogy az Evangélikus Egyház ( és lehet, h. a református is) már egynemüek "házasságát" is hivatalosan engedélyezi, templomi ceremónia és áldás kíséretében (!), söt, ha a lelkész maga homosexuális, a paplakba élettársával együtt beköltözhet és vezetheti a közösséget....

Furcsa módon, ez senkinek sem tünik föl, senkit nem zavar, hogy más felekezetek úgy váltak és válnak és újra házasodnak, ahogy csak akarnak, és ahányszor csak akarnak és most még ez is...

A Katolikus Egyházat egy általános gyülölet veszi körül,

még mindíg az 500 évvel ezelötti búcsúcédulákat és egyéb még régebbi(!) bünöket hányván a szemére, jogosan, nem is arról van szó, (mert az Egyház sem volt soha tökéletes és nem is lesz, mert csak gyarló emberekböl áll, de ez akkor a többi felekezetre is kéne hogy vonatkozzék...) bár II. János Pál Pápa az Egyház MINDEN valaha elkövetett bünéért nyilvánosan és nagy alázattal az egész világ szeme elött bocsánatot kért...

Ezt valahogy senki sem akarja/akarta meghallani és a több száz év elötti (!) bünöket megbocsátani... , ez valahogy mégsem akar a köztudatba átmenni és az általános gyülölet és elöítélet alábbhagyni...

A katolikus "eltévelyedéseket" idövel a Szentlélek mindíg korrigálja (sugallatok, jelenések formájában), melyek csak a misztika, tehát az "Ég" és Föld érintkezése során lehetségesek és történhetnek, amire a protestáns felekezeteknek nincsen meg a lehetöségük, hiszen ök -Luther újitásainak következtében- nem foglalkoznak többé misztikával, természetfeletti dolgokkal.

Egy katolikus azonban tudja, hogy a Biblia ismerete a hitnek csak az egyik "szárnyát" képezheti, a másik éppen ez a számtalan misztérium, aminek részesei lehetünk, ha az eredeti tanoknál maradunk és megnyílunk az Ég eme számtalan, gazdag ajándéka felé.

A másik "szárny" tehát a "Szent hagyomány", amit különben a "Szent jelennel" is kibövíthetnénk, hiszen a a Biblia kialakulása óta az Ég nem csukta be az ajtót közte és a Föld (emberiség) között, söt!

A jelenések száma egyre sokasodik (lásd: Medjugorje), ahogy az emberi bün is egyre nagyobb méreteket látszik bolygónkon ölteni...

Az Ég tehát "figyelmeztet", nemcsak az ókorban, de ma is.

Egy katolikusnak tehát erröl a "csodavilágról" lemondania, amit az eredeti tanok és a Szent hagyomány együtt képeznek, saját érdekében, úgy gondolom, nem lenne nagyon okos.

Hogy mekkora ajándék pld. csak az Eucharisztia, Isten és az ember titokzatos (misztikus) egyesülési lehetösége... S mindez akár naponta, ha akarjuk!

Az átlényegített ostya akkora erejü, hogy sok Szent évtizedekig csak abból élt, más tápanyagra (még sokszor folyadékra sem) volt többé szüksége.

A Szent Pió Atya mondása volt, hogy "Hamarabb megvan a Föld Nap nélkül, mint Eucharisztia nélkül!", és ez valószínüleg így igaz...

Ez pedig csak 1 Szentség a 7 közül!

(Luther ebböl 5-öt eltörölt).

Mindezt írom én, aki 8 évvel ezelött még maga is református volt!

Sajnos reformátusként még azt sem tudtam, hogy hol vannak "elköltözött" hozzátartozóim és lehetek-e még segítségükre, tehetek-e értük még valamit?

Katolikusként -remélem- nagy segítséget tudtam már Nekik adni a számtalan praxissal, ami a Katolikus Egyházban rendelkezésünkre áll.

Isten adni akar és Ö mindíg bökezü, Ö egyre többet adna HA! - Ha elfogadnának!

Ha kicsit nyílunk meg, kicsit tud csak adni.

Ha nagyon megnyílunk, többet, sokat!

De valakitöl egyszer azt is meg kell hallanunk/tanulnunk, hogy mit jelent ez a megnyílás, hogy hogyan és föleg MI által (milyen praxis) nyílunk meg?

Spirituális fejlödési lehetöségünk végtelen és csak kivánni tudom mindenkinek, hogy "fejlödni" akarjon, mert személy szerint biztos vagyok benne, hogy ez Isten kivánsága is!

Àldott, boldog ùj évet kívánok itt Mindenkinek!

Kiegészítés:

Talán nem derül ki egészen abból, amit írtam, hogy egy elvált személlyel kötött újabb házasság során az érintett kat. hölgy nem vehetné többet igénybe a 7 Szentséget.

De én nem vagyok sem teológus sem pap, ezért mindezt meg kell(ene) beszélni egy kat. pappal.

Kedves Kérdezö!

Ezt írod:

"A válaszom egyszerűen csak ennyi: a szeretet miatt, ami összeköt-és a gyönyörű gyerekeink miatt, és mert jó ember... "

Hidd el, Isten egy könyörületes Isten és Maga a szeretet!

Ö tudja, hogy ma ez így van, hiszen ezért bünös MINDENKI, mindenki hordja a maga kis "batyuját" Ádám és Éva óta....

Persze, ha tehetjük, kerüljük el azt, ami nem tetszik Istennek, de ami adva van, hogy pld. ebbe a férfiba szerettél bele, ezzel a "hátterrel", ez most már ne bántson! Ha jó a házasságtok, stb. akkor ennek Isten is nagyon örül (!!!) és látod, megáldotta a házasságotokat két szép gyermekkel is!

Örüljetek ennek és köszönjetek meg mindent az Ùrnak és éljetek most már Isten akarata szerint, amennyire csak lehet és neveljétek a gyermekeket is igaz istenhitre! A hit átadása a legfontosabb feladata a szülöknek, ez a legtöbb, amit a gyermekeinknek adhatunk!

Persze, Istennek vannak szabályai, kérései, de az ember esendö, ezért is kellett a megváltás! MINDENKINEK szüksége van erre a megváltásra, nemcsak Nektek...

Ami az áldozást illeti: azt nagyon jól teszed, ha fizikailag nem áldozol, mert ezzel is engedelmeskedsz Istennek, és ezzel máris sokmindent jóváteszel...!

De talán hallottál már róla, hogy ilyen esetben az ember szellemi áldozást csinál, tehát gondolatban áldozol Te is a többiekkel, csak nem mész ki a paphoz, de ezt a fájdalmat, ami az ostyáról való lemondás jelent, EZT is még pluszként feláldozod!

Ìgy gyakorlatilag Te még többet is teszel, mint mások, mert ezzel Te így még egy személyes áldozatot is hozol!

Egy pap is ezt fogja mondani, ebben biztos vagyok, kérdezd csak meg.

Tehát ne legyen mostmár semmi lelkiismeretfurdallásod, ez a lemondás végsösoron még több és Istennek tetszöbb, mert nagyobb áldozatot jelent, mint másoknál, akik ugyan fizikailag áldoznak, de lélekben, hitben talán nem olyan komolyan, mint Te!

Ez az alázat útja, a szenvedés útja, de EZ a jobb!

Hogy a gyerekeitek máris katolikusok, ennek nagyon örülök!

Nem akarom megbántani a más felekezeteket (!), de a Katolikus Egyházat egyszerüen nem lehet egy nivón említeni a leszakadtakkal, mert itt töretlenül megmaradt az eredti erö, amit még Jézus adott át az Apostoloknak. Itt természetfeletti dolgok történnek ezáltal nap mint nap, ami máshol egyszerüen nem lehetséges.

Vigyétek a gyerekeket is olyan gyakran, amennyire csak lehet a misére, már a papi áldás is védi, fejleszti öket!

Egészségesebbek, okosabbak, szófogadóbbak lesznek Jézus közelében!!!

Talán megjön a kedvük majd a ministráláshoz is, azáltal mégtöbbet kaphatnának.

Àldjon meg a Jóisten Titeket, sok ilyen szeretö családra lenne szükség !!!

Kiegészítés:

Még valamit szeretnék mondani.

Az legideálisabb az lenne, ha a férjed tudná érvényteleníttetni az elözö házasságát.

Ez egyáltalán nem kerül sokba, söt még el is engedik teljesen a pénzt, ha olyanok a körülmények.

Gondoljátok meg!