Te hogyan találtad meg Istent, és a békét?

-Első: Felejtsd el, hogy egy valláshoz tartozol, pl. katolikus. Ez hülyeség.

-Ahelyett hogy elfogadod pl. a kereszténységet, és beállsz a csordába, inkább GONDOLKOZZ, használd az AGYAD !!

- SAJÁT vallást alakíts ki, ahogy te szemléled a világot. Ehhez olvass: különböző vallásokból, könnyedebb filozófiai könyveket.

NE KÉNYSZERÍTSD MAGAD 1 VALLÁSBA, hanem max jöjj rá hogy az egyik vallás pont úgy gondolkodik mint te, és tanulhatsz belőle.

Gondolkodni valóban kell, de az hogy valaki egy valláshoz tartozik nem azt jelenti hogy egy agyatlan csordához tartozik, (köszi a lenéző kifejezést, igazán szívderítő)mert akkor is lehet gondolkodni ha egy adott vallásban találja meg valaki az útját. Sőt: szép dolog a saját világkép, csak attól hogy te kemény munkával összegondolkodtad, még lehet abszolút hibás. Arról nem is beszélve, hogy Hitler is gondolkodott meg Marx is. Nézd csak meg, mi lett belőle :-(

Vagyis: a gondolkodás fontos összetevő, de nem mindenekfelett való. A szívedet kell megtisztítani hozzá, ahhoz meg a vallások remek segítséget nyújtanak annak, aki őszintén akarja.

Kérdező, nem tudok neked privit írni, nem akarom állandóan ismételni magam de egy kis könyvajánló:

Mohandas K. Gandhi: Önéletrajz

Anthony De Mello: Szárnyalás.

A szív ébredése.

Abszurd egypercesek.

C.S.Lewis: Mere christianity (nem tudom, mi a magyar fordítás címe, azt hiszem: keresztény vagyok?????)

Volt olyan időszakom, amikor nem hittem, hogy létezik Isten. Előtte hittem, utána is. Akkor egy idő után elkezdtem csak simán a természetben, a teremtésben felfedezni. Nem létezik, hogy nem létezik... Ez csak egyik "Istenre találásom", de a legnagyobb krízisben ez segített.

A béke... Lehet, furán hangzik, de... egyszerűen elcsendesedtem. Ha megvan Isten, és csendben próbálod meghallani, békére lelsz. Jézus azt ígérte, hogy békét hagy ránk, az Ő békéjét adja nekünk. Kérd el Tőle, és várj csendben. Csendet találni hosszas és nehéz lehet, de nem lehetetlen.

Rájöttem, hogy nagyon szeret, mert valóban Jézust, az Ő Fiát adta értem, hogy meghaljon helyetteim a bűneimért és megváltson a pokolból és így örök életem van. Miután ezt megérted, már nincs, ami elvegye a szíved mélyéről a békét, mert ez a biztos pont.

És nagyon fontos a napi igeolvasás, hogy kapcsolatban lehessünk az Úrral, megértsük az üzenetét.

Számomra nagyon jó, ha a természetben lehetek, mert látom Isten szeretetét, a sok szép természeti elemet, amiket teremtett, hogy örüljünk nekik.

Nem mondom, hogy azóta mindig csak békét érzek, az idegeskedés és az aggodalmaskodás sajnos még mindig előjön, de a szívem mélyén a békét nem veszi el. :)

Válaszolva az egyik író kommentjére: az agy néha cserbenhagy és úgy érezzük, nincs tovább. Istennel viszont ilyen nincs. Ő sokkal bölcsebb mint mi, és Vele mindig van tovább!

Bocs ha már olvastad, nálam így történt:

Kiskoromban jártam katolikus hittanra, énekkarba, voltam elsőáldozó, de a nevelésem azért nem volt igazán keresztényinek nevezhető. Szépen lassan ahogy teltek az évek kezdett magába szippantani a világ, de azért templomba még sokáig jártam. Aztán amikor 19 éves koromban jött egy nagy törés (az hogy mi azt nem mondom meg :)) ami miatt évekig rossz hangulatom volt és nem tudtam sehogy se segíteni rajta. Egy ideig még jártam templomba, de aztán amikor rájöttem hogy ez nem segít abbahagytam. Úgy gondolkodtam akkor hogy megpróbálom leélni az életemet minél jobban, de Isten nélkül, mert Ő úgy látszik nem törődik velem.

32 éves koromra az idő telésével szépen lassan rendeződött az életem és egyre javult ezzel a hangulatom is de Istennel még mindig nem tudtam kibékülni. Ekkor történt hogy nyaralni voltunk Krétán, és ott a befizetett idegenvezetős program keretében egy félórára benéztünk egy görög-keleti orthodox kolostorba. Nagyon szép volt, körülnéztünk kb. 10 percig aztán mentünk tovább. Aznap este azt álmodtam hogy abban a kis kolostorban lévő kápolnában vagyok (egy nagyon régi és nagyon kicsi kápolna volt ez) és mintha az elmémbe lenne helyezve egy új ismeret, egy ideig 100%-os bizonyossággal tudtam hogy Isten létezik. Korábban is hittem benne, de akkor arra a rövid időre nem hittem, hanem tudtam hogy létezik. Ez egy természetfeletti tapasztalat volt, korábban soha nem tapasztaltam ilyet. Később megtudtam hogy a kolostor szent Györgynek van szentelve, akinek a közbenjárását hitben való megerősítésért szokták kérni, mint ahogy nekem is a hit erősítésében segített. Ráadásul Szent György a védőszentem, ezért gondolom ő segített a közbenjárásával.

Azt ajánlom egyébként neked hogy imádkozz azért hogy ha Isten létezik akkor mutassa meg neked magát. A legrosszabb esetben időt vesztesz és fölöslegesen beszélsz a falhoz egy darabig (bár ez nem így van, de ateistaként így gondolkodnék).

A lelki békét tényleg csak Isten adhatja meg, ezt gyakorlatban is tapasztaltam. Bármit csináltam az életem során, mindig volt bennem elégedetlenség, egy ilyen depresszió hogy valamit rosszul csinálok. Most is követek el hibákat, de ez az érzés megszűnt.

Van egy nagyon jó kis ima Avilai Szent Teréztől a lelki békéért:

"Semmi se zavarjon, semmi ne rémítsen, minden elmúlik, Isten nem változik. A türelem mindent elér annak, aki Istené. Semmi sem hiányzik, Isten maga elég."