Hogy lehetséges ez?

Mózes halála:

„34,1 És felméne Mózes [rész 32,49.50.] a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig;”

34,2 És az egész Nafthalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda földét a túlsó tengerig;

34,3 És a déli tartományt, és Jérikhónak, a [Bir. 1,16.] pálmafák városa völgyének környékét, Czoárig.

34,4 És monda néki az Úr: Ez a föld az, a mely felől megesküdtem [1 Móz. 12,7.28,13.] Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de [rész 32,52.] oda nem mégy át.

„34,5 És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr [rész 32,48-50.] szava szerint.”

34,6 És eltemeték őt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az ő temetésének helyét [Júd. 1,9.] e mai napig.

Felmegy Mózes a Nébó hegyre és meghal. Eltemetik őt a völgyben, de úgy hogy senki sem ismeri a temetkezési helyét. (akkor kik temetik el, vagy hogyan ha közülük senki sem látta)

Illés próféta halála:

2Kir 2.11

S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

2Kir 2.12

Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: "Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!" S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette.

2Kir 2.13

Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján.

Halálát Elizeus úgy meséli el, hogy Illést "egy tüzes szekér, tüzes lovakkal […] forgószéllel" vitte fel az égbe.

Majd időben jóval később Máté ezt írja:

„Máté 17

1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.

2 És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.

3 És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala õ vele.

4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

5 Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.

6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

9 És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.

Jézus néhány tanítványával felmegy egy magas hegyre. Nagy fényesség támad, ami bevilágítja őket, majd megjelenik nekik Mózes (aki elvileg már halott, de senki nem tudja hol nyugszik) és Illés próféta, akit pedig elvitt egy tüzes „szekér” fel az égbe „forgószéllel, és szóba elegyednek Jézussal. Ekkor megjelenik egy fényes „felhő”, amiből szólnak hozzájuk. Ettől a tanítványok megrémülnek. Jézus mondja nekik hogy keljenek fel és ne féljenek. Mikor pedig felnéznek már nincsenek ott, csak Jézus. A hegyről lefelé menet pedig megparancsolja nekik Jézus, hogy amit a hegyen láttak, nem mondhatják el senkinek.

Nem akarom elbagatellizálni de ez az egész repülő tüzes szekér, forgószél, fényjelenség, mind-mind olyanok, mintha repülőgépekről szólnának. És miért mindig hegyen kellett a prófétáknak az Úrral találkozni vagy egymással? Talán oda szálnak le ezek a repülő szerkezetek? Az indiai Vimanák is hasonló időben íródtak, mint ahogy Mózes élt, és azok is leírnak különböző repülő szerkezeteket.