Észrevettétek ti is?

igen,Kérdező, ez nagyon fontos, amit írsz, és érdekes.

Érdemes ezen a nyomon haladni.

Ajánlom (erről ír:))

[link]

Igazad van kérdező, a magyarok ősidők óta őrzik a titkot: egy-ség és két-ség.

Ám a dualitás fontos ahhoz, hogy gondolkodni tudjunk (nem véletlen, hogy ennek a szónak meg a "gond" a szótöve), ez a fejlődésünk feltétele. Kettősség nélküli gondolkodás igazából nincs, az már a tudást jelenti.

Az önzés és az önszeretet nem ugyanaz. Az utóbbi nem zárja ki a mások felé irányuló szeretetet, sőt valamennyire előfeltétele annak. Példának okáért hogy húználak ki egy jégveremből, amikor én is benne vagyok. Előbb biztos kapaszkodót kell találjak (magamnak), és ha ez megvan, akkor tudok segíteni neked is.

12 a ’gond’ mint a gondolkodás szógyöke a mi specialitásunk, sajnos. (Heideggerről olvasható, hogy mennyire meglepődött, mikor egy magyar gondolkodóval beszélt erről, (TillmanJ./Heiddeger: Útban a nyelvhez)

[link]

a kettősség, a tükrözött gondolkodás – di –abolikus - máshol megvan a nyelvekben, (ˇdi) Dialektikus.

A hétköznapi gondolkodás mindig ilyen: alanyi-tárgyi dichotómiára épülő- ezt kellene meghaladni.

Mert végül: Egy van (az ógörögök Isten szinonímájaként használták: ’Egy ’ Hen)

Hen panta einai, minden egy. - mondja Hérakleitosz

13 semmi gyűlölet nem marad– ahhoz kell a kettős gondolkodás. ( Isten a szeretet – mondja János evangélista- mert ez már Egy- az diabolikus megosztottság nélküli szeretet. (’szeresd a másikat, mint önmagadat’ Jézus főparancsolata – igen, ha magamat nem elutasítom, az ugyanúgy egy megosztottsághoz vezet, mintha a másikat- tehát ez kell, feltétel. Ennek alapja az önismeret (gnóti sze autón- ismerd meg magad) mert csak akkor tudom elfogadni, ha megértem)

A kettő visszavezethető az Egy-be- ez a nagy történelmi vallások tanítása ( ’Aham Brahma’, ’Én és az Atya egy vagyuk’). Ezért, bár a létesült világban az ember a dialektikus, kettős, tükrözött gondolkodással gondolkodik, ezt, mivel ebben a legtudatosabb, leguraltabb (nem úgy , mint a lelki és főleg a testi dolgokkal kapcsolatban) visszaemelheti a kettősségből (ekkor már nem illuzórikusan ,,”tükör által homálosan” hanem színről-színre- vagyis egy-gyé válva, alanyi-tárgyi dichotómiát megszüntetve van. (misztikus unio ) A dolog természetéhez tartozik, hogy ennek lényegét nem lehet kommunikálni (mert azt már dialektikusan tesszük)

A világ szépségéhez tartozik, hogy mégis megpróbáljuk:) a szép versek…

-aa-

Az önszeretet nem mindig egyenlő az önzéssel. Pl. van egy cigid de nem adod oda másnak (mert önző vagy), de ezzel egy időben magadat sem szereted, mert lerombolod a szervezetedet.

A szeretet mindenki számára jó, ezért végső soron magadnak is jót csinálsz. De az az igazi tiszta szeretet amiért cserébe nem kérsz viszonzást.

Aki csak magát szereti az másokat nem tud, de aki mindenkit szeret az magát is tudja! ♥