Beleroskadok a keresztembe! Ebből hogyan lesz kiút? Öngyilkossággal?

12.11- nő vagyok, tehát nem lehetek pap, sem apáca mivel olyan kétségeim vannak a vallással kapcsolatban, amik ezzel a hivatással nem egyeztethetőek össze.

Én is társat és családot akartam, ami nem jött össze, az egyetlen dolog, amit megtehetek magamért az az, hogy nem hergelem ezen magam, hanem belenyugszom. Túl sokáig reménykedtem feleslegesen, túl sokat csalódtam a reményeim miatt. Már nem akarom hiú ábrándokba rángatni magam. Inkább elfogadom azt, hogy sohasem lehet teljes az életem, élem a mindennapokat, de már nem hiszek.

"Úgy gondolom, engem az Úr a mostani

életemben szerelem nélkül küldött a földre, illetve

ez az az ár, amit fel kell áldoznom!"

Ezt ki mondta neked? A kétségeid? Isten azt akarja, hogy "minden férfinak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje." A cölibátus nem kötelező kereszt, hanem kegyelmi ajándék. Pál apostolnak kegyelmi ajándéka volt, és Isten országáért nem vett feleséget. Az Atya még a Fiúnak is rendelt menyasszonyt. Csak nem a földön fogja elvenni.:-)

Szerinted most az a kereszted hogy nincs házastársad, de ha valóban azt akarná Isten hogy ne élj házasságban, akkor ha megházasodnál az lenne neked az igazán elviselhetetlen kereszted.

"Mondtak-e már pl. neked olyat, hogy

életedben nem lesz párod, hogy esett, hogyan dolgoztad

fel, hogyan léptél tovább?!"

És ha azt mondja valaki neked hogy Jézus még mindig a sírban van, elhiszed? Döntsd el kinek akarsz hinni, embereknek, vagy Istennek?

"minden férfinak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje."

11. válaszoló: elmondanád, hogy milyen kétségeid vannak a vallással kapcsolatban?

Amúgy van mindenre példa. Olyat is ismerek tőbbet, aki 40 éves kora után ment férjhez. Olyat is, aki nem ment férjhez, nem is lett apáca, de végig Isten szeretetében tudott maradni. Meg olyat is, aki apáca lett. Tudom, hogy ez nagyon nehéz dolog (én is átéltem), de van remény. Elárulod, hogy hány éves vagy?

13.53

38 vagyok. Igen tudom, hogy erre az örök optimisták az fogják mondani, hogy van még időd. Igen, időm van,de esélyem nincs. Ennek a megértéséhez sokkal több magyarázatra lenne szükség, amit most nem akarok megtenni.

A kételyeimmel kapcsolatos kérdésre válaszolva:

Gyerekkorom óta katolikus voltam, mindig hittem Istenben, nem mondom, hogy nem tettem fel kérdéseket, de bíztam benne. Mindennap imádkoztam(nem túlzok) a családomért, a szeretteim egészségéért, azért, hogy én is megtaláljam a páromat.

Édesanyám most gyógyíthatatlan beteg, édesapám 2 hónapja halt meg sok éves betegség után, nekem pedig 15 éve nem volt senkivel kapcsolatom. Találkoztam valakivel, aki nagyon sokat jelentett számomra, de nyáron őt is elveszítettem.

Mindent, ami számomra fontos vagy sokat jelent elveszítek. Mostanában már nem imádkozom, mert mintha valaki figyelné azt és azonnal elveszi tőlem.

Amíg a boldogságodat egy másik embertől teszed függővé, sajnos soha nem leszel boldog.

Két ember köteléke nem azt jelenti, hogy egymásért kell élnünk, hanem azt, hogy legyünk hűségesek egymáshoz abban, hogy Istenhez segítsük egymást.

Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ezt számtalanszor tapasztaltam már az életem során.

Én mindig elterveztem valamit, aztán az valahogy soha nem úgy sikerült ahogyan szerettem volna.

Amikor hasonló történik az életemben , mindig ez a mondat jut eszembe:„AZ ISTENT SZERETŐKNEK MINDEN JAVUKRA VÁLIK!”és ez mindig segít.

Ha Isten tesz keresztet a vállunkra, abban biztos vagyok, hogy csak akkorát, amekkorát még el tudunk hordozni, bár néha én is kívántam már azt, hogy bár ne bízna bennem ennyire.

Nem tudhatod, hogy mit tartogat számodra a holnap.

Én hasonló helyzetben imádkozom, elmondom Istennek ,hogy én mit szeretnék,és kérem, hogy segítsen, ha Ő is úgy akarja, de azt is elfogadom, ha nem az én vágyaim szerint alakulnak a dolgok.

Bízd rá magad Istenre, add át neki az irányítást az életed felett és ha így teszel rálelsz a boldogságra.

Isten áldjon!

14. válaszoló: imádkozom érted! Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy, remélem sikerül úrrá lenned rajta. Kérj meg másokat is, hogy imádkozzanak érted!

Én is hasonló helyzetben fordultam el Istentől - de később beláttam, hogy nem kellett volna. Isten mindig velem volt, a legnehezebb időkben is, és megbántam, hogy nem voltam hűségesebb hozzá. Az előző hozzászólónak igaza van szerintem.

Az egyik ismerősöm egy olyan férfihoz ment hozzá 40 év körüli korában, akinek meghalt a felesége, és a gyerekeknek anyára volt szüksége. Egy másik ismerős házaspárnál az evangelikus vallású férfit elhagyta a felesége. Miután a lelkész is a válás pártján állt, az ismerősöm csalódott az egyházában, és elkezdett járni katolikus misére. Ott ismerkedett meg egy mélyen hívő nővel, akivel azóta összeházasodtak.

Sok út van, lehet, hogy a tiéd kicsit más lesz, mint ezek. Viszont arra bátorítalak, hogy ne add fel! Imádkozom érted, remélem a többiek is.