Keresztények! Milyen ellenvetéseitek vannak az ellen, hogy a Bibliát meghamisították?

Aki olvassa a Bibliát és tanulmányozza, az hamar rájöhet, hogy több mint 1000 oldalon keresztül ilyen összefüggésekben emberek nem tudnak írni.

De van egy ennél sokkal szebb dolog is. Az, hogy Isten Igéje ma is érvényes az ember életére. Egy történet, esemény a Bibliából(ami pl. több ezer éve történt), teljesen átvonatkoztatható egy mai ember életére. Isten ma is ugyanaz. És ahogy telik az idő az Istennel való járásban, úgy tapasztalja meg a hívő, hogy az Úrnak mindig igaza van, minden igaz ami az Igében van. És a Bibliának egyre több részéről modhatjuk meggyőződésből, hogy igaz, mert átéltük, megtapasztaltuk.

Egyébként van tudománya is annak, ahogy a régi iratokat (nem csak a Bibliát) vizsgálják, hogy eredeti-e. És úgy tudom, hogy a Biblia megállja a helyét. De anélkülis hogy valaki átírná vagy kihagyna belőle, tudnak tévtanokat hirdetni és sok embert manipulálni, pont azért mert az emberek nem is olvassák a Bibliát, pedig ma Magyarországon és Európában szabadon megtehetnék.

Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy milyen érvek vannak ezen állítások mellett?

- Meghamisították. Kik, mikor, miért? Mivel sok másolat létezett ennek nyoma kell legyen. Valójában a zsidó és a keresztény ószövetség egybecsengése azt mutatja, hogy azt nem hamisították meg, az újszövetséget sem látjuk többféleképpen. Egy -két vers akad, amit kihagytak a félreérthetősége miatt, majd újra beleraktak, én csak egyről tudok, a Jánostól az, hogy hárman vannak a mennyben akik bizonyságot tesznek. Ezt a tanúk fel is szokták hozni, mint hamisítványt. Na de ez egyetlen mondat és mint írtam, pontosan a többistenhit vádja miatti félelemből hagyták ki majd írták újra bele.

-Politikai megrendelésre készült. Egész pontosan kiére? A politikai hatalom irtotta a keresztényeket, majd elfogadta,amikor látta, hogy terjedésének semmilyen fegyver nem tud határt szabni. Viszont a keresztény nézetek előtte is utána is ugyanazok voltak. Így ez a vád értelmetlen.

-Cenzúrázás. Na, el lehet olvasni az apokrif iratokat aztán mindenki maga dönthet, hogy vajon miért is lettek kihagyva. Ha csak azzal megelégszünk, hogy korban jóval későbbiek és tartalmukban nem sok közük van a korai evangéliumokhoz vagy az élő egyház szelleméhez, akkor máris jó nyomon vagyunk.

Szavak kicenzúrázása, ez meg egy tipikus bizonyítékok nélküli JT érv. Az újszövetségben eredetileg nem szerepelt a JHV rövidítés, hozzá lehet szokni. Semmi bizonyíték nincs rá, ok sem lett volna rá (mindenki tudja a Úr nevét, ez miért is újság?) és lehetetlen lett volna minden nyom és dokumentáció nélkül ezt megjátszani.

Szóval én azt mondom, konkrét érveket kérek, amiket meg lehet cáfolni mert ezek gyakori és megalapozatlan mendemondák.

Freya

Tisztelt Kérdező!

Az javaslom hogy nézzük sorjában:

1: "A Bibliát meghamisították"

Fontos lenne tudni, hogy mit értesz a meghamisítás alatt. Mert a meghamisításba tágabb értelembe beletartozik például a 3.-as pont is. Tehát arra kérlek, hogy ezt fejsd ki részletesebben, hogy mit értesz a meghamisítás alatt aztán visszatérünk rá.

2. "Politikai megrendelésre készült"

Itt most feltehetném a kérdést, hogy vajon milyen államnak a politikájára? A Biblia könyvei ugyanis az i.e. XV. században kezdtek el íródni, és az intertestamentális kort kivéve (tehát amikor nem keletkeztek Bibliai könyvek)gyakorlatilag 1600 éven át íródott a könyv. Ezalatt pedig volt egy pár világhatalom. :-) De ha arra célzol, hogy a Kánont politikai megrendelésre állították össze, akkor ebben tévedsz. Ésaiás próféta ugyanis kb az i.e. VII. században, amikor még az Ószövetségi kánon se készült el, már jövendölt a Bibliáról:

"Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!" (Ésa 34,16)

A prófécia szerint tehát Isten volt az akinek a késztetésére elkezdte íródni a Biblia könyvei. Az Ószövetségi kánon egyébként egy fogságból hazazért, reformáción átesett hívő Zsidó nép körében alakult ki, az Újszövetségi könyvei pedig a hívő Őskeresztény közösségben keletkeztek. Amikor azonban sajnos a IV. században megtörtént a megoszlás a Keresztények közt, akkor, mint ahogy a történelem igazolja a középkori Egyház nem tett semmit annak érdekében hogy a Biblia elterjedjen. Ezt csak azért mondtam el, hogy még véletlenül se gondold azt, hogy a középkori Egyház amelynek politikai támogatottsága is volt, a Szentírást használta volna fel a céljai elérésére. Épp ellenkezőleg szinte hozzáférhetetlenné tette a Bibliát...

"Kicenzúrázták a kulcsfontosságú szavakat, részeket, evangéliumokat"

Ezt magad is leelenőrizheted például ezeken a honlapokon:

[link] --> Egy i.sz. IV. századi Biblia

[link] --> Egy i.e. II. századból származó Ésaiás könyve kézirat.

Hasonlísd össze ezeket a szövegeket a mostani Bibliával, és rájöhetsz arra, hogy a szöveg gyakorlatilag érintetlen maradt. Persze néhány hibát felfedezhetsz, viszont azok véleményem szerint stilisztikai hibáknak számítanak, olyanok, amely a szöveg lényegi mondanivalóját nem befolyásolják. Van úgy, hogy valaki elkezdi kritizálni a szöveget, mert egy adott Bibliai könyv kéziratában egy versnél egy másmilyen szót talál, mint amilyet egy másik kéziratban olvasott...Azonban ez már csak szőrszállhasogatás, ha valaki képes egy olyan szó miatt kritikusan viselkedni amely még az adott vers tartalmi mondanivalóját sem befolyásolja :-)

Szeretnék idézni példáu a Holt tengeri tekercsekkel kapcsolatban:

"Csodálatos dolog, hogy mintegy ezer év alatt oly csekély változáson ment át a szöveg. Amint a tekercsre vonatkozó első cikkemben is mondottam, abban van a lelet legfőbb jelentősége, hogy alátámasztja a maszorétikus hagyomány megbízhatóságát... Nincsen semmi az egész anyagban, ami megváltoztatná a Biblia vallásos tanításáról való eddigi ismereteinket." (Millar Burrows: The Dead Sea Scrolls. 304-305. l.)

Ebből láthatjuk, hogy a Biblia lényeg mondanivalója nem torzult. Igen, vannak bizonyos iratok, amelyek nagyon Bibliai könyvnek akarnak tűnni de nem azok. Ezeket tudod pszeudoepigráf iratoknak (hamisítványoknak) nevezzük. Ilyen például:

- Júdás evangéluma

- Aristeias levele

- Ádám és Éva könyve stb...

Azonban tudni kell ezekről a könyvekről hogy ezek nem Isteni ihletésű könyvek, mivel a Bibliától például idegen tanításokat is tartalmaznak, nincs bennük életátformáló erő, ráadásul az Újszövetség nagyon sokat utal vissza az Ószövetségre, de ezek könyvek tanításaira nem szokott visszautalni.

Ráadásul a Bibliában van egy ilyen kijelentés is:

"Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak." (Ám 3,7)

Isten tehát nem titkolózik előttünk, Neki az nem szokása hogy megirat egy ihletett könyvet, aztán hirtelen évszázadokkal később megtalálják...A Biblia 66 könyve úgy egységes ahogy van, nem hiányzik belőle semmi

F/22

A vallásom pedig: Katolikus nevelésben részesültem, de manapság már személyes döntés alapján az Adventistákhoz járok, és ott is fogok megkeresztelkedni, tehát tulajdonképpen Adventista vagyok.

^^

Római katolikus vagyok és egy ökumenikus általános iskolába jártam. Szerintem manapság igen sokan vannak úgy vele hogy döngetik a mellüket és hirdetik hogy valójában ők mennyire nagy keresztények, vasárnaponként elmennek a templomba meg karácsonykor az éjféli misére, ugyanakkor egy éhezőtől elfordulnak, a rászorulókat nem segítik. Otthon is, az iskolában is úgy neveltek hogy Istennek tetsző életet éljek (tudom hülyén hangzik, nem is mindig sikerült), de nekem ez egészen mást jelent. Nem járok templomba, nem tudom kívülről valamelyik evangéliumot, nincsen kedvenc példabeszédem, nem emlékszem már hogy melyik rendet ki alapította, a Bibliát évek óta ki sem nyitottam, nagyon régen voltam utoljára gyónni és fogalmam sincs mikor imádkoztam utoljára. Számomra a vallás és a hit abban nyilvánult meg, hogy egy olyan nevelést kaptam amit áthatott Isten és a keresztény ideológia, ezáltal az enyém lett egy fajta erkölcsi tartás, egy értékrend, amiért minden nap minden percében hálát adok. Bár közvetlenül Istennel nem állok napi szinten kapcsolatban, mégis úgy gondolom hogy közelebb vagyok Hozzá mint nagyon sokan, hiszen a nevelésemnek köszönhetően Isten mindig velem van, ott van a döntéseimben, a cselekedeteimben, a gondolataimban és a hibáimban is. Ha látok egy elesett embert az utcán akkor nem átlépem, hanem felsegítem. Ha az élet válaszút elé állít igyekszem a helyes utat választani. Ha választanom kell hogy hazudok vagy pedig igazat mondok, akkor az igazat fogom mondani hogyha azzal másnak nem ártok. Az ember dolgozzon becsületesen, szeressen őszintén és úgy bánjon embertársaival és a Föld többi élőlényével ahogy ő is elvárná hogy vele bánjanak.

Isten a nap minden percében velem van, hiszen a neveltetésem által miatta döntök úgy ahogy, miatta teszem azt amit, miatta vagyok ma az aki, ezt pedig semmilyen olyan baromság hogy a Bibliát meghamisították, meg hogy politikai megrendelésre készült nem tudja elvenni tőlem, még ha ezek igaznak lennének, akkor sem.

Még ha le is térünk a helyes útról, még ha rövidebb-hosszabb időre el is fordulunk Istentől vagy azoktól az értékektől amiket Őáltala magunkénak mondunk, még ha vétkezünk is, Isten soha nem hagy minket magunkra és ha őszintén megbánjuk tetteinket, hibáinkat, bűneinket akkor van visszaút. Ez a tudat pedig a legsötétebb időszakomban is képes fényt gyújtani a lelkemben.

A Biblia szövege bámulatos módon sértetlen és azonos maradt az évszázadok, sőt évezredek folyamán, a sok történelmi viszontagság és a gyakori kézi másolás ellenére. Az 1947-ben felfedezett holt-tengeri kéziratok, és a múlt század második felétől fogva ismertté vált, ősi újszövetségi kéziratok egyértelmű bizonyságot szolgáltattak erről. A holt-tengeri kézirat-leletek azért különösen fontosak, mert az Ószövetség addig ismert legrégibb héber kézirata az i. sz. XI. századból való volt, a megtalált kéziratok pedig i. e. I–II. századiak voltak. Így megállapítható lett, hogy mintegy ezer év alatt változott-e a szöveg és mennyiben:

„Már régóta folyt a tudósok között a vita a maszorétikus szöveg (ez a mi Bibliánkban található szöveg) hitelességéről... Az Ésaiás-tekercs szövege (amit az egyik, Holt-tenger menti barlangban találtak) a maszorétikus szöveget annyira igazolta, hogy ez túlszárnyalta a legmerészebb reményeket is... A pontos összehasonlítás a maszorétikus szöveggel a barlangi tekercsnél csak öt szó mínuszt eredményezett, s mind egy helyről hiányzott: a 41. fejezetben, mégpedig a 11. vers két utolsó és a 12. vers három első szava. Ámde ugyanezen a helyen az írnok hagyott egy hézagot, s így feltehetően szándékában volt a hiányzó szavakat pótolni, s erről – hiszen a szent szövegek másolói is csak emberek – egyszerűen megfeledkezhetett.” (Heinrich Alexander Stoll: A holt-tengeri tekercsek rejtélye, Gondolat, 1967, 193–194. l.)

„Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik...” (Máté 5,18)

Szia!

A könyvnyomtatás feltalálásáig (XV. század) a bibliai iratok kéziratos másolatokban terjedtek. A legrégibb ószövetségi iratok az i. e. XV. században keletkeztek. Tehát közel háromezer éven át kézi másolású iratok őrizték a szöveget és örökítették át az újabb és újabb nemzedékeknek. Még az i. sz. I. században íródott újszövetségi iratoknak is közel másfél évezreden át kellett ilyen formában fennmaradniuk.

Ekkora időtávolság mellett természetes, hogy az autografák, az eredeti kéziratok egyetlen bibliai könyvről sem állnak rendelkezésünkre. Kézenfekvő volt a feltételezés, hogy a gyakori másolás során akarva-akaratlanul is sokat torzulhatott a szöveg ennyi idő alatt. A XIX. század második felében és századunkban felfedezett ősi, bibliai kéziratok megismerése előtt a tudományos szövegkritika ezt is vallotta. Nagy és objektíven megválaszolhatatlannak látszó kérdés volt a szöveg hitelességének kérdése. A nagy jelentőségű ó- és újszövetségi kéziratleletek kritikai feldolgozása mára azonban már megtörtént, és ez lehetővé teszi a kérdés megnyugtató lezárását. A közvélemény azonban általában keveset tud a vizsgálatok eredményéről. Még ma is népszerű ellenvetés a bibliai tanítások komolyan vételével szemben, hogy naiv dolog azt hinni, hogy az egykori próféták és apostolok írásait olvassuk mai Bibliánkban. Lehetetlennek vélik, hogy a szöveg ennyi idő távolából pontosan fennmaradt volna.

Talán halottál már a Holt-tengeri tekercsekről, a kairói genizából való kézirattöredékekről, és az un. Nash-Papíruszról. Gyakorlatilag ezek alapján: a XIX. és XX. század kézirat-felfedezései és azok kiértékelése alapján megállapítható, hogy Isten üzenete, az egykori ihletett szerzők bizonyságtétele sértetlenül maradt ránk oly sok évszázad távolából. Ez annál inkább elgondolkodtató, mert nem természetfölötti módon őrződött meg így! A kéziratok története a korok körülményeinek megfelelő emberi történet: a romlandó anyagból készült autografák odavesztek a történelmi viharokban. A sok-sok másolásnál történtek elírások. Nyelvi, helyesírási, írásmódbeli különbségek is fennállnak. De ami a tartalmat illeti, az csorbítatlan maradt.

Érdekes, hogy éppen akkor, amikor az elfogult racionalista bibliakritika a csúcspontján volt, e kéziratleletek tanúskodtak a bibliai iratok szöveghűségéről. A szövegkritika a legbehatóbb vizsgálatokat végezte el, mintegy mikroszkóp alá helyezett mindent. De az eredmény így is a szöveg azonossága és megbízhatósága lett, teljes egyértelműség a tartalmat illetően.

"Szemben a több mint 5000 ma ismert újszövetségi kézirattal, és az ezret szintén meghaladó ószövetségi kézirattal és kézirattöredékkel, Homérosz Iliászának csak 643 kézirata létezik, Thulydides Peloponnesosi háborújának csak 8, Tacitus műveinek csak két kézirata van meg. A bibliai szöveg hitelességét illetően a bizonyítékoknak olyan bősége áll rendelkezésre, hogy egyértelműen kimondhatjuk: A keresztény ember kezébe veheti a teljes Bibliát és mindennemű kétely vagy habozás nélkül vallhatja, hogy az Isten beszéde, amely a lényeget érintő változás vagy károsodás nélkül adatott tovább nemzedékről nemzedékre az évszázadokon át."

(F. G. Kenyon: Our Bible and the Ancient Manuscripts)

A politikai megrendelésről csak annyit, hogy éppen az ószövetségi egyház fennállásának utolsó négy évszázada alatt, amikor Izráel vallása jóvátehetetlenül eltorzult, és a Jézus korából ismert farizeusi és rabbinikus vallásossággá változott, már nem adatott prófétai kinyilatkoztatás, az ószövetségi kánon lezárult addigra. Az újszövetségi kánon pedig az első két-három évszázad még egységes keresztény egyházában szilárdult meg, a IV. századi súlyos torzulás, a pogány vallásokkal és a világi hatalommal való szövetkezés és az ebből származó szétszakadás megindulása előtt.

Végül a kicenzúrázással kapcsolatosan, sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a szent iratok kanonikus voltát a belőlük áradó igazságtartalom és lelki hatalom olyannyira bizonyította, hogy a mégannyira gyarló egyház sem véthette el a kanonikus jegyzék megállapítását. Nem tudták nem elfogadni az Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ó-, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok dicsőségesen bizonyították isteni eredetüket, és kárhoztattak minden "polyvát". A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosította.

Üdv. Péter

A Bibliát a rossz nyelvek szerint a (katolikus) egyház hamisította.

A valóság ezzel szemben az, hogy az egyháznak semmi érdeke nem fűződik a Bibliához.

Sokáig törvényben tiltotta az egyház a Biblia olvasását, sőt a saját nyelvű Biblia birtoklásáért halál is járt. Éppenséggel pont az Egyház volt a Biblia legnagyobb ellensége sokáig. A Bibliát pedig az egyház "ellenségei" terjesztették, őrizték meg, fordították.

Akkoriban ezeket eretnekeknek, szektáknak mondták, és keresztes háborúkban öldösték, kiközösítették, üldözték (pl. waldensek, puritánok, Lutherék, stb). Ma már tudjuk, hogy sokan közülük jobban ismerték a Bibliát, mint az egyház, aki visszaélt vele, és igyekezett homályban tartani az emberek szeme elől.

„Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik...” (Máté 5,18)

És mivel Isten Igéje igazság ezért ez így van.

Melyik másik könyv az

amely a világon ilyen sok művészeti, irodalmi és zenei remekműre gyakorolt hatást, ugyanakkor mélyrehatóan befolyásolja a törvényeket is?

amely több ezer éven át történő, emberi kézzel való újramásolás után fennmaradt, mégis lényegében úgy került hozzánk, ahogyan megírták?

amely akkora önzetlenségre ösztönzött egyeseket, hogy készek voltak megpróbáltatásokat elszenvedni, sőt életüket kockáztatni azért, hogy lefordítsák?

amelyet több mint 2100 nyelvre fordítottak le, és ezzel az emberi család több mint 90 százaléka számára elérhetővé tették?

amely olyan tudományos igazságokat hoz fel, melyeket csak sok száz évvel később fedeztek fel?

amely olyan kortalan alapelveket tartalmaz, melyek minden rasszból, etnikumból és nemzetiségből származó embereknek segíteni tudnak, hogy javítsanak az életük minőségén?

amely olyan félreérthetetlen jövendöléseket tartalmaz, melyek — a történelmi tények által bizonyítottan — valóra váltak?

Ugye érdemes megvizsgálni egy ilyen könyvet?

A Biblia írói figyelemre méltó következetességet mutattak fel. Akár a legapróbb részletekben is nagy az összhang. Ezt az összhangot azonban nem szándékosan rendezték egybe, felvetve ezzel az összejátszás gyanúját. Nyilvánvalóan nincs szó az események egybeesésének megtervezéséről, az írók beszámolói gyakran szándékuktól függetlenül megegyeznek.

Mind a négy evangéliumíró — Máté, Márk, Lukács és János — feljegyzi, hogy Jézus letartóztatásának éjszakáján az egyik tanítványa kardot rántott, és a főpap egyik rabszolgájára támadva levágta a fülét. Egyedül János evangéliuma jegyez fel egy láthatóan szükségtelen részletet: „A szolga neve pedig Málkus vala" (János 18:10, 26). Miért csak János adja meg a férfi nevét? Néhány verssel később a beszámoló egy apró részlettel szolgál, mely sehol máshol nem szerepel: János „ismerős vala a főpappal". A főpap háznépe is ismerte őt, a szolgák is ismerték őt, és ő is őket (János 18:15, 16). Ezért hát természetes, hogy János megemlíti a megsebesített férfi nevét, míg a többi evangéliumíró, akiknek a férfi ismeretlen volt, nem.

Előfordul, hogy az egyik beszámolóban nem szerepelnek részletes magyarázatok, másutt azonban mellékesként megjegyzésre kerülnek. Jézusnak a zsidó Szanhedrin előtti peréről Máté beszámolója például elmondja, hogy a jelenlevők közül egyesek „arczul csapdosák őt . . . mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?" (Máté 26:67, 68). Miért kérdezték Jézust, hogy 'prófétálja meg', ki ütötte meg őt, amikor az, aki megütötte, ott állt előtte? Máté nem ad rá magyarázatot. Két másik evangéliumíró azonban ellát minket a hiányzó részlettel: Jézus üldözői lefedték az arcát, mielőtt az ütést kapta (Márk 14:65; Lukács 22:64). Máté úgy adja elő a történetet, hogy nem törődik minden egyes apró részlet leírásával.

Nos, meg lehet-e bízni a Bibliában? A régészek eddig már elegendő leletet tártak fel annak megerősítéséhez, hogy a Biblia valódi emberekre, valódi helyekre és valódi eseményekre utal. Még inkább lenyűgöző azonban az a bizonyíték, amely magában a Bibliában található. Őszinte írói nem kíméltek senkit — még magukat sem, amikor feljegyezték a szigorú tényeket. Az írások belső összhangja, ideértve a nem megtervezett egybeeséseket is, a „vallomásnak" az igazság tiszta csengését adja. A Biblia a hitelességnek ezekkel a biztos jeleivel valóban olyan könyv, amelyben megbízhatsz.