Aki bűnben fogan az bűnös?

A gyerekek önerőből nem életképesek, és a kiszolgáltatottság miatt viselkednek úgy, ahogy. Hazudni is megtanulnak, nem úgy születnek. És a kisgyermekkori fantáziálás után a komolyabb hazugságok már a neveltetés eredményei.

Az ember nem bűnös, csak hajlama van rá, ahogy Péter mondta.

De most kérdem én: ha nem volna az, akkor hogyan is tudná megkülönböztetni a helyeset a helytelentől? Nem véletlenül nevezik a jó és rossz tudás fájának a tiltott fát. Nekem ez a "bűn" fogalom nagyon erős és elítélő. Hálásak lehetnénk a Kígyónak is, amiért belevezetett, ahogy Krisztusnak is, amiért kivezet belőle. Egy dolog viszont (remélem) megmarad: a tanulság. Akkor már megérte. Nem csak a jót cselekedjük, hanem tudjuk is, hogy a jót cselekedjük. :)

Minden ma születő ember hordozza az áteredő bűnt, amit a szüleitől örököl. Ugyanúgy ahogy a testünket is örököljük tőlük, a lelkünk is örökölhet tőlük bizonyos jó vagy rossz tulajdonságokat. Persze ez nem azt jelenti hogy a kisbaba olyan értelemben bűnös hogy ha meghal akkor büntetést érdemelne. Inkább úgy kell érteni hogy ahogy itt többen is leírták, hajlamos a bűnre.

Többek között ezért érdemes megkeresztelkedni minél fiatalabb korban.

Ezt is nézd meg ha érdekel, a családban örökölt bűnökről szól:

[link]

A válasz írója 78%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 04:08

Utolsó előtti, nagyon jó hozzászólás. Én annyit hozzátennék, hogy a "bűn" fogalom azért olyan erős, mert jogi fogalommá vált a történelem folyamán. Eredetileg a bűn az, ami elválaszt Istentől. Ilyen szempontból még pozitívnak tűnő dolog is lehet bűn (pl egy olyan szerelem, ami eltérít a szellemi útról) és negatívnak tűnő dolog is lehet tiszta cselekedet (pl. Jézus szombaton gyógyított. De nem azért, mert elvetette a törvényt, hanem mert a törvény nem arról szól, hogy nem segíthetsz másokon hanem hogy legalább egy olyan napja legyen a hétnek, amikor nem pénzkereséssel és egyéb világi dolgokkal foglalkozol.)