Hogyan érjem el hogy teljesen át tudjam magam adni Istennek?

"Csak az a baj, hogy Isten nem ember."

A hatalom és a felelősség összefüggése ettől teljesen független. Ugyanúgy vonatkozik az Androméda-ködbéli idegenekre, mint ahogyan az emberekre és a feltételezett Istenre is.

"És az is a baj, hogy az ember sem ember, főleg Ádám és Éva után."

Figyelt volna oda jobban az, akin az egész múlott.

Te komolyan azt hiszed, hogy egy MINDENTUDÓ és MINDENHATÓ isten világában BÁRMI is történhet bármikor is az ő (előre!) tudta és jóváhagyása(!) nélkül?

Épp ez a lényege a MINDENTUDÁS és MINDENHATÁS együttesének, hogy bizony nem.

"Harmadrészt az a baj, hogy a magyarázatot úgy se fogadnád el."

Miután erre nincs ésszerű magyarázat, ezért valóban nincs mit elfogadni. (Illetve pontosítok: az évek során még egyetlen ésszerű magyarázatot sem hallottam rá soha egyetlen hívőtől sem, pedig bizony sokkal beszélgettem, csak maszatolást és szerecsenmosdatást.)

"Negyedszerre pedig: Ne kisértsd az Urat."

Mit kísérthet egy porszem egy szupernóván? Ha létezik, van talán bármi félnivalója tőlem? Ugye, hogy nincs. Akkor meg miről beszélünk? Kísérteni csak azt lehet, akinek van félnivalója tőlünk...

...és persze azt, aki enged a kísértésnek. Te ilyet feltételezel arról az Istenről, akiben gondolom, hiszel? (ha nem hiszel benne, akkor ezt olvasd úgy, hogy "Te ilyet feltételezel egy állítólag szerető lényről, aki emellett állítólag maga a tökéletesség is?")

Csak úgy hemzsegnek itt az ellentmondások.