Elmondod a megtérésed történetét?

Szia. Ateista családból jövök. Már nagyon fiatalon is nagyon sok szépirodalmat olvastam, ahol az élet nagy kérdéseivel szembesültem. Volt min gondolkodnom! Olyan 12-13 évesen kialakult bennem egy határozott meggyőződés Isten létezéséről.Először keleti irányba keresgéltem, mert vonzott a buddhizmus és sok más keleti irányzat könyveit is olvastam. Hála Istennek, nem voltam eléggé érett sem a meditációra, sem ezeknek a vallásoknak az igazán mély elsajátítására.

Így ugyanis adtam egy esélyt az általam addig totálisan lenézett kereszténységnek. És Jézus Krisztusban megtaláltam a választ. 15 éves lehettem.

Ma, 34 évesen nem járok gyülekezetbe, de nem vetettem el Istent az életemből. Többször is "szólt hozzám" és ezeket az élményeket kincsként őrzöm a szívemben.

Csak valahogy nem éreztem otthon magam és itt Magyarországon még nem találtam olyan helyet, ahol megdobbant volna a szívem: ez az. Angliában az anglikán gyülekezetbe jártam és ott éreztem magam a legjobban.

Tisztelettel,

Freya

Szia.

Én egy keresztény családban nőttem fel.Néha már elegem volt hogy anya és apa feszt a Bibliával jönnek nekem.Persze már akkor is más voltam mint a többiek a suliban.Néha volt mikor szörnyen zavart.Persze hittem benne,de nem nagyon foglalkoztam vele,és a Bibliát sem olvastam.Viszont az életem megváltozott,mikor tavaly előtt egy táborban(keresztény)befogadtam az Uraz az én szívembe.Még sohasem éreztem olyat,mint akkor.Mint ha minden terhem egyszerre eltűnt volna,,csak boldogságot éreztem,és azt ha az Úr mennyire szeret engem!!Most pedig teljesen átadom az életem Jézusnak,ugyabis bemerítkezem,és az Úrra bízom az életem.Most és mindörökké!