Hogyan egyeztethetők össze Dávid és a többi felkent király iszonyatos vérengzései a "ne ölj" parancsolattal a Bibliában?

Azt hogy ne ölj, sokféleképpen lehet értelmezni. Mivel akkoriban a harcok mindennaposak voltak, a ne ölj azt jelentette, ne gyilkolj nem azt hogy csatában ne ölj. (különben a zsidó nép ki is halt volna.)

Egy vegetáriánus pl hindu számára a ne ölj az állatokra is vonatkozik, az élet erőszakos elvételét jelenti. De ők is harcoltak, amikor úgy hozta az élet a Mahabharata úgy kezdődik, hogy Krisna elmagyarázza Arjunának miért kell harcba mennie és ölnie. Pedig az ölés náluk is rossz karma volt. Ahogyan az is karma, ha valaki katona és mégiscsak ölnie KELL.

A karma szó nem szerepel a bibliában, de a sors ehhez nagyon is hasonló. Igen, voltak háborúk, ahol ölni kellett. Amikor Dávid elszerette egy polgártársa feleségét, és a csatában előre küldte, hogy meghaljon, akkor Isten prófétát küldött hozzá és megbüntette.

Egy valamit meg kell érteni a hittel kapcsolatban. Ha hívő ember vagy és Istennel kapcsolatban állsz, talán olyan dolgokat is megteszel, amiket a törvény tilt. (Jézus látszólag megszegte a szombati törvényt pedig csak átértelmezte.)A különbség az, hogy hívőként vállalod ezért a felelősséget. Nincs egyismeretlenes egyenlet. Néha nem bűn a lopás, vagy hagyd éhen halni a gyereked? Néha nem bűn az ölés, vagy hagyd, hogy egy pszichopata megerőszakolja a feleségedet? Minden eset egyedi, Isten pedig a szívet vizsgálja. Akinek a szíve tiszta, az az Istent meglátja.

Freya

Bocsi, ami pedig a többnejűséget illeti, csak egy kurta megjegyzés: Jézus azt mondta, hogy a többnejűséget Mózes megengedte a népnek a szívük keménységem miatt, de Isten akarata a kezdettől az volt, hogy egy férfi, egy nő és a kettő egy test.

Tehát a Bibliát egységként kell olvasni.

Freya

"Nem tudom hol olvastad, hogy Isten azt mondta Dávidnak, hogy azért ne építsen templomot, mert vér tapad a kezéhez, ilyet nem ír a Biblia."

Pedig jól írta a kedves válaszoló, az 1 Krónika 22:8-ban megtalálod ezt.

"Más egy pszichopatától megvédeni valakit, és más százezreket lemészárolni karddal, úgy, hogy ráadásul te kezdeményezed az egészet,"

Ne haragudj, de kiragadtál egy mondatot a kommentemből. A harc mást jelent, és hidd el, Dávid nem ártatlanokat mészárolt le, hanem harc dúlt ahol azok a bálványimádó népek, akik embereket áldoztak és templomokban paráználkodtak, ítélet alá estek. De náluk is volt kard, és hidd el, többségük sokkal "vérengzőbb" volt mint Dávid.

Ismét mondom: egységében olvasd.

Freya

Azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek volt lehetősége a megtérésre. Csak egy példát említek, akit az Újszövetség is kiemel közülük. Jerikó városában egy parázna asszony(!) Ráháb, aki az izraelita kémeket befogadta. Jakab apostol azt mondja róla, hogy ő is megigazult (Jak 2:25).

A mózesi törvényben volt lehetőség arra, hogy egy pogány megtérjen az igaz Istenhez. Ott van például Ninive, amelyik köztudottan pogány város volt. Isten Jónást küldte hozzájuk, és ők megtértek.

Még Jézus is megemlíti, amikor az írástudókkal és farizeusokkal beszélt, hogy ők megkerülik a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyenek. Bár negatív értelemben beszélt erről, de kiderül belőle, hogy ők is hirdették a hitüket.

Amikor Isten parancsára kiirtottak népeket, arra Istennek nagyon jó oka volt. De ez nem jelenti azt, hogy nem volt számukra kegyelem. Jónást is úgy küldte az Úr Ninivébe, hogy hirdesse nekik, hogy el fognak pusztulni. Amikor megtértek, Ő "meggondolta magát" és megkegyelmezett nekik.

Üdv.

A második gondolatom: lehet hogy nem jószántából tette Dávid azt amit tett. A kisebb rossz elve: jobb harcolni, válalva az öldöklést mint engedni hogy az ártatlan szenvedjen.

A legnagyobb álszentség nem harcolni akkor amikor a harc az egyedüli megoldás hogy ne tomboljon a gonosz.

Szóval létezik igazságos háború, amelyik pedig nem igazságos attól természetesen jogosan tartjuk magunkat távol.