Miért van az, hogy a nem vallásos emberek jobban tiszteletben tartják a hívőket, mint a hívők az ateistákat?

A kereszténység lényege a szeretet és a megbocsátás

szeretnünk kell az embertársainkat az állatokat növényeket és megbocsátani a bűnöket melyeket ellenünk elkövettek.DE a legfontosabb mégis a szeretet:"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,

Ha szeretet nincs bennem,

Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom"

"Legyen bár prófétáló tehetségem,

Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,

Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,

Ha szeretet nincs bennem,

Mit sem érek."

Nem olvastam el minden választ és kommentet, mert rengeteg van, szóval bocs, ha olyat írok amit már más is írt. :)

Én hívő vagyok, szeretek Istenről beszélni. Több évembe telt mire megtanultam mikor, mit és hogyan szabad mondani Istenről olyannak aki nem hisz, de még olyannak is aki hisz, csak esetleg másképp.

Ez a "térítés" dolog nem a hitből adódóan "rámenős", hanem személyiségből. Ezt meg kell tanulni "mívelni".

Ugyanúgy vannak emberek, akik valamilyen hobbijukról beszélnek órák hosszat és próbálnak rávenni hogy próbáld ki mert valami fantasztikus, de téged abszolút hidegen hagy. Vagy amikor valaki csak magáról beszél, magát "isteníti", és azt várja hogy mások is istenítsék...

Én pl megtanultam, hogy csak akkor beszélek Istenről, ha kérdezik és csak annyit amennyit úgy látom még érdekesnek talál. Néha a kevesebb több.

De a friss hívők kezdeti öröme és lelkesedése arra kézteti őket, hogy csak mondják és mondják, mert tulajdonképpen saját maguknak tesznek bizonyságot és saját magukat térítik nem is a hallgatót, mert annyira gyenge még a hitük, hogy ez a legjobb módja számukra a fejlődésnek. Ismered a mondást, a legjobb tanulási mód a tanítás.

Ezt tapasztalatból mondom, kezdetben nekem nagyon sokat jelentett, hogy beszéltem Istenről fűnek fának, többnek éreztem magam tőle, hívőbbnek.

Pedig nem a beszéd tesz hívővé...

Én csak azt tudom mondani vagyis inkább kérni az "ateistáktól", hogy bocsássák meg a hívők lelkesedését. És adjanak nekik időt, hogy felnőjenek a hitben.

Utána is fognak téríteni, csak mértékkel és ésszel. Ami már inkább fog hasonlítani egy elmés beszélgetéshez.

Mivel Te ateista vagy a vallásos emberek szemében bűnös...

Szerintük, ha megtérítenek nem csak veled tesznek jót, hanem ők is jót cselekednek ezzel elnyerve Isten áldását vagy nem tom. Te mivel nem hiszel istenben, és vagy csak elítéled a vallást, szarsz rá, hogy ők mit gondolnak és nem foglalkozol velük... Ezért van szerintem, hogy Te nem zaklatod Őket hogy legyenek ateisták de Ők téged igen, hogy legyél vallásos.

Hamis önkép:

Hívő vagyok, bármit mondhatok, megtehetek, mert hívő=jó ember vagyok.

Napi két ima, havi egy gyónás, és ezzel minden el van intézve.