Akik nem szexeltek a nászéjszakájukig, azoktól kérdem, hogy milyen volt?

szerintem sokkal érzékibb és romantikusabb

Gondolj bele: Mindketten tökéletes bizalommal lehettek a másik iránt, hiszen csak egymásnak tartogattátok magatokat. Ez hatalmas lehetőség, hogy ne értelmetlen elvárásokkal, megfelelési kényszerrel, hanem egymás megismerésének és feltétel nélküli elfogadásának szándékával kezdhessétek el a közös életeteket. Ha kitartasz a választott társad mellett egy életen keresztül, akkor nem fogsz szenvedni attól, hogy a partner nem tökéletes, mert nincs kivel összehasonlítani. És nem arról szól ez a dolog, hogy lemondtál a föld összes többi nőjéről/férfijáról, hanem arról, hogy azt az egyet megnyerted magadnak. Aki folyton kifelé tekintget a meglevő kapcsolatából, soha nem érezheti meg a tökéletes összetartozás érzését, ami az állandóság nélkül nem létezik. És egyáltalán nem unalmas, mert az idő előrehaladtával egyre mélyebb összetartozás érlelődik meg köztetek, amit semmi mással nem lehet pótolni. Ez akkor is igaz, ha mindkettőtöknek sok hibája van (mert persze van), ezért van minden embernek szüksége egész földi életében Isten kegyelmére és útmutatására.

Én nem tudom, de kíváncsi lennék.

Szép.

mi párommal sajnos nem tudtunk uralkodni magunkon. meg is bántuk és megbeszéltük hogy erősek leszünk és a "következő" már csak esküvő után fog megtörténni. nagyon bánt minket a dolog, hogy ilyen gyengék voltunk. De most már erősek vagyunk és várunk az időre amikor teljesen egymáséi lehetünk. Szerintem ha nem tettük volna meg akkor is azt mondom, hogy nagyon jó dolog ez. Teljes mértékben megismered a párodat lelkileg és ha belegondolsz milyen jó dolog is az ha nincs viszonyítási alapod azon a téren... így nem vágysz majd a jobb után vagy csak egyszerűen nem leszel elégedetlen (: (én biztosan állíthatom , hogy ne egyszerű de megéri )