Katolikusok. Miért van az, hogy áldozás előtt néhány ember kimegy a szentmiséről?

Kinek és miért áldoznak, ha az egyszeri áldozat, Jézus Krisztus halála, áldozata megtörtént?

Zsid. 9:11. Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, 12. És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

"Kinek és miért áldoznak, ha az egyszeri áldozat, Jézus Krisztus halála, áldozata megtörtént?"

Lk 22,19 - Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."

Jézus kérte hogy ezt tegyük az Ő emlékezetére.

"Jézus kérte hogy ezt tegyük az Ő emlékezetére." - Az idézetben az ő áldozatára való emlékezésről van szó, valóban, de amiről nincs szó, és amit kérdeztem, hogy TI miért és kinek áldoztok, amikor ez nem áldozat, hanem arra való emlékezet.

Fizikailag a pogányok, vagy Izrael csinálta a fizikai áldozatot. Előbbi bálványáldozat, utóbbi Krisztusra mutatott az Istentől, és eltöröltetett. (amit idéztem a zsidókhoz írt levélből)

"Mit jelent a lelki áldozás? Hogy végzik?"

Itt egy cikk a lelki áldozásról:

[link]

A lényege csak annyi hogy az ember imában kéri Jézust hogy adja meg neki a lelki áldozás kegyelmét vagyis azt hogy az illető magához vehesse Jézus testét és vérét lélekben.

14-esnek:

"Az idézetben az ő áldozatára való emlékezésről van szó, valóban, de amiről nincs szó, és amit kérdeztem, hogy TI miért és kinek áldoztok, amikor ez nem áldozat, hanem arra való emlékezet."

Azért áldozunk mert Jézus ezt kérte. És hogy kinek? Az Atyának. Abban igazad van hogy az áldozatot nem mi hajtjuk végre csak részesülünk benne ezért ha mondjuk én azt mondom hogy én áldozok az egy kicsit megtévesztő. Szerinted hogyan kellene mondani? Úgy hogy eszem Jézus testéből és véréből? Ez jobban fedi a valóságot de elég furán hangzik.

Talán az a kifejezés jobb hogy "megünnepelni az eukarisztiát".

Azt Jézus nem mondja a Bibliában hogy pontosan hogyan kell megemlékezni az Ő áldozatáról de szerencsére ott voltak az apostolok akik továbbadták a történelem során a mai papoknak és így tudjuk hogy hogyan kell áldozni.

De a Bibliában is benne van hogy a kenyérből és borból enni és inni kell:

Kor I 11.28 "Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza."

Szerintem áldozás helyett úgy kéne mondani, ahogy Jézus parancsolta, hogy megemlékezünk az ő haláláról, (vagy ahogy az apostolok mondták, hogy úrvacsora), és nem akárhogy, hanem ahogy az eredeti is egy estebéd volt, nem akármikor hanem a húsvét (aminek jelentése páska) idején estennen, az előkészületi napon, azaz Niszán 14.-én. És a hold naptárnak megfelelően, amitől eltért a római frakció, Lásd Polikratész, Polikarp tanítványa, aki még ismerte Jánost így nyilatkozik erről a római eltérésről:

"Mi pedig következetesen és teljes lelkiismerettel azt a napot tartjuk meg, nem adunk hozzá, s nem veszünk el belőle. Mert Ázsiában [Közel-Keleten] alszanak mindazok a nagy fényességek, akik feltámadnak majd az Úr eljövetelének napján, amikor ő dicsőséggel eljön a mennyből, hogy magához vegye a szenteket ... Azokat, akik mind a hónap tizennegyedik napját tartották a Peszach fesztivál periódus kezdeteként, az evangéliumokkal megegyezően, semmiben nem térve el a legkisebb mértékben sem attól, hanem mindenben követve a hit által levetett gyakorlatot."

Polycrates-nek (aki Polycarp-nak, János apostol tanítványának a tanítványa volt) a Quartodeciman hitvitákkor elhangzott kijelentése a római egyház ellen, akinek ezen szavait Eusebius egyháztörténész felidézte Az Egyház története című könyvének 230-231 oldalain. [Megjegyzés: A második század későbbi felében lezajó hitvitákon nem történt megegyezés, és azt eredményezték, hogy a bibliai Abib 14-ét megtartó kis-ázsiai gyülekezeteket Róma püspöke kitagadta az egyházból. Ekkor hivatalosan is megtörtént a gyakorlatban már fennálló szakadás a későbbi katolikussá váló egyház és a bibliai egyház gyülekezetei között]

Jézus nem szabta meg hogy évente hányszor áldozzunk, ezért mindenki saját tetszése szerint dönthet ebben a kérdésben. Jézus testének és vérének vétele egy nagyon nagy kegyelem és ezzel a nagy kegyelemmel érdemes minél többször élni ha van rá lehetőség.

Az elég szomorú hogy az egyház emiatt kettészakadt.