A mai keresztények miért nem mossák meg egymás lábát?

09:17

Én a 08:52-re gondoltam, csak gyorsan olvastam és elfelejtettem a rend nevét.

A két bekezdést egymástól függetlenül írtam, a bencések hozzá állása tetszik, mert ez egy olyan gyakorlat ami kizárja a mögöttes gondolatokat is. Bár korlátoz is, ezért nem lennék szerzetes :-)

Szia!

Az úrvacsora két része - amely valójában szétválaszthatatlan, szerves egységet alkot - a lábmosás és az úgynevezett szent jegyek (a kenyér és a szőlőlé) kiosztása. A lábmosást ugyanolyan "szereztetési igékkel" (háromszoros meghagyatkozással) rendelte el Jézus tanítványainak, mint a kenyér és a pohár vételét. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is ismételendő gyakorlat alapjait fektette le.

Kevesen tudják, hogy bűnöket kell a lábmosással rendezni. Az úrvacsora előtti önvizsgálat - I.Kor 11:28 – arra szolgál, hogy az ember átgondolja, nem lépett-e túl könnyedén valamilyen vétkén a napok forgatagában, amit mindeddig nem rendezett Krisztus helyettes áldozatába vetett hit és az ő közbenjárása által. Nincs-e továbbá valamilyen mulasztási bűne (Jak 4:17), vagy önmaga számára is titkos bűne (Zsolt 19:13), amit nem vesz észre azonnal az ember. Kérdés az is, hogy nem fakult-e meg Krisztus iránti szeretete, és ezáltal a felebarátai iránti szeretete is? Nem a korábban már megbánt és rendezett bűnöket kell tehát elővenni, mert a valóban elnyert bűnbocsánat mindörökre érvényes (Zsolt 103:1, Ésa 1:18, 44:22, Mik 7:18-19).

Arra tanít még ezenkívül a lábmosás, hogy egymásnak is meg kell bocsátani mindent, mégpedig olyan teljesen és nagylelkűen, mint ahogy az Úr teszi ezt. A bűnök egymásnak való megbocsátása a félreértések és neheztelések eloszlatása a tanítványok között a Krisztustól elnyert bűnbocsánat függvénye, következménye. Ha Isten nem oldja fel a szívben az egymás iránti keménységet, szeretetlenséget - megindítóan irgalmas szeretetének és bőkezű kegyelmének a tapasztalása által- akkor követői legfeljebb csak formai rendezésre képesek egymás iránt, nem pedig a bűnadósságok szívbeli, teljes elengedésére.

Az apostoli levelekben található egy ige, amely tanúskodik arról, hogy az őskeresztény egyházban gyakorolták a lábmosást Krisztus rendelése szerint:

"Akinek jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos volt" (I.Tim 5:10). Ez az ige nem csupán a jelképes szertartásban való részvételre, hanem az annak megfelelő lelkületre, annak állandó fenntartására is utal. A szóban forgó tisztségre javasoltaktól (lásd a 9. verset) elvárták ezt a magatartást.

Ahogyan manju leírta, vagyunk azért néhányan, akik gyakoroljuk ezt a szép szertartást az úrvacsora keretében.

Üdv. Péter

Ismerek egy férfit, aki a 90 éves édesanyjának lehetőség szerint minden este, de van úgy, hogy reggel is megmossa a lábát.

F.B.