Mit gondoltok? Segíteni fog Isten, hogy ez rendbejöjjön? Az írjon aki segíteni akar!

Szia!

Igen, én hiszem, hogy segíteni fog. Amit leírtál, abból látszik, hogy szereted a szüleidet, és ez a legfontosabb. Minden ember életében vannak mélypontok, nehéz idők, bizonyára szüleid életében is. Ilyenkor nem az a magoldás, hogy akkor mosolyszünet, és majd ha megváltoznak akkor majd szeretni fogom őket. Egyetlen dolog van a világon, ami képes az emberi szíveket megváltoztatni és ez az őszinte szeretet. Ha érezteted a szüleiddel, hogy szereted őket feltételek nélkül, akkor ez biztos, hogy használni fog. Lehet, hogy nem azonnal, de ha kitartó vagy a szeretetben, akkor annak minden esetben meg van az eredménye.

Az őszinte szeretet azonban nem táplálkozhat egyedül saját magunkból, mert sajnos természetünknél fogva önzők vagyunk, és ha nem látjuk a változást a velünk való kapcsolatokban hajlamosak vagyunk belefáradni, belefásulni a szeretetbe, az állandó adásba, és megváltozunk. Egyedül Isten az, aki soha nem fárad bele a szeretetbe, ő ennek kimeríthetetlen forrása, ha tőle kéred az erőt a szeretethez, meg fogja adni.

Én kívánom, hogy sikerüljön rendbehozni a kapcsolatodat a szüleiddel, és azt tanácsolom, hogy imádkozz sokat erőért, és bölcsességért, hogy Isten mutasson utat ahhoz, hogyan rendezd a dolgaidat: Meg foja tenni!

Üdv. Péter

Én is hasonló helyzetben vagyok, főleg édesapámmal vannak gondjaim. Nem mondom hogy eddig sok sikert értem el a kapcsolatunk javításában, de azt hiszem már vannak javulásra mutató jelek. Nagyon fontos hogy meg kell bocsátanod nekik. Ezt úgy a legkönnyebb megtenni, ha akarattal úgy döntesz hogy megbocsátasz, és ezt ki is mondod (mondjuk magadban). Ha imádkozol értük az is segít, hiszen ha imádkozol értük akkor az azt jelenti hogy már nyilván nem haragszol rájuk.

Próbáld tisztelni őket. Gondolatban emlékezz vissza hogy mi jót tettek veled (azért biztos volt ilyen), és ezeket az emlékeket szedd össze.

Én egyébként egyszer egy próféciában kaptam meg hogy az én feladatom hogy a szüleimért imádkozzak, de ha úgy látod hogy szükségük van rá akkor lehet hogy neked is ezt kell tenned.

Egyébként az én esetemben eleinte nagyon rossz volt a helyzet (nagyon durva veszekedésekre, rosszindulatra gondolj), és azóta sokat javult.

Remélem neked is sikerülni fog majd helyrehozni a kapcsolatotokat!

Isten áldjon téged is és a szüleidet is!

Egyertelmu hogy Isten segit neked hogy rendbejojon ha kéred a segítsegét. A bolcsességét is kertheted ebben a helyzetben hogy mindent a legjobban tehess.

Elkepzelhető hogy sok nehezsegen mentel keresztul a valas miatt stb. , de ha keves szeretetet is kaptak tőluk tisztelned kell=nagyra értekelni/becsulni, ugy viselkedni mintha nagyon fontosak lennenek.-ezt jelenti a tisztelni szó igaziból.)Tehat tiszteled kell HA azt akarod hogy jol legyen dolgod (Isten mondja).

Tovabbi tanácsom a következő, ami biztos segítséget nyujt:

1:imádkozz!

2:imádkozz!

3:imadkozz!

Sok sikert és KITARTÁST! :)

Csináld végig ezt a felnőttéválás "procedúrát" Istenben bízva. Az Ő Atyaságát(gyöngéd, gondoskodó szeretetét)hagyd megnyilvánuli az életedben (ez a soraidból is kitűnik). Te biztos nagyon jó szülő leszel, és ennek láttán talán belátják majd saját mulasztásaikat. A kiengesztelődés egy folyamat. Csak azért, mert a szüleid, nem kell erőltetni a bensőséges kapcsolatot, elég ha szereted őket, és illedelmesen annyit szólsz magadról:Köszi, jól vagyok. És te?

Közben talán ők is felnőnek-ezért érdemes tényleg imádkozni-és akkor lesz miről beszélni. Neked sem a szavak hiányoznak, hanem a tettek.

Isten nem fogja megoldani a helyzetet. Ha a szüleid igazi Istenhívők lennének, nem fordult volna ez elő, mert aki Isten tanai szerint él, nem a másikra keni a hibáit, és nem önző, hanem először magában kutat. Ha esetleg még van esély arra, hogy Isten tanai szerint éljenek, lehet, h rendbejön, de nem ő fog segíteni NEKIK.

Ha azt szeretnéd, hogy Isten segítsen NEKED, akkor előbb neked is magadban kell rendet tenned. Ha követed a tanait, te sem így beszélsz róluk, hogy iszonyatos harag van irántuk, és hogy őket hibáztatod mindenért. Ha megtanulod lelki békével kezelni a helyzeteket úgy, hogy Istenre támaszkodsz, hogy ezt a békét megadja neked, akkor elmondhatod, hogy Isten MÁR segített NEKED. És ha ezt magadénak tudod, akkor beszélhetsz a szüleiddel is, de nem Istennel példálózva, csak az ő "védőszárnyai alatt".

Nem tudom, érted?

Én nem vagyok sem pap, sem isten báránya, de amit eddig tanultam az egyháztól, nekem ez jött le. Ha mindenképp Istentől várod a segítséget, akkor javaslom, keress fel egy lelkészt, meglátod sok segítséget kaphatsz tőlük.

Ha nem Istentől várod, akkor pedig szedd össze magad, és vond ki a szüleid hatása alól magadat. Tartsd meg a jó kapcsolatot, de állj a saját lábadra, és semmiképp ne az önsajnálatra alapozz. Csodát ne várj, csak mert könyörögsz, nem fog megváltozni semmi. Isten csodája azt jelenti, hogy olyankor is lelkitámaszt nyújt, amikor már pl. a szüleidre sem támaszkodhatsz, de NEM Ő fogja a problémát megoldani HELYETTETEK.

Az ő segítsége azt jelenti, hogy ha az ő tanait olvassátok, MEGÉRTITEK, és eszerint éltek, akkor nagyon-nagyon csúnyán fogalmazva a probléma "magától" megoldódik.

Sok sikert!