A hívő ember joggal vagy jogtalanul gyakorolhat kritikát mások súlyos bűneit illetően?

"...akkor az bűn, hogy én a házasságtörő embert lenézem és nem szívesen vagyok a közelében? A kérdést úgy is feltehetném, hogy nekünk, hívőknek, lehet norma-kontroll szerepünk?"

Szerintem bűnné akkor válik, ha követed a példáját. És ha olyanok társaságától nem tudunk tartózkodni, akik ellentétes dolgokat vallanak, és tesznek, mint amit helyesnek tartunk, akkor minden esélye megvan annak, hogy olyanná váljunk. "Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat"

Persze ezt nem lehet elkerülni az iskolában, munkahelyen, de ha ezen is túlmenően keressük az olyanok társaságát, akik helytelen dolgokat követnek el (csak mert jópofák, humorosak), az veszélyes.

Elég nehéz kérdés, de mindenképp kétféle megközelítésben válaszolnék. Olyan emberként, aki szereti és igyekszik megérteni embertársait, azt mondanám, hogy senkit sem szabad elítélni, vagy megutálni, lenézni, azért amit tesz. Sohasem tudhatod, hogy mi az oka, és azt sem, hogy te magad hogy viselkednél egy hasonló helyzetben.

Igen, sajnos sokan hisszük, hogy ezt vagy azt sosem tennénk meg, de bizony láttam már rá példát, hogy olyan valaki is beleesett egy csapdába, aki hasonlóan gondolkodott, mint te… Ez persze nem jelenti azt, hogy azt gondolom te is könnyen lehetnél házasságtörő vagy mennél abortuszra, ne érts félre. A lényeg, hogy sok ember ítél el vagy helytelenít bizonyos dolgokat, mégis gyengék, és elbuknak, ha belekerülnek egy helyzetbe.

Hívőként pedig azt mondanám, hogy vegyél példát Jézusról. Ő nem ítélte el a bűnösöket, csak a bűnöket. A bűnösök sokszor maguk is áldozatok, és sok nem hívő ember nem is szembesül a bűn fogalmával vagy súlyával. A bűnnel ráadásul az a baj, hogy ha belekóstolsz, hamar a rabjává válsz, és egy idő után nincs belőle kiút. Először mondjuk egy ártatlan flört, egy-két randi, majd félrelépés, és utána már úgyis mindegy…

Ha olyan valaki követ el valamit, aki ugyan nem hívő, de közel áll hozzád, nyugodtan felhívhatod a figyelmét arra, hogy szerinted nem helyes, amit tesz, maximum megsértődik, viszont te nem rágod magad miatta.

Ha általában idegenekről (nem hívőkről) van szó, akkor tartsd meg a véleményed, de hívőként imádkozz értük, hogy megnyíljon a szívük.

Ha a gyülekezetből való emberek vétkeznek, akkor a már említett igerész alapján (Mt.18,15-17) kötelességed figyelmeztetni az illetőt a bűnére. Erről szól ugyanis a közösség megtartó ereje. Ez a legnehezebb amúgy, és itt nem olyan bűnökre gondolok, mint a házasságtörés, hanem pl. olyanokra, ami fölött gyakran maga az egyházi felekezetek is szemet hunynak. Nem akarok példákat mondani, mert megsérthetnék egy-két felekezetet vele.

Szóval olvasd a Bibliát, nézd meg, hogy Jézus hogy viselkedett bizonyos helyzetekben (pl. a házasságtörő asszonnyal, vagy Jákob kútjánál az asszonnyal, vagy Mátéval szemben, de ellenpéldaként a templomban az árusokkal szemben vagy a farizeusok képmutatásával szemben). Ezzel arra akartam célozni, hogy különbség van a magukat hívőnek tartók és az olyanok közt, akik nem hívők vagy nem hangoztatják magukról.

Az utolsó vagyok. Most az jutott eszembe, hogy nem véletlen van így ez nálad. Ha komolyan hívő vagy, akkor meg kéne találd, hogy mi az amire elhívott az Úr. Lehet, hogy köze van ezekhez… Ehhez azonban először neked kell még közelebb kerülni Hozzá, és folyamatosan kérni a bölcsességet. Egy életet akkor már megmentettél, hát ez is valami :)

Van egy fontos figyelmeztetés a Bibliában, és talán ezért vádol egy kicsit a szíved: először vedd ki a saját szemedből a gerendát, és utána a felebarátodéból a szálkát. Talán először növekedj a szeretetben és akkor megtalálod a módját, hogy egyrészt hogyan NE vesd meg vagy nézd le ezeket az embereket. Aztán az is jön majd, hogy hogyan segíts rajtuk. A lényeg a motiváció. Ha a bűn zavar és Isten eszköze akarsz lenni, Ő ad majd útmutatást („kérjetek és megadatik nektek”), ha a magad erejét akarod használni, elbukhatsz (tapasztalatom mutatja :) ).

Próbáld meg szerintem azt, hogy szedd össze, hogy magadban mi zavar (mindent, őszintén). Kérj megbocsátást egyenként értük Istentől, és ajánld fel az életed, hogy szabadon használja más emberek segítségére (a bűn elleni harcra). Aztán kérd a Szentlélekkel való betöltekezést és Isten bölcsességét, útmutatását ehhez. Ha jársz közösségbe, próbálj hasonló embereket „toborozni” vagy csatlakozz már meglévő mozgalmakhoz. Ha nem jársz, keresd a lehetőségét. Még egyszer: aki keres talál, aki kér annak adatik. Sok sikert és Isten áldását a munkához :)