A hívő ember joggal vagy jogtalanul gyakorolhat kritikát mások súlyos bűneit illetően?
Nem paradoxon az, hogy az Egyház és a vallásos emberek nagy része sok mindent elítél, de közben azt hirdeti, hogy senki sem bűn nélkül való és az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelen?
Vallásos embernek tartom magam, de sokszor azt veszem észre, hogy akarva-akaratlanul is elítélem mások viselkedését (pl. abortusz, prostitúció stb), ha az nem illeszkedik az én normáimhoz. Ezt a legtöbb vallásos ember megteszi, ha nem is vallják be. Akkor hogy jön ez ahhoz, hogy ne ítéljünk el senkit, aki bűnös? Sokszor nem tudok elmenni olyan kérdések mellett, mint az abortusz és nem tudom megállni, hogy ne gondoljak megvetéssel azokra, akik ilyet tesznek. Akkor ezek szerint helytelen a felfogásom és nekem, mint vallásos embernek csak arra kellene összpontosítanom, hogy én jól tegyem a dolgaimat, a többiek viselkedését pedig ne értékeljem negatívan? Sok nem hívő azt mondja, ne ítélkezzünk, mert mi rosszabb dolgokat teszünk. De ha én tudom, hogy én nem teszek ilyen életbevágóan rossz dolgokat, akkor ez sem igaz, nem?
Mi a helyes viselkedés ilyen esetben? Ha magamban tartom a megvetésemet, de bennem van, az is bűn?
válasza:Nem kell ítélkezned, hogy véleményed legyen dolgokról, emberekről.
Én ateista vagyok, de mindenki abban hisz amiben akar, bármi is az, tisztelni kell.
Viszont a bibliát, és a tanítást nem kell mindig szó szerint érteni. A nagy része szimbólumokra épül, inkább fogalmazd át a saját lényedhez, és úgy élj.
Egyébként a válaszra: Ha van értelme kimondani, akkor mondd ki, ha nem érsz el vele semmit sem, akkor pedig tartsd magadban.
válasza:Köszönöm a válaszokat! Az első válaszadónak igaza van, hogy a Biblia tele van szimbólumokkal, ezért pontos értelmezéséhez rengeteg idő, tapasztalat szükséges.
Második válaszoló: nem vagyok elvakult, én csak azt az abortuszt ellenzem természetesen, mikor valakinél eü. szempontból teljesen indokolatlan. Tudom, hogy vannak, akik nem is tarthatják meg a babát, mert az vagy az anya vagy a baba életébe kerülne. Mikor benn voltam a kórházban, nagyon megrökönyödtem azon, amit ott tapasztaltam: egy szobában voltam abortuszra várókkal és pl. az egyik hölgy mondta nekem, hogy ő biza nem érez semmilyen bűntudatot, mert ez arra van kitalálva, hogy a nők ilyen helyzetben éljenek a jogukkal. Én ott köpni-nyelni nem tudtam. És pl. milyen mentség van a házasságtörésre?
válasza: válasza:Van valami abban, hogy azt nem tehetjük, hogy bizonyos törvényeket betartunk, míg másokat mellőzünk, de nehéz, mert maguk az Egyház szolgálatában állók is sok mindenről másként vélekednek és valljuk be, sok múlik egy szituáción is. Ezért egységesen nem lehet kijelenteni a legtöbb témával kapcsolatban, hogy 100%-ban helytelen cselekedet.
De ha mondjuk a házasságtörést veszem alapul, ami a vallásos emberek által ugyanazon elbírálás alá esik, akkor az bűn, hogy én a házasságtörő embert lenézem és nem szívesen vagyok a közelében? A kérdést úgy is feltehetném, hogy nekünk, hívőknek, lehet norma-kontroll szerepünk?
válasza:A tökéletlen emberek hajlamosak arra, hogy összehasonlítsák magukat másokkal, és következtetéseket vonjanak le embertársaik értékére vonatkozóan. Ezek a következtetések általában egyéni ízléseken és kivételezéseken alapulnak vagy különböző háttér és nevelés befolyásolja őket.
De nem csak 'ízlésbeni' különbségek vannak a világon, vannak fontos szabályok, törvények, melyek megsértése, könnyen mások, a társadalom kárára válik.
Mivel az ítélkezés már csak olyan, hogy ami az egyik fél számára kedvező, az a másiknak terhére van, nem nehéz elképzelni, hogy némelyeknek rosszul esnek bizonyos ítéletek.
De itt gyorsan leszögezném, hogy különbség van aközött, hogy a személyt ítéljük el, vagy a tettét!
Ez nem jelenti azt, hogy egy vallásos embernek mindenhol fontoskodva 'bírót' kellene játszania. De viszont azt mindnyájan elismerhetjük, hogy mindegyikünk (mindenki, az is , aki nem vallásos) kialakít magában valamilyen sajátos értékrendszert, és aszerint minősíti mások tetteit (ha kimondja, ha nem). Ez az értékrendszer jobb esetben megbízható forrásból van, mint pl. a Biblia. Igaz, egy keresztény, a biblia alapján kialakított lelkiismeretét is sok minden befolyásolhatja, még az is, hogy rosszul ismerte meg a Biblia mondanivalóját, mert rossz tanára volt! És ez is veszélyes lehet.
Persze nagyon megértem azokat is, akik a Biblia útmutatója nélkül is hiszik, hogy 'biztos' a bennük lévő térkép, mert van már bennük egy előre kialakított negatív kép vele kapcsolatban. Elég csak, ha a kereszténység szörnyű múltjára gondol sok ember, és ha ezt összeköti a bibliával (inkább a Biblia ismeret hiányával), gyorsan el is veti. De azért valljuk be, nagyon sokan vannak olyanok is, akik csak 'hiszik', hogy jó úton járnak.
És ebből fakadóan van olyan helyzet is, amikor magamra hozok ítéletet, ha valakit nem figyelmeztetek, 'meg nem intem', amikor látom, hogy nagyon eltévedt az élet sűrűjében. No erről szól a Biblia. Ez azt hiszem senkinek nem okoz lelkiismereti problémát, ugye?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!