Isten hívő-Isten félő?

Igen,a felelem szonak lehet egy ilyen negativ kicsengese,es valoban sok az olyan ember,aki felelembol hivo.

En nem tartozom ezek koze,szamomra az istenfelelem azt jelenti,hogy elismerem Isten hatalmat az eletem folott,elismerem,hogy a kezeben vagyok,es az O akarata es ereje nagyobb,mint az enyem.

Ha jól tudom, csak a magyar nyelvben féljük az Istent, a magyar pedig egy igen különleges nyelv, ami a történelméből is fakad. Ne feledjük azt sem, hogy volt egy kereszténység előtti, babonákból és praktikus gyakorlatokból álló hiedelemvilágunk is, saját mitológiával, történetekkel, személyekkel. Nyelvünk alapjai ezekben az időkben alakult ki, és az "Istenfélő" lehet, hogy valaminek az analógiájára jött létre, tehát lehetett egy ősi vallási személy, akitől féltek (ha többistenhit volt, ennek még nagyobb a valószínűsége, pláne hogy a különböző személyiségeket muszáj volt egybeforrasztani az egyistenhitre térésnél), és az "új" Istent egyszerűen behelyettesítették.

Az is lehet, hogy valami egészen mást jelentett. Pl. a feltámadás sem támadás.

Szia!

A magyarázat egyszerű. A görög "eusebia" kegyesség szót fordították úgy, hogy Istenfélelem, ami a valóságban nem az Istentől való félelmet jelenti, hanem egyfajta jó értelemben vett jámborságot. Az "eusebein" ige azt jelenti: imádni valakit, az igazi hitnek a kötelezettségét teljesíteni, tisztelni, mélységes tiszteletadást jelent a felséges jelenlétében. Ez az isteni tiszteletet is magában foglalja és ez egy tevőleges engedelmességnek az életformája, amely ennek a mélységes tiszteletadásnak megfelel.

Ha a görög nyelvben egyáltalán van egy szó a vallásra, akkor ez a szó az "eusebeia". Maguk a görögök így használták ezt a szót: pl. a platóni definíció az "eusebeia"-át úgy írja le, mint helyes magatartást az istenekre tekintettel. A sztoikusok pedig, mint annak ismeretét, ahogyan az Istent imádni kell. Lukian azt mondta, hogy egy ember, aki "eusebes", kegyes, úgy él, mint az istenek barátja (philotheos).

Üdv. Péter

Istenfélelemnek nevezhetjük azt is ha valaki nem magától Istentől fél, hanem elismeri azt hogy Isten végtelenül jó és szereti őt, és ezért attól fél hogy megbántja őt valamivel.

Valahol azt olvastam egyszer hogy az istenfélelem azoknak való akik nem ismerik Istent, és ezért csak félelemből és nem szeretetből tartják be a törvényeit.