Képtelen vagyok imádkozni! Mit tegyek? (lent)

Egyszerűen nem érzem magam méltónak rá, hogy szólhassak Istenhez. Már a gondolattól is összeszorul a torkom. Nagyon ritkán imádkozok szavakkal, csak, amikor igazán úgy érzem, hogy ki kell mondanom, amit gondolok, akkor is többnyire ott, ahol a legközelebb érzem magamhoz: a természetben. Mert, bár én egy senki vagyok előtte, bízok benne, és hálás vagyok neki, amiért annak ellenére, hogy nem egyszer hátat fordítottam neki, végül elvezetett a boldogság földjére, és kihozott abból a pokolból, ahol felnőttem.

Sokat gondolok rá, és néha nagyon vágyom rá, hogy közelebb kerülhessek hozzá, de ezen a szinten meg is reked a dolog.

Nem akarok választani közte és az életem közt, hiszen tőle kaptam ezt az örömöt, és ezt a lehetőséget. Hiszem, hogy azért kaptuk az életet, hogy boldogok legyünk benne, hogy átok helyett egy ajándék, aminek minden percét ki kell használni, és próbálom ehhez tartani magam. Csak néha rám tör ez az érzés, amit nem tudom, hogy lehetne enyhíteni...

Elsősorban hívők válaszát várom, ateista "térítők" kíméljenek!