Középkorú HÍVŐ egyedülállok szomorúak vagytok, hogy nem lett családotok? Hogyan dolgoztátok fel?

Ez valóban nehéz dolog, én is hasonló cipőben járok, de az okokat nem szeretném itt részletezni.

Valóban nehéz dolog, ha középkorúan nincs az embernek családja. Nekünk ez a keresztünk. Ugyanúgy egy családos ember is szenvedhet sokat, mert a gyerekei megkeseríthetik az életét (rossz útra térnek, léha életet élnek, nem tisztelik szüleiket, esetleg beteg unoka szüleik stb.).

Akik szociális otthonokban élnek idősek, a nagy részüknek ugyanúgy vannak gyerekeik, de bedugták őket az otthonba, hogy ne legyen velük gond. Az ilyeneknek lehet hogy nagyobb a fájdalmuk, mint azoknak, akiknek egyáltalán nincs gyerekük.

Én pl. ismerek egy prostit, aki ateista. Ő sem leli a párját, pedig nagyon szeretné már megtalálni. Már kezd a szakmából is kiöregedni, nem leli az igazit.

Vagy egyik ismerősöm fia, aki 39 éves, két szép gyerekük van, de feleségével egyszerűen nem tud kijönni, folyton ordítoznak egymással. Most válnak el, mert nem tudnak így együtt élni. Akkor ővelük mi lesz?

Hogy mondjak ellenpédát, miért is lenne jobb egy nem hívőnek?

Ha Isten akarja, hogy párod legyen lesz, ha nem akkor az Ő szolgálatában leszel, mely dicsőbb mindennél. Én úgy gondolom mostanában egyre több ilyen ember van, talán a végső csatára készít fel benneteket, mert a hadseregét építi a gonosz elleni végső támadásra (Jelenések könyve)