A Károli fordításban szerepel Isten neve (mint Jehovah) vagy nem?

A judaizmus és Isten neve

38 A judaizmus tanítása szerint bár Isten neve írott formában létezik, túlságosan szent ahhoz, hogy kiejtsük. Ennek következtében az elmúlt 2000 év alatt a pontos kiejtés feledésbe merült. Azonban a zsidók nem mindig képviselték ezt az álláspontot. Mintegy 3500 évvel ezelőtt Isten ezt mondta Mózesnek: „Így szólj Izrael fiaihoz: Az ÚR [héberül: ,יהוה JHVH], a ti atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok: Ez legyen az én nevem örökre, így hívjanak az egész örökkévalóságon át” (2Mózes 3:15; Zsoltárok 135:13). Mi volt ez a név és megszólítás? A Tanakh-ban olvasható lábjegyzet ezt írja: „A JHVH név gyökere (amit Adonáj-nak, azaz ’az ÚR’-nak ejtettek) megegyezik a héber hayah (’lenni’) szó gyökerével.” Ez tehát Isten szent neve, a Tetragramma, a négy héber mássalhangzó JHVH (Jahve), ami latinizált formájában az évszázadok során a magyarban mint JEHOVA vált ismertté.

39 A zsidók történelmük során mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak Isten személyes nevének, bár annak használatát illetően az ősi idők óta komoly változások történtek. Dr. A. Cohen ezt írja az Everyman’s Talmud című művében: „Különleges tisztelet kapcsolódott a ’megkülönböztető név’-hez (Shem Hamephorash), amelyet Isten nyilvánított ki Izrael népének, azaz a Tetragrammához, a JHVH-hoz.” Az isteni nevet azért tisztelték, mert az magát Isten személyét ábrázolta és jellemezte. Végtére is maga Isten volt az, aki a nevét megismertette és imádóinak megparancsolta, hogy használják azt. Ezt hangsúlyozza az is, hogy az isteni név 6828-szor fordul elő a héber Bibliában. A vallásos zsidók mégis úgy érzik, tiszteletlenség kiejteni Isten személyes nevét.

40 A név kiejtésének tilalmára vonatkozó ősi rabbinikus (nem bibliai) parancsról A. Marmorstein rabbi ezt írta a The Old Rabbinic Doctrine of God című könyvében: „Volt idő, amikor ez a[z isteni név használatát illető] tiltás teljesen ismeretlen volt a zsidók között . . . Sem Egyiptomban, sem Babilóniában nem ismertek vagy tartottak be a zsidók olyan törvényt, amely tiltotta volna Isten nevének, a Tetragrammának használatát a hétköznapi beszélgetésben vagy az üdvözléskor. Az i. e. III. századtól kezdve egészen az i. sz. III. századig azonban létezett egy ilyen tiltás, s azt részben be is tartották.” Az ősi időkben nemcsak hogy megengedett volt a név használata, hanem — amint Dr. Cohen mondja — „még olyan időszak is volt, amikor támogatták azt, ha maguk a laikusok is szabadon és nyíltan használták Isten nevét . . . Feltehetően ez a támogatás azon a vágyon alapult, hogy megkülönböztessék az izraelitákat [a nem zsidóktól]”.

41 Mi lett annak a következménye, hogy tiltották az isteni név használatát? Dr. Marmorstein válasza így hangzik: „A zsidó vallás hellenisztikus [görög befolyás alatt álló] ellenfelei, a hitehagyott papok és nemesek voltak az elsők, akik bevezették azt a szabályt, hogy a szentélyben [a jeruzsálemi templomban] tilos a Tetragrammát kiejteni.” Azon túlzott igyekezetükben, hogy elkerüljék az isteni név hiábavaló alkalmazását, teljes mértékben elnyomták annak használatát a beszédben, aláásva és meggyengítve ezáltal az igaz Isten azonosításának lehetőségét. A vallási ellenfelek és a hitehagyottak együttes nyomására a zsidók teljesen felhagytak az isteni név használatával.

42 Dr. Cohen azonban azt állítja: „Úgy tűnik, a bibliai időkben nem okozott lelkiismeret-furdalást a[z isteni név] használata a mindennapi beszédben.” Ábrahám patriarcha „név szerint hívta segítségül az UR-at” (1Mózes 12:8). A héber Biblia legtöbb írója szabadon, de tiszteletteljesen használta Isten nevét, egészen Malakiásig, akinek könyve az i. e. V. században íródott (Ruth 1:8, 9, 17).

43 Egyértelmű tehát, hogy az ősi héberek használták és kiejtették az isteni nevet. A később bekövetkezett változásról Marmorstein ezt mondja: „Akkoriban, az [i. e.] III. század első felében komoly változás történt Isten nevének használatát illetően; ez a zsidó teológia és filozófia tanításait is jelentősen megváltoztatta, s hatása mind a mai napig érezhető.” A név elvesztése többek között azzal járt, hogy az ismeretlen Istenről alkotott elképzelés által egyfajta teológiai légüres tér keletkezett, amelyben könnyebben kifejlődhetett a kereszténység háromságtana (2Mózes 15:1–3).

44 Az isteni név használatának elhagyása csökkentette az igaz Isten imádatát. Ezt valaki így magyarázta: „Az ’Úr’ kifejezés használata Istennel kapcsolatosan bár pontos, de hideg és színtelen . . . Meggondolandó, hogy a JHVH vagy Adonáj ’Úr’-ként való fordítása elvonttá, formálissá és távolivá teszi az Ótestamentum sok szövegrészét, s ez az eredeti szövegtől teljesen idegen” (The Knowledge of God in Ancient Israel). Milyen szomorú látni, hogy a fenséges és jelentőségteljes Yahweh vagy Jehova név számos bibliafordításból hiányzik, holott az eredeti héber szövegben bizonyíthatóan több ezerszer előfordul! (Ésaiás 43:10–12).

"Amint írtam, a JHVH több szóból álló kifejezés, lehetetlen kiejteni."

Az előzőek szerint ez nem igaz! A Héber Iratokban majdnem 7000-szer használták és a korábban a hétköznapi beszéd természetes része volt. Hogy miért volt ez így? Mert akkor még komolyan vették Isten erre vonatkozó szándékát:

„Így szólj Izrael fiaihoz: Az ÚR [héberül: ,יהוה JHVH], a ti atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok: Ez legyen az én nevem örökre, így hívjanak az egész örökkévalóságon át” (2Mózes 3:15; Zsoltárok 135:13).

Tehát felmerül a kérdés, hogy ha Istennek ÖRÖKRE vonatkozó szándéka szerint a teljes Bibliába több mint 7000-szer belekerült a Név és sokáig a világ legtermészetesebb módján használták is, akkor milyen jogon meri eltávolítani bárki???

"Szegény pára, hát te még azt sem tudod, hogy a zsidókkal csak az ószövetségünk egyezik meg ?"

Szerintem neked igazán nem áll jól a szakembert játszani az irományod láttán! Úgy gondolom, hogy egy leheletnyi utalást sem tettem arra, hogy a hívő zsidók elismernék a Görög Iratokat.

A zsidók nem babonából nem mondják ki a nevet, hanem a második parancsolat pontos megtartása végett. Ez lehet túlbuzgóság, de nem jobban, mint hogy a vérevésről szóló törvényt ti a véradásra is vonatkoztatjátok. Ki miben túlbuzgó.

Az Újszövetségben egyszer sem szerepel a JHVH. Ettől perszer használható. A rabbi pedig nem elfogultabb, mint ti vagytok, de veletek ellentétben elég jól tud héberül és ismeri az ószövetség hátterét.

"A zsidók nem babonából nem mondják ki a nevet, hanem a második parancsolat pontos megtartása végett. Ez lehet túlbuzgóság, de nem jobban, mint hogy a vérevésről szóló törvényt ti a véradásra is vonatkoztatjátok. Ki miben túlbuzgó.

Az Újszövetségben egyszer sem szerepel a JHVH. Ettől perszer használható. A rabbi pedig nem elfogultabb, mint ti vagytok, de veletek ellentétben elég jól tud héberül és ismeri az ószövetség hátterét."

De ez egy babona! Nem én fogalmaztam így és nem is JT-i, sok tudós véleménye. A második parancsolat nem erről szól.

A "vértől való tartózkodás" a végső parancs, nincs megszabva, hogy miképpen jut a testbe és ebbe semmiképpen nem is logikus belekötni. Ha ez "túlbuzgóság", akkor ez nagyon sok életet mentett már meg!

"Az Újszövetségben egyszer sem szerepel a JHVH."

Dehogynem! számtalan helyen van idézve közvetlenül a Héber Iratokból - nyilván hogy az a Nevet is tartalmazta.

A rabbi nem hitt a háromságban. Pedig ha úgy van ahogy mondod, hogy jó szakértő volt a témában, akkor lehet hogy többet tudott a dologról, mint sok "keresztény" teológus.

Vagy mégse tudta jól a héber szövegek tanítását? Akkor most mennyire volt megbízható?

Azért ne felejtsd el, hogy én is idéztem egy rabbi tudóstól, akinek merőben más volt a véleménye.

"De ez egy babona! Nem én fogalmaztam így és nem is JT-i, sok tudós véleménye. A második parancsolat nem erről szól."

A tudósok véleménye itt nem sokat számít. Sok tudósnak az a véleménye, hogy Isten nem létezik. A második parancsolat nem erről szól. Oké. "Nevemet hiába szádra ne vedd."

Sok mindent lehet itt magyarázni, de azt el kell ismerni, hogy elég szűk szavú közlés. "Tartózkodjatok a vértől", szintúgy. Tehát ők túl messzire mennek, ti nem?

"A "vértől való tartózkodás" a végső parancs, nincs megszabva, hogy miképpen jut a testbe és ebbe semmiképpen nem is logikus belekötni. Ha ez "túlbuzgóság", akkor ez nagyon sok életet mentett már meg!"

Annyit azért nem, mint amennyit elvett.Sajnos.

"Dehogynem! számtalan helyen van idézve közvetlenül a Héber Iratokból - nyilván hogy az a Nevet is tartalmazta."

Meg kell ismételjem: egyetlen korai másolat sem tartalmazza a Nevet.

Vajon miért nem? Egyetlen keresztény író, egyetlen korai keresztény csoport fennmaradt írásai sem tartalmazzák a Nevet.

Azt állítjátok, egyesek meghamisították az újszövetségi írásokat. Ez azonban csak elmélet, és egy elméletet történelmi tényként nem lehet kezelni. George Howard alkotta meg az elméletet, de ő maga sem merte tényként kijelenteni. Miért nem? Mert nincs mellette bizonyíték. Egy ilyen jelentős lépéshez (az evangéliumok átszerkesztése) közös határozat, közös összeesküvés kellett volna. Ennek nyomai maradtak volna, a zsidó vallási vezetők egyből támadtak volna. De semmi hasonló.

Kevés Jehova Tanúja tud utánanézni a felhasznált görög alapszövegnek, pedig a Társulat 1985–ben kiadta. Még abban sincs benne az isteni név!!!

Úgynevezett 'J forrásokra' hivatkozik az Őrtorony Társulat. A gond az, hogy a 'J források' mind késői (1385–1979) fordítások, nem pedig görög szövegről készített másolatok.

Őrtorony 2001, július 15: A 31. oldalon egy kép látható, mely Órigenész Hexapla c. művének egy részletét ábrázolja, bekarikázva JHVH görög átiratát. Az ábra mellett lévő magyarázó szöveg a következő:

„Órigenész Hexapla című műve azt bizonyítja, hogy a Keresztény Görög Iratokban használták Isten nevét."

Jól hangzik, de mégis egy csúsztatás. Miért?

Maga a folyóirat adja meg a választ a 30. oldalon, ahol becsületesen elismeri mi is a Hexapla. Azt írja, hogy a „Hexapla a Héber Iratok nagy terjedelmű ötven kötetes kiadása." Vagyis ez egy ÓSZÖVETSÉG görög nyelven. Azt nem vitatja senki, hogy az Ószövetségben helye van a Jehova névnek. De az, hogy az Ószövetség és annak fordításai használják a Jehova nevet, még nem igazolják, hogy az Újszövetségben is benne volt. Ezért a 31. oldal képfelirata erősen félrevezető és nem fedi a valóságot.

"A rabbi nem hitt a háromságban. Pedig ha úgy van ahogy mondod, hogy jó szakértő volt a témában, akkor lehet hogy többet tudott a dologról, mint sok "keresztény" teológus.

Vagy mégse tudta jól a héber szövegek tanítását? Akkor most mennyire volt megbízható? "

Nem értem, mi köze a háromságnak a héber nyelv alapos ismeretéhez és a JHVH rövidítés megértéséhez. A zsidók szíve átmenetileg meg lett keményítve, míg a pogányok teljessége megtér. Egyébként így is vannak rabbik, akik az Ószövetségből ráébredtek, hogy Jézus volt a messiás, Istennek hála. De ez egy másik történet.

"A tudósok véleménye itt nem sokat számít. Sok tudósnak az a véleménye, hogy Isten nem létezik."

Az érv hamis, hiszen itt olyan tudósokról van szó, akik a témában szakemberek, egy ateista tudós nem fogja előítélet nélkül kutatni a kinyilatkoztatásokat, vagyis ha mégis, csak felületesen, mert gyorsan feladja. Csak akkor jár sikerrel, ha őszintén és alaposan kutat, nos azért ilyenek is vannak.

"A második parancsolat nem erről szól. Oké. "Nevemet hiába szádra ne vedd."

Sok mindent lehet itt magyarázni, de azt el kell ismerni, hogy elég szűk szavú közlés."

Nem szűk szavú, éppen majdnem 7000-szer használja a Héber Iratok. Ez tán elég bizonyíték, hogyan értették.

"Annyit azért nem, mint amennyit elvett.Sajnos."

Sokkal többet mentett és ment meg azóta is. Egészségügyi dolgozó vagyok, ismerem a gyakorlatot első kézből, mellesleg a világméretű beszámolók is rendelkezésre állnak. A kutatások szerint összességében sokkal jobb kezelést kapnak azok az emberek (nem csak Jehova Tanúi), akik nem fogadnak el vért. A mortalitás gyakran kisebb, mint másoknál. Persze erre illik felkészülni és tájékozódni.

""Dehogynem! számtalan helyen van idézve közvetlenül a Héber Iratokból - nyilván hogy az a Nevet is tartalmazta."

Meg kell ismételjem: egyetlen korai másolat sem tartalmazza a Nevet."

Ez meg nem bizonyíték - tehát teljesen felesleges vele érvelni.

"Vajon miért nem? Egyetlen keresztény író, egyetlen korai keresztény csoport fennmaradt írásai sem tartalmazzák a Nevet."

Ez messze nem elmélet!

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Ez, és a következő oldal segít. És gondolhatod, hogy nem csak George Howard volt az egyetlen, aki ki merte jelenteni azt, ami teljességgel nyilvánvaló.

"Mert nincs mellette bizonyíték."

Na, ezt azért nem mondanám!

"Egy ilyen jelentős lépéshez (az evangéliumok átszerkesztése) közös határozat, közös összeesküvés kellett volna."

Nem is ment egyik napról a másikra, néhány évszázad alatt kikopott.

"Ennek nyomai maradtak volna"

Maradtak is.

"a zsidó vallási vezetők egyből támadtak volna."

Azok, akik babonából maguk is hűtlennek bizonyultak? Ők valószínűleg még örültek is, mellesleg ha a Keresztény Görög Iratokról beszélünk, akkor a zsidók ugye nem nagyon voltak ebben kompetensek?

"Azt nem vitatja senki, hogy az Ószövetségben helye van a Jehova névnek."

Na, ez a valódi csúsztatás! Nem vitatja senki? Akkor mégis milyen jogon hagyták ki jelentős számú Bibliafordításból - részben, vagy egészben - az Isteni nevet?!

Úgy hiszem, hogy a JHVH név nem rövidítés, de javíts ki, ha tévednék.

"A zsidók szíve átmenetileg meg lett keményítve"

Azért az első sz.-ban is sok zsidó megtért Jézusban!

Elhiszem, hogy vannak zsidók, akik ráébredtek a Héber Iratokból, hogy Jézus is szerepel benne, de ettől még Ő nem egy háromságistenség második személye.

"Tehát a világ több mint egy milliárd kereszténye gyakorlatilag nem használja, csupán néhány jelentéktelen szekta" 👏😅😂🤣

a "rabbit" emlegetőnek (ha még él mmint. az emlegető 😆) (:

[link]

Ők azok...? a Milliárdok...? Csílliárdok...? Melyiken is járnak sokan? A keskenyen ugye...? 🤣