Miért van annyi szenvedés a világban ha létezik Isten?

a korábbi válaszolóknak, akik ha jól sejtem az én mondandómhoz fűztek hozzá.

az igazat megvallva, hiába tisztít meg mindenkit az Isten a bűntől és szenvedésre való hajlamtól, ahhoz, hogy valaki értékelni legyen képes bármi jót, ahhoz kénytelen a rosszat átélni előtte, megtapasztalni. amíg ez nem történik meg, addig az egyén nem tud a jóval(boldogság) azonosulni. képzeljétek el, ha a hőmérséklet mindig ugyanannyi lenne...nem tudnánk egyszerűen azt, hogy mi a meleg, mert nem változik semmit sem, így viszonyítás híján, ahogyan korábban említettem "cseszhetjük". :)

Tehát a szenvedés azért van hagyva, mert az egyének csak és kizárólag saját kárukon tudnak tanulni...hiába jönne el megint egy Krisztusi Tudatban élő egyén, egyszerűen nem hinnének neki, hiába látják csodáit...Istent megtapasztalni kell, méghozzá úgy, hogy előtte meg kell tapasztalni azt, mai nem az(ez persze csak elvben).

üdv

26/F

LastOne.Left

A kérdés egy helytelen ábrázolásból származik Istenről. A szenvedést nem isten okozza, hanem az ember tudatának szánalmas állapota; az ember aki azt tudja magáról hogy ő egy szerencsétlen nyomorult lény, akkor ő az a szerencsétlen nyomorult lény.

Az ember mint Isten ötlete tökéletes, de ha én azt tudom magamról, hogy tökéletlen vagyok, akkor nekem az úgy van, annak ellenére, hogy a számomra elrendelt isteni ötlet tökéletes. Ez azt jelenti, hogy Isten ötletét én csak részben hoztam kifejezésre.

De vajon mi az oka ennek a tátongó szakadéknak a számomra elrendelt tökéletes isteni ötlet, és aközött amit én abból a tökéletes isteni ötletből kifejezésre hoztam ?

E kérdésbe mélyen belemerülve rájöhetünk arra, hogy a válasz a saját tudatunkban van, a saját ön-tudatunk alkot bennünket olyanná amilyenek vagyunk, örömeinkkel és szenvedéseinkkel együtt.

Jézus a szeretet nagy Mestere mindent megtett azért hogy az emberiség tudatát felemelje, kezünkbe adta az eszközöket, melyekkel tudatunkat a magasba emelhetjük „megválthatjuk” saját magunkat. Ő megváltotta saját magát, azaz tudatát annyira tökéletesítette, hogy a következmények világából az okozatok világába ment át. Általában úgy van hogy az ember tapasztal valami és csak akkor tudatosul felőle. A tudatunk felemelésével elérhetjük azt az állapotot, hogy a tények követik tudatunkat, míg azelőtt tudatunk követte a tényeket. Ez nem kevesebb mint bemenni a mennyek országába.

Nem közömbös, csak kizárják az életükből Istent,

Ö pedig nem erőszakol meg senkit hogy szeressék Öt és hogy beengedjék az életükbe, házukba hogy rendet tegyen ne felejtsd el !!!!

Tehát azért van ennyi szenvedés.

(folytatás, utolsó vagyok)