A Bibliában szó van a feltámadásról! De hova támadnak fel az emberek az égbe vagy a földre?

A feltámadás fogalma első sorban nem a testre, hanem a szellemre, a személytelen (ön-)tudatra, a lélekre vonatkozik, ez nincs helyhez kötve. Ez azt jelenti, hogy a lélek vagy öntudat a való, a személytelen vagy isteni kilétére emelkedik vagy ébred. Ez végbemehet tömegesen, mint ahogy a Biblia azt sugalmazza. Ennek előjeleit a média segítségével már ma tapasztaljuk, mikor egy vagy más újdonság, ötlet mihelyt nyilvánosságra jut szinte villámgyorsan, akár a világ másik részein ezrek tudatát elérheti. A szellemi feltámadásban a médiának előreláthatóan nagy szerepe lehet. Ez a szellemi feltámadás, mivel nem a testre, sem egy földrajzi helyre vonatkozik, végbe mehet a jelen életünkben, ehhez nem kell elszenvedni a halált.

Létezik az is amit szó szerint a test, a személyiség vagy az egyén feltámadásának nevezhetünk, de ez csak nagyon ritka kivétel. Ez itt a Földön megy végbe akkor, mikor a személytelen (ön-)tudat már nagyon előrehaladt, annyira, hogy talán már csak egy lépés van hátra, hogy bemehessen a mennyek országába. Vagy ha valaki, aki a tudatban vagy lélekben már feltámadt de egy nemesebb cél érdekében vállalja a test halálát. Lázár Jézus felszólítására ezen a földön jött ki a sírból és Jézus is erre a Földre támadt fel.

Azok a személyek akik Iste itélet napja után támadnak fel, azok a förde támadnak fel.

A reménység, melyet a Biblia elénk tár, pontosan erről szól, örök életről itt, a földön. Isten ezzel a céllal teremtette meg a földet: hogy olyanok népesítsék be, akik örökké szeretni és szolgálni fogják őt boldogan. Ezért írja a következőket a Biblia: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29; Ézsaiás 45:18; 65:21–24).

Ezekben a biblia versekben szó van arról hogy Isten okkal teremtette meg a Földet, azért hogy örökké rajta lakjunk, ha mindenki a menybe lenne, ki maradna a Földön?

Jel 20:13, 14: „a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint.

Ebből a versből megtudjuk a földre támadnak fel az emberek, a tenger a földre utal.

AMIKOR MEGHAL VALAKI, AKIT SZERETÜNK

Veszítettél már el valakit, aki közel állt hozzád? A fájdalom, a bánat és a tehetetlenség érzése elviselhetetlennek tűnhet. Ilyenkor forduljunk Isten Szavához vigaszért (2Korintusz 1:3, 4). A Bibliából megtudhatjuk, mit érez Jehova és Jézus a halállal kapcsolatban. Jézus, aki tökéletesen visszatükrözte Atyját, ismerte az azzal járó fájdalmat, ha elveszítünk valakit (János 14:9). Amikor Jeruzsálem felé vitt az útja, mindig meglátogatta Lázárt és a testvéreit, Máriát és Mártát, akik a közeli Betániában laktak. Jó barátok lettek. „Jézus . . . szerette Mártát és ennek nővérét és Lázárt” — írja a Biblia (János 11:5). De ahogyan az előző fejezetben tanultuk, Lázár meghalt.

Mit érzett Jézus, amikor elveszítette a barátját? A beszámoló szerint elment Lázár gyászoló rokonaihoz és barátaihoz. Ahogy meglátta őket, nagyon meghatódott. „Szellemétől indíttatva felsóhajtott, és nyugtalanná vált”, majd „könnyekre fakadt” (János 11:33, 35). Vajon arról árulkodott Jézus bánata, hogy nem volt reménysége? Egyáltalán nem. Jól tudta, hogy csodálatos esemény fog történni (János 11:3, 4). Ennek ellenére átélte a halál okozta fájdalmat és szomorúságot.

Jézus bánata bizonyos szempontból bátorít minket, hiszen azt láthatjuk belőle, hogy Jézus és az Atyja, Jehova gyűlöli a halált. De Jehova Isten képes leküzdeni ezt az ellenséget! Nézzük, mire adott hatalmat Isten Jézusnak.

„LÁZÁR, JÖJJ KI!”

Lázárt egy barlangba temették. Jézus azt kérte, hogy vegyék el a barlang bejáratánál lévő követ. Márta viszont tiltakozott, mivel négy nap után Lázár holtteste már bizonyára oszlásnak indult (János 11:39). Ugyan miben reménykedhettek emberi nézőpontból?

Elhengerítették a követ, és Jézus így kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” Vajon mi történt ekkor? „Az, aki halott volt, kijött” (János 11:43, 44). El tudod képzelni, mennyire örültek a jelenlevők? A testvérei, rokonai, barátai és szomszédai tudták, hogy Lázár meghalt. Most mégis ott állt közöttük ugyanaz a szeretett ember. Bizonyára alig hittek a szemüknek. Sokan alighanem örömmel szorították magukhoz Lázárt. Micsoda győzelem a halál felett!

Jézus nem állította, hogy a saját erejéből hajtotta végre ezt a rendkívüli csodát. Mielőtt Lázárhoz szólt, imájában egyértelműen kifejezte, hogy Jehovának köszönhető a feltámadás (János 11:41, 42). Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor Jehova így használta fel a hatalmát. Lázár feltámasztása mellett további nyolc ilyen csodát jegyeztek fel Isten Szavában. Élvezettel olvashatjuk és tanulmányozhatjuk ezeket a történeteket. Azt tanulhatjuk belőlük, hogy Isten nem részrehajló, hiszen a feltámasztottak között voltak fiatalok és idősek, férfiak és nők, izraeliták és nem izraeliták is. És az elbeszélések szerint micsoda öröm kísérte ezeket az eseteket! Például amikor Jézus feltámasztott egy kislányt, a szülei „magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól” (Márk 5:42). Jehova annyira megörvendeztette őket, hogy azt sohasem felejtették el.

Természetesen azok, akiket Jézus feltámasztott, később újra meghaltak. Akkor talán értelmetlen volt a feltámasztásuk? Semmiképpen sem. Ezek a bibliai történetek fontos igazságokat erősítenek meg, és reményt adnak nekünk.

A FELTÁMADÁSRÓL SZÓLÓ TÖRTÉNETEK TANULSÁGAI

A Biblia azt tanítja, hogy „a halottak semmit sem tudnak”. Nem élnek sehol, és nincsenek tudatuknál. Lázár története alátámasztja ezt. Amikor Lázár életre kelt, vajon az égi életről mesélt, hogy lázba hozza az embereket? Vagy talán a tüzes pokolról szóló, félelmetes történetekkel ijesztgette őket? Nem, a Biblia nem ír arról, hogy Lázár ilyesmikről beszélt volna. Az alatt a négy nap alatt, amíg halott volt, ’semmit sem tudott’ (Prédikátor 9:5). Egyszerűen halálalvásban volt (János 11:11).

Lázár történetéből azt is megtudhatjuk, hogy a feltámadás nem csupán kitalálás, hanem valóság. Jézus egy nagy létszámú csoport szeme láttára támasztotta fel Lázárt. Még a vallási vezetők sem tagadták ezt a csodát, pedig ők gyűlölték Jézust. Ezt mondták: „Mit tegyünk? Ez az ember [Jézus] ugyanis sok jelt tesz” (János 11:47). Sokan elmentek, hogy találkozzanak a feltámasztott Lázárral. Ennek eredményeként még több ember kezdett hinni Jézusban. Lázárban élő bizonyítékot láttak arra, hogy Jézust Isten küldte. Ez a bizonyíték annyira cáfolhatatlan volt, hogy a keményszívű zsidó vallási vezetők némelyike azt forralta, hogy nemcsak Jézust, hanem Lázárt is megöli (János 11:53; 12:9–11).

Vajon elrugaszkodunk a valóságtól, ha tényként fogadjuk el a feltámadást? Nem, hiszen Jézus azt tanította, hogy egy napon „mindazok, akik az emléksírokban vannak”, feltámadnak (János 5:28). Jehova minden élet Teremtője. Miért lenne nehéz elhinni, hogy képes újrateremteni az életet? Természetesen sok múlik Jehova emlékezőképességén. Vissza tud emlékezni elhunyt szeretteinkre? Nos, a világegyetem megszámlálhatatlanul sok csillagát Isten egytől egyig a nevén szólítja (Ézsaiás 40:26). Akkor logikus, hogy Jehova Isten képes visszaemlékezni minden részletre elhunyt szeretteinkkel kapcsolatban, és vissza tudja adni az életüket.

De vajon milyen érzései vannak Jehovának a halottak feltámasztásával kapcsolatban? A Biblia azt tanítja, hogy már alig várja, hogy feltámassza a halottakat. Miért lehetünk biztosak ebben? A hűséges Jób ezt kérdezte: „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra?” Arról beszélt, hogy várni fog a sírban, míg eljön az ideje, hogy Isten megemlékezzen róla. Így szólt Jehovához: „Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után” (Jób 14:13–15).

15 Gondolj bele! Jehova vágyakozik arra, hogy visszahozza az életbe a halottakat. Ugye milyen megható, hogy így érez? De mit tudunk a feltámadásról, amely a jövőben következik be? Kik támadnak fel, és hol?

„MINDAZOK, AKIK AZ EMLÉKSÍROKBAN VANNAK”

A különböző emberek feltámadásáról szóló bibliai beszámolókból sok mindent megtudhatunk az eljövendő feltámadásról. A feltámasztottak, akik a földön kapták vissza életüket, újra együtt lehettek szeretteikkel. A jövőbeli feltámadás is hasonló lesz, csak sokkal örvendetesebb. Ahogyan a 3. fejezetben tanultuk, Istennek az a szándéka, hogy az egész föld paradicsommá váljon. A halottak tehát nem olyan világban fognak feltámadni, amelyet háború, bűnözés és betegség sújt. Lehetőségük lesz örökké békés és boldog körülmények között élni a földön.

Kik támadnak fel? Jézus azt mondta, hogy „mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). A Jelenések 20:13 hasonló gondolatot fogalmaz meg: „a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levő halottakat.” A „hádesz” az emberiség közös sírjára utal. (Lásd a Függeléket a 212—3. oldalon.) Ez a sír kiürül majd. Az ott nyugvó milliárdok mindannyian újra élni fognak. Pál apostol kijelentette: „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Mit jelent ez?

’Az igazságosakhoz’ sorolható sok olyan személy, akiről a Bibliában olvasunk, és aki Jézus földrejövetele előtt élt. Eszünkbe juthat Noé, Ábrahám, Sára, Mózes, Ruth, Eszter és sokan mások. Néhány ilyen hithű férfiról és nőről szól a hébereknek írt levél 11. fejezete. ’Az igazságosak’ csoportjához tartozik még Jehova számos olyan szolgája is, akik napjainkban halnak meg. A feltámadás reménységének köszönhetően kiszabadulhatunk a haláltól való félelem szorításából (Héberek 2:15).

Mi lesz azokkal, akik azért nem szolgálták Jehovát, és azért nem engedelmeskedtek neki, mert nem is hallottak róla? „Az igazságtalanoknak” ezek a milliárdjai sem merülnek feledésbe. Ők is feltámadnak, és időt kapnak arra, hogy tanuljanak az igaz Istenről, és szolgálják őt. Egy ezeréves időszak alatt a halottak fel fognak támadni, és lehetőséget kapnak arra, hogy a hűséges emberekkel együtt szolgálják Jehovát a földön. Csodálatos idő lesz az! A Biblia ítéletnapnak nevezi.

Vajon akkor minden ember, aki csak élt, fel fog támadni? Nem. A Biblia kijelenti, hogy a halottak közül néhányan a ’gyehennában’ vannak (Lukács 12:5). A gyehenna egy szeméttelepről kapta a nevét, mely az ókori Jeruzsálemen kívül volt. Holttesteket és szemetet égettek el benne. Akiknek a holttestét odavetették, azokat a zsidók nem tekintették méltónak a temetésre és a feltámadásra. A gyehenna ezért találóan jelképezi az örök pusztulást. És bár Jézus is szerepet játszik majd az élők és a halottak megítélésében, a végső Bíró Jehova (Cselekedetek 10:42). Soha nem támasztja fel azokat, akikről úgy ítéli meg, hogy gonoszak, és nem hajlandók megváltozni.

AZ ÉGI FELTÁMADÁS

A Biblia egy másik feltámadásról is beszél, arról, hogy némelyek szellemteremtményként az égben támadnak fel. A Szentírásban csak egy példát találunk erre a fajta feltámadásra, mégpedig Jézus Krisztus feltámadását.

Miután Jézust megölték mint embert, Jehova nem engedte, hogy hűséges Fia a sírban maradjon (Zsoltárok 16:10; Cselekedetek 13:34, 35). Isten feltámasztotta Jézust, de nem emberként. Péter apostol kifejti, hogy Krisztust ’halálra juttatták a testben, de megeleveníttetett a szellemben’ (1Péter 3:18). Ez valóban nagy csoda volt. Jézus újra élt mint hatalmas szellemszemély! (1Korintusz 15:3–6). Jézus volt az első, akinek ebben a dicsőséges feltámadásban volt része (János 3:13). De nem ő volt az utolsó.

Jézus tudta, hogy hamarosan visszatér az égbe, ezért azt mondta hűséges követőinek, hogy ’helyet készít’ nekik ott (János 14:2). Azokra, akik az égbe mennek, az ő ’kicsiny nyájaként’ utalt (Lukács 12:32). Hányan lesznek ebben a hűséges keresztényekből álló, viszonylag kis létszámú csoportban? A Jelenések 14:1 János apostol következő szavait tolmácsolja: „láttam, és íme, a Bárány [Jézus Krisztus] ott állt a Sion-hegyen, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve.”

Ez a 144 000 keresztény, beleértve Jézus hűséges apostolait is, égi életre támad fel. Mikor? Pál apostol azt írta, hogy Krisztus jelenléte idején (1Korintusz 15:23). A 9. fejezetből megtudhatjuk majd, hogy most éppen ebben az időben élünk. Ebből következik, hogy a 144 000 kicsiny maradékából azok, akik mostanában halnak meg, nyomban feltámadnak az égbe (1Korintusz 15:51–55). Az emberiség nagy többségének azonban az a reménysége, hogy a jövőben támad fel a paradicsomi földön.

Igen, Jehova le fogja győzni ellenségünket, a halált, így az örökre eltűnik! (Ézsaiás 25:8). De felmerülhet benned a kérdés, hogy mit fognak csinálni az égben azok, akik oda támadnak fel. Egy csodálatos, égi Királyság-kormányzat részét alkotják majd.