Keresztények, akinek megismerkedésük idején világi volt a jövendőbeli házastársuk, hogyan tért meg?

Sok ilyen "vegyespárost" ismerek,de egyet se,ahol megtért volna. Azért amikorra párok megismerkednek már általában van egy kialakult világnézetük.

De nagyon boldogan élnek akiket én ismerek. Tiszteletben tartva a másik világnézetét.

Nekem az egyik rokonomnál fordult elő ilyen.

A lány református volt, a fiú teljesen világi életet élt, és udvarolni kezdett a lánynak. A lány nem állt vele szóba, csak ha megtér. A fiú megkérte, hogy tanítsa a hitre, hónapokig beszéltek a hitről, vigye templomba. A fiú megértette a hit lényegét, átérezte, majd eljegyezte, végül összeházasodtak.

Idén lesz 6 éve, hogy házasok, van két csodaszép gyerekük, nagyon boldogok.

A világi félnek is nyitnia kell, másként nem megy ez a dolog. De szerintem enélkül is működhet egy kapcsolat, ha tényleg megértik egymást.

Kedves Kérdező!

Nekem a házastársamat kellene megkérdezni, de azért szívesen elmondom, mert nálunk én voltam a világi. Sokat beszélgettünk, néha olvastam vele a Bibliát. Igazi áttörést egy Bibliai előadássorozat hozott. Jó témákat feszegetett. Mostaniakat, és hogy mit mondhat ezekről a Biblia. Gondoltam ez érdekes lehet. Mivel a párom angol anyanyelvű, az is "jól jött", hogy egy amerikai fickó tartotta. Én ott tértem meg. Annyi minden elhangzott, amit előtte is úgy, vagy hasonlóképpen gondoltam. És most még a Biblia is alátámasztotta. Persze, most már azt gondolom, hogy minden a Teremtő keze munkája volt, hogy annyi minden összepasszolt.

manju

Nna. Itten találni ilyen történeteket: [link]

Itten meg egy cikket a Tomka atya könyvével kapcsolatban: [link]

Kedves Kérdésfelvető!

Sok párt ismerek, akik esetében az egyik fél (általában a fiú) nem hívő volt, de elindította a hit felé a párjuk az együtt járásuk elején azzal,hogy tisztán (azaz testi érintést háttérbe szorítva) szeretné a kapcsolatát megélni. És ebben az elhatározásukban szilárdan kitartottak, bármennyire erős volt a testi vonzás. Egy idő után (ami lehet egy egész év is!!!) a másik fél keresni kezdte, hogy honnan van az az erőforrás, amiből merít a másik. Azonkívül a fizikai kapcsolat háttérbe szorításával pár "rákényszerül", hogy mennél többet kommunikáljon. Mindenről, a hitről is. Szerelmes évődések között pedig nem lehet mély beszélgetést folytatni a hitről, s őszintén szólva a nem hívő pár sincs motiválva arra, hogy a gyönyörhormonokat felszabadító testi közelség helyett ilyen témákról beszélgessen. Igen, a Tomka Ferenc: Biztos út című könyvében is vannak ilyen párokkal készült interjúk, akik beszélnek róla.

Én magam katolikus családból származom, a férjemet nem nevelték hitre. Az együttjárásunk alatt - amit tisztán éltünk- sokat beszélgettünk erről, mentünk Taizéi imaórákra. De semmit sem erőltettem. Hagytam, hogy maga keressen, kérdezzen, a saját tempójában haladjon. (Hosszú évekig tartott.)Sokat imádkoztam érte.

Most már közösen neveljük a gyerekeinket hitre.

(Egyébként a www.biztosut.blogspot.com-ot írom. Majd írok is erről előbb-utóbb talán. A sors furcsa fintora, hogy a könyvről írt recenziót, amit korábban ajánlanak, egyik közeli barátom írta : )

Ha tudsz angolul, ajánlom ezt az oldalt:

[link]

Arról szól, hogy hívő-nem hívő pároknál miként lehet előrelépni ebben.