A mennyben mit lehet csinálni?

"A megkeresztelt ember predesztinálva van az üdvösségre"

Ez hazugság. Attól, h valakit megkeresztelnek, nem üdvözül. Az más kérdés, amikor önmaga úgy dönt, de azt a döntést a megtérés előzi meg.

Szia!

Először is a keresztények az apostoli hitvallás szerint hisznek a test feltámadásában, így az örökkévalóságban nem csak lélekként fogunk létezni. A Szentírás egyébként sem tanít a testtől független lélekről.

A keresztény vallási hagyomány mesésen kiszínezett mennyországot rajzolt elénk, és egy ugyancsak emberi fantáziával kialakított kárhozatot is lefestett örökké tartó testi borzalmak élénk ábrázolásával. A tényleges bibliai tanítás eközben szinte teljes ismeretlenségbe veszett, a tömegek a mennyországról és a pokolról szóló népszerű elképzeléseket vélik keresztény tanításoknak.

A bibliai kijelentések szerint nincs üdvösség a végső ítéletet és Jézus eljövetelét megelőzően. Egyrészt azért, mert a halottak öntudatlanságban alusznak a Jézus eljövetelekor történő feltámadásig, másrészt azért is pedig, mert az utolsó ítélet felmentő végzése nélkül, azt megelőzően senki nem nyerhet üdvösséget. A halál után azonnal érvényesített egyéni különítélet, amely mindjárt eldöntené az ember sorsát, beismerten nem kellően megalapozott tanítás.

A Bibliában egyértelműen azt találjuk, hogy az ó- és újszövetségi korszak hívői üdvösséget csak az utolsó ítélet bírói végzése alapján, Jézus dicsőséges eljövetelekor várták. A Biblia tanítása szerint az örök élet azzal kezdődik az üdvözültek számára, hogy Jézus magával viszi őket a mennybe egy átmeneti időre. Biztonságos és kiváltságos helyre viszi őket ezer esztendőre, míg a bűn keletkezése óta folyó "nagy per" teljesen le nem zárul, és a föld újjáteremtése meg nem valósul. Megmutatja ott nekik "az ő dicsőségét, amellyel rendelkezett a világ alapítása óta". Bevonja őket a kegyelmét visszautasító emberek, valamint a Sátán és démonai feletti ítéletbe. Ez bizonyára azt jelenti a gyakorlatban, hogy Isten feltárja előttük a jó és a gonosz közötti nagy küzdelem egész történetét, a sötétség titkait éppúgy, mint gondviselése rejtett és csodálatos útjait, továbbá döntéseit és ítélkezése indokait. A földi történelem nem úgy zárul le a megváltottak számára, hogy annak titkai örökre eltemetve legyenek számukra, és miértjeikre választ ne kapjanak Isten intézkedéseit illetően, hanem minden kitisztul előttük. Bizonyára ekkor egyenlítődik ki a megváltottak között minden ismeret- és tapasztalatbeli különbség, és mindannyian hatalmasat fejlődnek Isten és igazsága ismeretében.

Helyesbítésre szorul az általános vélekedés is, hogy a megváltottak végső és örök lakhelye a "mennyország" lesz. A Biblia tanítása szerint az ezeréves ítélet lezárulása és annak végrehajtása (a második feltámadás és a második halál) után Isten újjáteremti a földet. A menny pedig "Istennek és a Báránynak királyiszékével", valamint az össes megváltottal ide a földre költözik, azaz Isten világkormányzásának székhelye a mi földünkre helyeztetik át. Ekkor teljesednek be azok az ígéretek, hogy a megváltottak "öröklik a földet", helyreállított, újjáteremtett állapotában. Visszaáll Isten eredeti terve: a földet megint az ember kezére bízza, hogy "uralkodjék" rajta megbízatással, hogy ápolja és fejlessze tovább a teremtés csodálatos művét, amelyet Isten alkotott.

Fontos eloszlatni azokat az örök életre vonatkozó téveszméket, amelyek talán a legfőbb okai annak, hogy sokan még azok közül sem vágyakoznak az örök életre, akik hisznek valamiféle üdvösségben. A földi élet tapasztalataiból indulnak ki, amikor az örök életről hallanak, és tiltakoznak: "Nem, köszönöm. Én nem akarok örökké élni." Van, aki hozzáteszi: "Annak örülnék, ha már vége lenne ennek is, nemhogy még örökké akarnék élni". A jelen keserű élményei alapján teljesen érthetőek ezek a pesszimista megnyilatkozások. De a Szentírásból kitűnik, hogy az örök élet nem a jelenlegi élet folytatása vagy meghosszabbítása lesz, hanem egy teljesen új élet az újjáteremtett földön, újjáteremtett emberekkel. Ez az élet azért lesz örök, mert tökéletes lesz, s nem lesz, ami megrontsa, aláássa. Egyeseket az riaszt el, hogy unalmasnak, tétlennek képzelik el az életet Isten országában ahol csak örökös, monoton zsoltáréneklés van. Úgy gondolják, hogy hiányozni fognak a földi életből ismert jó dolgok, hogy valamilyen emberidegen, furcsa világ lesz ott, ahová nincs miért vágyakozni. A Bibliából azonban világosan kitűnik, hogy az új földön éppúgy lesz munka, tevékenység és közösségi élet, mint ahogy eredetileg volt a teremtés után, a bűneset előtti világban, és amiképpen Isten is "szüntelen munkálkodik". Lesznek megbízatások, új célok, feladatok és ezzel együtt lelki-szellemi, ismeret- tapasztalat- és jellembeli fejlődés.

Üdv. Péter