Buddhista szeretnék lenni. Hogy kezdjek hozzá, hogy váljak azzá?

Én elhiszem, hogy manapság a csapból is az egzotizmus-kultusz folyik, de ettől még nem éppen kéne buddhistává lenned. Javaslom elolvasára kijózanodás céljábó a következőket:

[link] A kereszténység és a buddhizmus összevetése

[link] JÉZUS KRISZTUS vagy Buddha, Mohamed, hinduizmus - írta: Dr. Gerhard Bergmann

Sajnos a hinduizmusnak és a buddhizmusnak manapság vannak sokan magukat kereszténynek nevező naív ügyvédei, akik azonban a kereszténység lényegétől rég elpártoltak. Pl. egyesek a hinduizmusról azt hiszik, hogy emberek benne az isteni titkot mélységeiben kutatják, és ezt „a hitregék fogyhatatlan gazdagságával meg a bölcselet mélységekbe hatoló erőfeszítéseivel fejezik ki. Egyúttal szabadulást keresnek létünk nyomorúságaiból vagy aszketikus gyakorlatokkal, vagy elmélyült meditációval, vagy pedig úgy, hogy szerető bizalommal menekülnek Istenhez.”

Elég egyetlen egy alkalommal Indiába utazni, hogy ezt hazugnak bélyegezzük és hamis tények előadásával vádoljuk. A hinduizmusban nincs semmiféle könyörület és irgalmasság, bár távolról sem olyan szegény minden hindu, hogy a szükséget szenvedő embertársnak ne lenne mit adnia. A felebaráti szeretetnek ez a teljes hiánya magában a hinduizmusban gyökerezik, amely a reinkarnációt, a lélek újbóli megtestesülését tanítja, amikor az kiválik az emberi testből – még egy másik létformába, például egy patkányba vagy egy egérbe való reinkarnációt is. Ez a lélekvándorlás mindaddig folytatódik, míg a lélek karmáját, tartozását, le nem törleszti és nyugalmába meg nem érkezik. Ha az ember egy szegénynek segít, hátráltatja abban, hogy karmáját törlessze, és így meghosszabbítja lélekvándorlásának idejét. Következésképp a hinduk közt nincsenek meg a keresztény caritas művei. A legnyomasztóbb egy ebben az országban tett utazás során nem az ezerféle ínség, a szenny és a nyomor látványa, hanem annak megtapasztalása, milyen szenvtelenül, mennyire részvétlenül és szánalom nélkül mennek el maguk az indusok emellett a nyomor mellett, és hogy nyilvánvalóan normális dolognak tartják, hogy emberek az utcán élnek és az utcán halnak meg.

Ezek a szövegek arról beszélnek, hogy a hinduk szeretettel és bizalommal Istenhez menekülnek. Mely Istenhez? Hát nem tudják, hogy a hinduizmus akármi, csak éppen nem egyistenhit? És a meggyötört, törődött, részben gyűlöletteli arcok valami egészen mást fejeznek ki, mint bizalmat és szeretetet!

A buddhizmusról meg ezt írják egyes naív védelmezők: „A buddhizmusban a maga különféle formái szerint felismerik e változó világ gyökeres elégtelenségét, és egy olyan útról tanítanak, amelyen az emberek áhítatos, bízó lélekkel vagy egy tökéletesen szabad állapotot érhetnek el, vagy pedig akár a maguk iparkodásából, akár felsőbb segítséggel a megvilágosodás legfelsőbb fokára juthatnak”.

Pontosan ezzel vádoljuk a buddhizmust: hogy az önmegváltásban hisz és így a kereszténységgel radikálisan szemben áll. Mi, katolikusok valljuk, hogy szükségszerű egy megváltó; mi tudunk a kegyelem ingyenes ajándékáról – egész másképp a buddhizmus. Legfőbb célja a nirvána, a semmi elérése, míg a kereszténység a legfőbb erénynek, a szeretetnek, a személyes szeretetnek, a legszentebb Szentháromságnak elérését tűzi ki célul. Itt tehát két külön, kibékíthetetlen világ áll egymással szemben!

A legsúlyosabb azonban mind a hinduizmusnál, mind a buddhizmusnál az, hogy nem tesznek különbséget teremtő és teremtmény, Isten és világ között. Isten a természet, a természet Isten, így hirdetik ezek a panteisztikus vallások. Következésképp a kereszténységtől sem határolódnak el, hanem megkísérlik ezt egyfajta vallásosság kifejeződéseként monizmusukba (minden létezőt egyetlen alapelvre visszavezetni) integrálni.

Tagadhatatlan, hogy ezen illuzórikus, félrevezető és hamis fejtegetések révén az ázsiai vallások Európában bizonyos szalonképességet nyertek. Egyre több ázsiai gondolat tör be Európába, a hajdan keresztény nyugatra: a reinkarnáció, az ezoterika és a valóban ördögi „New Age” mozgalom futótűzként terjed. Ez utóbbi áthat minden állami és társadalmi szervezetet, és – nem utolsó sorban – még az ENSZ-ben is ülnek ügynökei. A szivárvány mindenhol a kereszténység halálát és a kereszténységellenes korszak beköszöntét hirdeti.

[link]

itt néz körül:

[link]

17:48 as.

Nyilvánvaló, hogy reális a meglátásod, ugyanakkor rendkívül felületes is. Talán azon kellene elgondolkozni, hogy a katolicizmus, ha nem ezt a fajta, bigott vaskalaposságot folytatná, valamint, ha előretörne egy II. János Pál pápa általi valláshoz és világhoz állás , nem itt tartana ma. A botrányok, amik a katolikus egyházat övezik, nem gondolod, hogy hiteltelenné teszi a szavaid, azáltal, hogy én is felületesen kezellek, mint egy katolikust a sok közül. Talán az egyháznak nincs pénze, maguk az egyházfők nem vagyonosak??? Nézzük csak meg a katolikus iskolákat milyen mértékben fel vannak újítva az állami iskolákhoz képest..

Ha abban hiszel, hogy a nyomorod oka az, hogy egy adott előző életedben nem tartod be a karmikus szabályokat, nyilván az lesz számodra a mérvadó, hogy ebben az életedben tartsd be azokat, mert bűnhődsz, avagy jutalmat nyersz ezáltal. Ez az igazi rehabilitáción alapuló büntetés, mert nézzük csak mit is tanít a kereszténység..ha bűnösen és hitetlenül halsz meg egy örökkévalóságon át szenvedsz, hol van itt a rehabilitáció, van rá nyomorult 50-60 vagy másnak még annyi se, hogy dönts egy olyan Isten mellett, akinek rengeteg konkurenciája van a mai világban, és ha rosszul döntesz, örökké szenvedsz. Teljesen irreális és illogikus, szemben azzal a nézettel, hogy még a fizikai síkon, de egy másik testben fogod átélni a poklot, és ezáltal tanulsz a hibáidból, hogy egy következő már úgy teljen, ahogy inkább megfelel számodra. Ugyan mi gátolja a lelket, miért szenvedne a túlvilágon, ugyanis ez a sík, tehát a fizikai a szenvedés síkja, a kielégítendő vágyaink, a biológiai funkcionálást előtérbe helyező sík, a lélek ennél magasztosabb.

A katolikus egyház tán nem a szegények kihasználásából és naivitásából élt több száz éven keresztül, azzal a különbséggel, hogy ők nem is voltak tisztában ezzel, nem úgy mint az a nyomorgó hindu akikről írsz.. Búcsúcédulák, inkvizíció, pedofil papok..látod én is tudok felületesen megítélni egy vallási irányzatot...messze nem jön egyik vallás tagja sem ahhoz, hogy megítéljen egy másikat, míg nincs tisztában a sajátja fekete foltjaival, míg nem a saját háza táján kezd sepregetni, na ez az én véleményem.

off. a Dalai Láma itt jártakor az előadásán említette: a buddhizmus NEM zárja ki a másik vallást, legyen mindenki olyan vallású, amilyent a körülményei engedik, segítik... és leginkább a ferencessekkel rokon a szellemisége, Szent Ferencet említette, mint legjobbat..

Miért? mert a buddhizmus itt nyugaton létszemléletként jelenik me, nem vallásként. A zen- pedig kimondottan, mint gyakorlás- a meditációval - mint 100% praxis- a tudat lecsendesítésére, tisztítására- hogy megpillantsa az igazságot, az "üresség"- amit betölt egy forma sérülésmentesen,akkor láthatja a gyakorló hogy Jézus, a Krisztus, és lehet a szívében a legtisztább keresztény.

itt a legtisztább megfogalmazása:

Fil2,5-7 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult

a Dalai Láma a 2 napos ea-án végig arról beszélt, megvalósítani (realizálni) kell azt, amit a világvallások tanítanak, nem csak hinni, aztán lesz ami lesz.

A szerzetesekenk volt/van erre a módszerük nyugaton,

a zen is ilyen módszer