Van Magyarországon hinduista vallású ember? Aki az, miért az?

Én a Saiva utat (Siva-hit) követem. Ha érdekel jobban,, akkor írj privátban, és ha kialakul egyfajta kommunikáció, akkor mondok többet. Számomra komolyabb ez, mint hogy itt kiteregessek dolgokat.

A Krisna-tudat az nem hindu vallás, hanem a vaisnava ág kifordított, torzított, felhígított, félremagyarázott változata. Ők mindig oda csapódnak, ahol vmit remélhetnek, ha hinduizmuson belül, akkor oda, ha nem, akkor maguk is tiltakoznak, hogy kikérik maguknak, ők nem hinduk.

Esetleg érdeklődsz a hindu irányzatok iránt? Vagy miért kérdezed? Ritka az ilyen kérdés itt, azért is kérdezek vissza! :)

Igen, Őt. :)

Második válaszoló vagyok.

ma 18:27-kor válaszolónak...

Az írásod alapján gondolom, te is imádtad Sivát! Különben honnan lehetne személyes tapasztalatod, hogy ki a jobb?!

Tudod, jártam a keresztény utat is, de én abban nem találtam meg a kérdéseimre a választ, de a Siva-hit megadja számomra azt, amit ott nem kaptam meg. Ennyi.

Tudod, a hegytetőre valóban több útvonalon fel lehet jutni. Erről szól az élet. Mivel nem vagyunk egyformák, így nem mindenkinek jöhet be ugyanaz az út. Örülök, hogy te is megtaláltad az utad, Krisztust követve. Én is megtaláltam az utam, Sivát követve. Sok sikert a jelenlegi életed alakulásához!

Olvasd el:

[link] JÉZUS KRISZTUS vagy Buddha, Mohamed, hinduizmus - írta: Dr. Gerhard Bergmann

Sajnos a hinduizmusnak és a buddhizmusnak manapság vannak sokan magukat kereszténynek nevező naív ügyvédei, akik azonban a kereszténység lényegétől rég elpártoltak. Pl. egyesek a hinduizmusról azt hiszik, hogy emberek benne az isteni titkot mélységeiben kutatják, és ezt „a hitregék fogyhatatlan gazdagságával meg a bölcselet mélységekbe hatoló erőfeszítéseivel fejezik ki. Egyúttal szabadulást keresnek létünk nyomorúságaiból vagy aszketikus gyakorlatokkal, vagy elmélyült meditációval, vagy pedig úgy, hogy szerető bizalommal menekülnek Istenhez.”

Elég egyetlen egy alkalommal Indiába utazni, hogy ezt hazugnak bélyegezzük és hamis tények előadásával vádoljuk. A hinduizmusban nincs semmiféle könyörület és irgalmasság, bár távolról sem olyan szegény minden hindu, hogy a szükséget szenvedő embertársnak ne lenne mit adnia. A felebaráti szeretetnek ez a teljes hiánya magában a hinduizmusban gyökerezik, amely a reinkarnációt, a lélek újbóli megtestesülését tanítja, amikor az kiválik az emberi testből – még egy másik létformába, például egy patkányba vagy egy egérbe való reinkarnációt is. Ez a lélekvándorlás mindaddig folytatódik, míg a lélek karmáját, tartozását, le nem törleszti és nyugalmába meg nem érkezik. Ha az ember egy szegénynek segít, hátráltatja abban, hogy karmáját törlessze, és így meghosszabbítja lélekvándorlásának idejét. Következésképp a hinduk közt nincsenek meg a keresztény caritas művei. A legnyomasztóbb egy ebben az országban tett utazás során nem az ezerféle ínség, a szenny és a nyomor látványa, hanem annak megtapasztalása, milyen szenvtelenül, mennyire részvétlenül és szánalom nélkül mennek el maguk az indusok emellett a nyomor mellett, és hogy nyilvánvalóan normális dolognak tartják, hogy emberek az utcán élnek és az utcán halnak meg.

Ezek a szövegek arról beszélnek, hogy a hinduk szeretettel és bizalommal Istenhez menekülnek. Mely Istenhez? Hát nem tudják, hogy a hinduizmus akármi, csak éppen nem egyistenhit? És a meggyötört, törődött, részben gyűlöletteli arcok valami egészen mást fejeznek ki, mint bizalmat és szeretetet!

[link]

na utolsó ezen jót nevettem.

Ha követnénk a hindu alapelveket, sokkal jobb világban élhetnénk...

a keresztények többsége a 10 parancsolatot sem tudja betartani, de többet ide nem írok, elég ha mi tudjuk, hogy jó úton járunk :)

nagyon sokat lehetne erről beszélni, de nem itt...

Kedves keresztény barátom!

Jártam Indiában, hosszabb időszakokat töltöttem már kinn. Saiva közösségben voltam. Amit összehordanak a keresztények a hinduizmust illetően, az egy nagy vetítés, hogy úgy próbálják meg felemelni maguk hitét és terjeszteni azt,, hogy másokét degradálják.

Amint írtam, kinn éltem, ott, így személyes tapasztalataim vannak, és tényekre is tudok utalni.

Mégis úgy hiszem, nincs értelme vitatkozni, mert a fanatikusokkal felesleges.

Azzal foglalkozz, hogy te megvalósítsd a saját hitedet, úgy mutatva példát és akkor rájössz majd, hogy nem kell regényt írni, hogy másokat térítgess.

Üdv, a saiva :)