Lelekvandorlas a Bibliaban?

Nem igazán értem,hol van ebben a lélekvándorlás, kicsit félreérthetted.

Nos, a Biblia szerint az úgy van, hogy bűnösök vagyunk és a bűn következménye a betegség, a halál.És a betegség, halál nyilván bármikor lecsaphat ránk.Onnan kezdve, amint megfogantunk.Tehát szerintem nem utal a reinkarnációra az, hogy a fiú vakon született.És nem is követett el semmit, amiért ez lett volna a büntetése,egyszerűen "bűnös", mint bárki más.Ezt értik a szövegben úgy,hogy az Atya munkája...

Picit talán zavaros a fejtegetésed, de lehet csak nekem.. :)

Bibliában nincs lélekvándorlás, valamit félreértettél

Ádámtól származik minden ember, így az ádámi bűneset miatt, ha tetszik, ha nem -minden ember tőle, általa örökölt "eredendő" bűnösként jön a világra, és ehhez még hozzáteszi a sajátjait.. ezek pl. érzelmi bűnöktől kezdve, sexuális, stb...

Másik aspektus pedig, hogy léteznek olyan bűnök, amelyek elkövetése olyan szintű, hogy kihat az ember leszármazottjaira harmad, negyedik generációig- ezekről mind ír a biblia. pl. 2.mózes.34.7

Így pl. a te életedben megjelenő rossz, lehet akár a nagyapád által elkövetett dolgok miatt is... vagy amit te csinálsz, a te unokádra is kihat...felelősséged van!

szerintem ezeket összerakod amit írtam, meglesz a válasz akérdésedre.

Máté evangéliuma:

"17,10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?

17,11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;

17,12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.

17,13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik."

Ebből talán ki lehet szedni, hogy azért mégis esik valami szó "lélekvándorlásról", amit én inkább az elme fejlődésének hívnék, mivel a lélek az nem vándorol sehova, inkább a megélt események változnak.

Egyébként jó a kérdésed, és Isten igazságossága is azt bizonyítja, hogy az emberi értelem/szellem öröknek kell lennie. Így van lehetőség újabb születésre és halálra. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Szia!

A reinkarnáció eszméje - némely teljességgel megalapozatlan állításokkal szemben - semmilyen formában, még csak egy halvány utalás erejéig sem található meg a Szentírásban.

Isten mindent "az ő neme szerint" teremtett. (Lásd Mózes első könyve 1. fejezet.) Nincs, nem lehet tehát átjárás köztük. Még ha különválhatna az emberi lélek, akkor sem lakozhatnék más, nem emberi élőlény testében.

A LastOne.Left által idézett Mt 17,12 értelmezését Lk. 1,17 adja meg. A Biblia jellegzetes jelképes beszédéről van itt szó, nem pedig a reinkarnációra utaló kijelentésről. Ezenkívül Illés elragadtatott! Furcsa dolog lenne – és még a reinkarnáció tanával és ellentétben állna - ha az elragadtatása óta elnyert, magasabb rendű mennyei létformához képest alacsonyabb létformában születne újra. (Vö: Lk 9,30.)

A zsidók általánosan hitték, hogy a bűn ebben az életben elnyeri büntetését. Minden betegséget büntetésnek tekintettek, mondván, hogy a szenvedő vagy szülei valamilyen rossz cselekedetet követtek el. Igaz, hogy minden szenvedés Isten törvényének áthágásából származik, de ezt az igazságot elferdítették. Sátán, minden bűnnek és következményének szerzője, arra vette rá az embereket, hogy a betegséget és halált Istentől származónak tekintsék - büntetésnek, melyet Ő önkényesen kiró a bűn ellenében. Ezáltal, akit súlyos betegség vagy szerencsétlenség sújtott, annak még azt a terhet is cipelnie kellett, hogy nagy bűnösnek tekintették.

Így készítették az utat a zsidók, hogy elvessék Jézust. Úgy tekintettek Rá, mint aki "ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől," holott "betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá" és elrejtették Előle orcájukat (Ésa 53:4).

Isten ennek elejét akarta venni egy tanítással. Jób története megmutatta, hogy a szenvedéssel Sátán sújtja az embert, Isten pedig uralja azt kegyelmi szándékból. Izrael azonban nem értette meg a leckét. A zsidók ugyanazt a hibát ismételték meg Krisztus elvetésével, amiért Isten megrótta Jób barátait.

Krisztus tanítványai is osztoztak a bűn és szenvedés kapcsolatáról alkotott zsidó felfogásban. Jézus kijavította tévedésüket, de nem magyarázta meg az emberi szenvedés okát, hanem elmondta a következményeket. A szenvedés által lesznek nyilvánvalókká Isten művei. "Míg e világon vagyok, - mondotta Jézus - e világ világossága vagyok" (Jn 9:5). Azután megkente a vak szemeit, s elküldte, hogy mosakodjék meg a Siloám tavában. A férfi visszanyerte látását. Jézus a gyakorlatban válaszolt a tanítványok kérdésére, ahogyan azt rendszerint tette a kíváncsiságból feltett kérdések esetében. A tanítványok hivatása nem az volt, hogy megtárgyalják, ki vétkezett és ki nem, hanem hogy megértsék Isten erejét és kegyelmét, amikor visszaadja a vak látását.

Üdv. Péter

Ajánlott linkek:

* [link] Lélekvándorlás a Bibliában?

* [link] Lélekvándorláshit a korai egyházban?

"Ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?"

(János 9:1-41)

Állítás: A tanítványok kérdésében ("Ki vétkezett: ez vagy a szülei...?") a karma tanának ismerete sejthető, hiszen a vak születése előtt nem vétkezhetett máshogy, csak egy előző életében.

Szövegkörnyezet: (János evangéliuma, 9. rész, 1-7. vers) 1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 4 Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.

Cáfolat: Először is, a tanítványok nemcsak a vakon születettnek, hanem a szüleinek a vétkességére is rákérdeztek ("Ki vétkezett: ez, vagy a szülei?"). Izraelben ugyanis közismert volt a háznépen (ti. egymás mellett élő és egymást követő generációk egységén) levő isteni áldás vagy átok lehetősége (vö. Kóré, Áháb, Dávid, Éli, Fineás és háznépük eseteivel, vö. Mt 27:24-25, Csel 2:39, 1Kor 7:14). Tudták, hogy Isten bűnt betegséggel is büntethet, és egyes korabeli rabbik azzal is magyarázni próbálták a születési rendellenességeket, hogy a még meg nem született magzat is vétkezhet. Másodszor, Jézus az eseményeket nem visszaforgatta, hanem előresegítette: lezárta tanítványai ok-firtató, más életében vájkáló gondolatait ("nem ő vétkezett, nem is a szülei", 3. vers). Ezután feltárta a helyzet célját: a világtalanul született meggyógyulása sosem látott csoda, Jézus egyik messiási jele (9:31-33), ami arról tanúskodott, hogy Ő a világ világossága (Jn 9:5). Hasonló célja volt Jézusnak azzal is, hogy Lázárt nem meggyógyította, hanem halála után feltámasztotta, így bizonyítva, hogy Ő maga a feltámadás és az élet (lásd Jn 11. fejezetében).