A keresztény egyház és a Biblia szerkesztői megvezették az embereket?

"A keresztények által idealizált Jézus kép messze nem azonos a valódi történelmi Jézussal. Amit a Biblia leír, az egyfajta látásmód, viszont a történelem, az tény, bár tele még homályos foltokkal, így nyilván főleg az egyház részéről jelentős cenzúra áldozata lett ez az írás. Gondold csak el az apokrif iratokkal kiegészülve, amit ugye emberek döntöttek el, hogy azok e, mennyire más értelme lenne a benne leírtaknak."

Akkor javaslok egy lapot. Gondolom Őméltóságának evidens, hogy tudjon héberül, görögül, latinul és arámiul:

[link]

Tessék a "veszedelmes" egyház megmutatja az ál-evangéliumokat:

[link] 00_30_Libri_Apocryphi.html

Szia!

Nagyon érdekes a felvetésed, de szerintem semmi alapja nincs. Ha figyelmesen elolvasod az evangéliumokat sehol nem tapasztalsz olyat, hogy Keresztelő János Jézus felett állt volna. Már az első evangéliumban Máténál ezt olvassuk: "Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám?"

Jézus testvéreiről és rokonairól is elég sokat olvashatunk az evangéliumokban:

"És mondta neki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakinn állnak, és szólni akarnak veled."

"Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?"...stb.

A keresztény egyház és a Biblia szerkesztői azonosak voltak egymással. A Biblia tanítása szerint ahogyan Isten kiválasztott "szent embereit", a prófétákat használta fel arra, hogy az emberiségnek szóló üzenetét tolmácsolják, úgy a prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését az egyházára bízta. Pál apostol az ószövetségi egyház jelentőségéről szólva az első helyen említi, hogy "Isten rájuk bízta az Ő beszédeit" (Rm. 3:2). A bibliai iratok által közölt kinyilatkoztatások csak bizonyos időszakban adattak, mert csak bizonyos időszakban volt alkalmas az egyház arra, hogy a szent iratok ihletett jellegét felismerje és a kanonikus iratokat egybegyűjtse.

Az ószövetségi egyház fennállásának utolsó négy évszázada alatt, amikor Izráel vallása jóvátehetetlenül eltorzult, és a Jézus korából ismert farizeusi és rabbinikus vallásossággá változott, már nem adatott prófétai kinyilatkoztatás, az ószövetségi kánon lezárult addigra. Az újszövetségi kánon pedig az első két-három évszázad még egységes keresztény egyházában szilárdult meg, a IV. századi súlyos torzulás, a pogány vallásokkal és a világi hatalommal való szövetkezés és az ebből származó szétszakadás megindulása előtt.

Az igazi eszmei és gyakorlati tisztaságtól azonban mind az ó-, mind az újszövetségi egyház még a kinyilatkoztatás időszakaiban is távol állt. Éppen ezért csodálatosnak tűnik az a tény, hogy a kánon tekintetében oly nagy a megegyezés mind a mai napig.

"Isten beavatkozását kell felismernünk abban a biztonságban, amellyel a zsidó nép az Ószövetség kánonját kialakította. A hívők - akik az igazi Izráelt alkották a nép között - felülről kaptak világosságot, a Szentlélek világosította meg őket, hogy felismerjék az ihletett írásokat és kialakítsák belőlük azt a gyűjteményt, amelyet mi is átvettünk tőlük, amely számunkra Isten szava, miután maga Jézus is határozottan elismerte mint ilyet. Bizonyos fokig Isten keze látható abban, ahogyan korszakokon keresztül őrizték ezt a gyűjteményt anélkül, hogy ebben a tekintetben bármiféle vita lett volna a különböző zsidó iskolák, farizeusok, szadduceusok vagy esszénusok között. Konzervatív és modern zsidók valamennyien, mindig megegyeztek ebben a lényeges kérdésben. Hasonló módon bízta Isten a keresztény egyházra az újszövetségi kánon kialakítását és őrzését. Az Újszövetség ugyanannak a Léleknek a befolyására alakult ki, mint az Ószövetség." (A. Vaucher: L'Histoire du Salut.)

Kétségtelenül igaz, hogy a Szentlélek láthatatlan munkálkodása volt szükséges a tévedésmentes kánon kialakításához. Mégis, ha a az ó- és újszövetségi egyház kanonizációjának hitelességében kellene feltétlenül hinni, akkor végső soron bizonyos egyházi hagyományra kellene építeni a teljes Írás Istentől ihletettségébe vetett hitet.

Sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a szent iratok kanonikus voltát a belőlük áradó igazságtartalom és lelki hatalom olyannyira bizonyította, hogy a mégannyira gyarló egyház sem véthette el a kanonikus jegyzék megállapítását. Nem tudták nem elfogadni az Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ó-, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok dicsőségesen bizonyították isteni eredetüket, és kárhoztattak minden "polyvát". A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosította.

Azt a meggyőződést tehát, hogy a Biblia 66 irata az írott, minden korra és emberre érvényes isteni kinyilatkoztatást teljességében és kizárólagosan tartalmazza, senki sem építheti pusztán az ó- és újszövetségi egyház állásfoglalására. A kanonizáció - a szent iratok és az egész gyűjtemény hitelességének felismerése - végső fokon minden hívő ember személyes feladata is. Ellenőriznünk és hitelesítenünk kell a magunk számára az egyház bizonyságtételét. Csak egy minden oldalról megalapozott, a Szentlélektől nyert személyes meggyőződés alapján fogadhatjuk el a Bibliát az isteni kinyilatkoztatás mértékének.

Üdv. Péter

Igen!

Indulj ki a hit és a vallások kialakulásától, a törzsi varázslókból. Ezek nagyon hamar rájöttek, hogy a megfélemlítésből, a hitből nagyon jól meg lehet élni.

A Biblia két különálló könyv, amit próbálnak összekapcsolni a Messiás megjelenítésével.

Mindkét részből a zsinatokon - ahol tévedhetetlennek nevezték ki magukat - sok írást kihagytak. Amíg az összes részt nem helyezik vissza, addig "csonka" Bibliáról beszélhetünk és igaz amit kérdezel.

Az Ó-testamentumnak semmi köze az Új-testamentumhoz. Az első a zsidóknak szól, a második az újonnan létrehozott keresztény vallásúaknak.

Mint minden újnak, a kereszténységnek is kellett egy kiinduló pont és ez lett Jézus. (Az Ó-testamentum mást is megjelenít Messiásként, csak arról a keresztény papok hamar elfeledkeztek.) Isteníteni kellett, mert különben az emberek nem álltak volna "kötélnek" és nem veszik fel az új vallást, - olvasd el Szent István királyunk kegyetlen ténykedését a kereszténység felvétele kapcsán - vagy tűzzel, vassal kellett "beterelni" ebbe a hitbe.

A bibliai értelmezéssel kapcsolatban az is bajunk, hogy nem tudjuk hűen értelmezni az akkori viszonyokat és utólag mindenki azt magyaráz bele amit akar. No ez a hit.

Olvasd el az előzőekben leírt "Hiszek az egy..."-et. Ha az értelem nyelvén szólna, akkor úgy kezdődne, hogy "Tudom, hogy van egy .." Hát ettől még messze vagyunk.