Mi számit halálos bün nek?

Már semmi nem számít ennek.

Aki gyilkol az mindig okkal gyilkos mégha mi "kívülállók" úgylátjuk hogy csak eszetlen öldösés volt.

Utolsó:Főleg az elmebetegek...

Ami nagyobb értékű, mint az emberi élet.

Itt egy bűnkatalógus: [link] itt megnézheted, hogy konkrétan mik azok.

A halálos bűn (lat. peccatum mortale) erkölcsileg rossz cselekedet (bűn), mellyel az ember tudva és akarva súlyos dologban nem engedelmeskedik Isten akaratának.

Az Egyház egész hagyománya szerint halálos bűn az a cselekedet, mellyel egy ember tudva és szabadon elutasítja Istent, az Ő törvényét, a szeretet fölkínált szövetségét, s Isten akarata ellenére inkább önmaga vagy valamely véges teremtmény felé fordul (conversio ad creaturam). Ez történhet közvetlen és formális módon (ateizmus, aposztázia, bálványimádás); de úgy is, hogy valaki súlyos anyagban engedetlen Isten parancsai iránt.

Föltételei. A súlyos dolog, a teljes tudatosság és meggondolt beleegyezés teszi a bűnt halálossá. A dolog súlyát Isten parancsolatai határozzák meg (Tízparancsolat), de a parancsolatok között is van különbség: a gyilkosság súlyosabb bűn, mint a lopás. Tekintettel kell lenni a sértett személy minőségére is: a szülők elleni erőszakos cselekmény súlyosabb, mint ha idegen ellen követik el. A teljes tudatosság föltételezi a cselekedet bűnös jellegének és Isten parancsával való ellenkezésének ismeretét. A meggondolt beleegyezéstől lesz a halálos bűn személyes döntés eredménye. A színlelt tudatlanság és a szív keménysége nem csökkenti, hanem növeli a bűn szándékosságát (vö. Mk 3,5-6; Lk 16,19-31). A nem szándékos tudatlanság csökkentheti, sőt megszüntetheti a halálos bűn beszámíthatóságát; föltételezvén, hogy mindenki ismeri a természetes erkölcsi törvényt. Az érzéki ösztönök, a szenvedélyek, a külsőkényszer és a betegségek szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét. A rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb (gonoszság).

A halálos bűn és a bocsánatos bűn különbségét már a Szentírás jelzi (vö. 1Jn 5,16-17), a különbségtétel az Egyház hagyományában született meg, és azt az emberi tapasztalat megerősíti. A halálos bűn lerombolja az ember szívében a szeretetet, mert súlyosan megsérti Isten parancsát; elszakítja az embert Istentől azáltal, hogy valami részleges jót helyez Isten elé, aki végső célja és boldogsága az embernek. A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki. Mivel a halálos bűn az élet elvét, a szeretetet öli meg, Isten irgalmasságának új kezdeményezésére és a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében valósul meg. Amikor az akarat olyan dologra irányul, ami önmagában ellentétes a bennünket a végső célhoz kapcsoló szeretettel, a bűn tárgya miatt halálos, akár Isten szeretete ellen van, mint a káromkodás, hamis eskü, stb., akár a felebarát szeretete elleni, mint az emberölés, házasságtörés, stb. Ha viszont a bűnös ember akarata néhányszor olyan dologra irányul, ami önmagában rendetlen, de nem ellenkezik Isten és a felebarát szeretetével, mint például a fölösleges beszéd, az alkalmatlan nevetés, stb., az ilyen bűnök bocsánatosak (STh I-II, 88,2).

A halálos bűn következménye. A halálos bűn, mint maga a szeretet is, az emberi szabadság radikális lehetősége. Hatására elvész a szeretet és a megszentelő kegyelem, azaz megfoszt a kegyelem állapotától. Ha nem követi a megtérés és Isten bocsánata, a halálos bűn kizár Krisztus országából és a pokol örök halálába juttat; szabad akaratunknak ugyanis van hatalma végleges, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal - jóllehet meg tudjuk ítélni, hogy egy cselekedet önmagában nézve halálos bűn-e -, a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára.

Ld. még [link]

Jn 19,11 – Különbség van a bűnök megítélésénél.

Mt 11,22 – Nem egyforma büntetést kapnak az elítéltek.

Jak 3,1 – A tanítókra súlyosabb ítélet vár.

Lk 12,47-48 – Aki tudatlanul követ el bűnt, az kisebb büntetést kap (vö. Szám 15,22-31).

Jn 9,41; 15,22 – A tudatlanságból elkövetett bűn bocsánatos.

1Jn 5,16-17 – Van a halállal nem egyenlő bűn, és van halált jelentő bűn.

Furcsa válaszok, de akkor már hívjuk elő a bibliából- bármi is lesz:

Máté.12.31

Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.

32

Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.

Szia!

Minden bűn halálos, mert a Biblia szerint a bűn teljességre jutva halált nemz. A bűn zsoldja a halál.

Mivel a bűn a halál "csíráit" eleve magában hordja, minden bűnnel fertőzött ember már eleve a halál hatalmában van. Az önzés természeti törvényként a halálhoz vezet, mert az én-szeretet és az én-szolgálat az élet és a boldogság rombolója.

Az ember esetében a következőképpen láthatjuk ezt: Az önzés miatt élete folyamán rengeteg harag, bosszúság, félelem, belső feszültség vonul át az emberen. Sok lelki stressz éri őt a többi ember önző magatartása miatt is. Az emberi test érzékeny szerkezete azonban nem ezekre a pszichikai viharokra és sérelmekre teremtetett. Ezenkívül a testét közvetlenül is pusztítja az ember a helytelen életmódjával. Ennek hatása a kopás, az öregedés, az ember "érlelődése" a halálra.

Az első bűneset óta minden ember fertőzött a bűnnel, mint valamiféle halált hozó kórokozóval, a bűnre való született hajlam révén és az élet folyamán szokássá váló vétkezés miatt. Ezért minden ember eleve el van jegyezve a halállal. Ennek értelmében jogos minden embert "élő halott"-nak nevezni. Az ember "holt a vétkei és bűnei miatt" már ebben az életben (Efézus 2:1).

Azután bekövetkezik annak az "élettőkének" az elfogyása, amit Isten a bűneset után is ad az embernek, hogy alkalmat adjon neki a bűnből való megszabadulásra. Ez történhet természetes úton, az életerő fokozatos elkopásával, vagy hirtelen: betegség, baleset vagy erőszakos cselekmény által.

Az első halál még nem a személyiség végleges megsemmisülése a Biblia szerint. Isten igazsága, erkölcsi világrendje azt kívánja, hogy minden ember elszámoljon az élet ajándékával és az Isten által neki felkínált kegyelmi lehetőségekkel, akár jól, akár rosszul használta fel ezeket. Az összes ember megítélése és az egész földi, emberi történelem kiértékelése pedig csak a történelem végén, egyszerre történik meg minden emberre nézve, Jézus Krisztus visszajövetelekor, illetve az ún. utolsó ítéletkor. Erre az ítéletre – amely azonban nem egy pillanat, hanem egész folyamat – minden ember feltámad a Biblia tanítása szerint. Maga Jézus Krisztus mondta egyértelműen:

"Eljön az az óra, amikor mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát és kijönnek. Akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, és akik a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására" (János 5:28–29).

Akik az élet joga örök elvesztésére ítéltetnek ekkor, azokat sújtja az ún. második halál, vagy a kárhozat halála. Ez a végleges megsemmisülés, az örök halál.

Az egyetlen reménység a haláltól való szabadulásra nézve az, ha annak az okozójától, a bűntől szabadulnak meg az emberek a megváltó Krisztus kegyelme által.

Mert így már jelen, földi életükben "átmennek a halálból az életre". Az utolsó ítélet felmentő ítéletéig ők sem szabadulhatnak meg ugyan a haláltól, de az "örök életük már megvan" (János 5:24). Jézus visszajövetelekor "mint utolsó ellenség töröltetik el a halál" számukra (I. Korinthus 15:26).

Üdv. Péter