Most akkor Isten teremtette az embereket vagy a majmoktól származunk?

a földönkívüliek kísérleteinek félresikerült melléktermékei vagyunk....

viccet félretéve erre a kérdésre nincs biztos válasz, nem tudhatja senki, amíg az időutazást nem találják fel , nem bizonyosodhat meg róla senki, hogy mi is történt

de a legbiztosabb és leghihetőbb bizonyítékok a régészeti leletek, amik minden bizonnyal az evolúciós törzsfejlődés elméletét erősítik, de ez még nem jelenti azt, hogy a majmoktól származunk, az is lehet, hogy két külön ágon fejlődtek ki, csupán rokon faj, de nem származunk tőlük (mert ugyebár akkor amai majmok is továbbfejlődtek volna és most nem lennének ilyenek, amilyenek... az áttörő felfedezés annak a hiányzó láncszemnek a megtalálása lenne, amit a mai napig keresnek a régészek,tudósok, és egy nem más, mint az a faj, amely közös őse volt a majmoknak és nekünk, de az utolsó közös láncszem, ami után két ágra szakadt a fejlődés...emberré és majommá...

Nem a majmoktól származunk, hanem velük közös ősöktől. De az evolúció elmélete nem zárja ki azt, hogy Isten teremtette a világot, és azon belül az életet, majd az emberi életet. A teremtéstörténetben is ott a fokozatos,lépésről lépésre haladás,utolsóként az emberi élet és az evolúcióban is. A 6 napot meg nehogy szószerint 6×24 nek vedd ! inkább fokozatoknak,lépéseknek.

Ha szép irodalmi műveket olvasunk, vagy szerelmes verseket, senki sem akarja a legszebb hasonlatokat, művészi fordulatokat szó szerint értelmezni és természettudományos pontossággal magyarázni ! A lényegét kell megfogni a dolgoknak!

"A régészeti leleteket a darwinisták sokszor ütőkártyának tekintik. Azzal érvelnek, hogy vitatott ugyan az evolúció lefolyása, ám a kövületek azt bizonyítják, hogy mégiscsak lezajlott.

Azt olvashatjuk ki belőlük, hogy a makroevolúció tény. Ez az érvelés azonban azt feltételezi, hogy a régészeti leletek egyedüli értelmezése a darwini evolúció. Pedig az értelmes tervezettség elmélete is ésszerű magyarázatot kínál. Jól illeszkedik a tapasztalati adatokhoz, amelyek arról tanúskodnak, hogy a teljesen kifejlődött szervezetek egyszerre jelentek meg, egymástól

hézagokkal elválasztva.

Hiba tehát azt állítani, hogy a makroevolúció tény. Ami tény, az az, hogy a kövületek hatalmas változatosságban vannak jelen, tény továbbá az is, hogy az idő függvényében változik e megkövült maradványok eloszlása. Ha azonban ebből a földi élet evolúciós történetét akarjuk kiolvasni, az már elméletgyártás. Ugyanígy elméletgyártás az is,

ha a kövületekből az értelmes tervezettséget olvassuk ki. Következésképp a darwinizmust és az értelmes tervezettséget egyaránt elméletnek kellene minősíteni, és ennek megfelelően kellene kezelni és kiértékelni őket. Természetesen Darwin is erre gondolt, midőn bizakodással várta az időt, amikor az egyetemi hallgatók 'a kérdés mindkét oldalát pártatlanul tudják majd

mérlegelni.'"

Ajánlanám ezt az oldalt, mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le a rendelkezésre álló, terjedelmes "bizonyítékok"-ból:

[link]

"Ha egy taxon egyszer megjelenik a kövületekben, alapvetően változatlan marad. Ahelyett, hogy fokozatosan átalakulna egy másik taxonná, az egyetlen lehetséges végbemenő változás a variáció és a diverzifikáció, az eredeti taxon keretein belül. A kövületekben található számos faj e jellemzőjét sztázisnak, azaz változatlan állapotnak nevezik. Más szóval, a kövületek azt

bizonyítják, amit a tenyésztők már rég megfigyeltek, azaz hogy létre tudunk hozni egy sor érdekes és szokatlan variációt kutyákból vagy rózsákból, de mindegyik megtartja azokat a diagnosztikai jellemzőket, amelyek őt kutyává vagy rózsává teszik."

Több évezredes múltja van a növény és állattenyésztésnek, amivel nyilván felgyorsítottuk a természetes folyamatokat. Rendkívüli sokféleség született ebből az emberi erőfeszítésből. Az intenzív tenyésztés érdekes és hasznos változatokat eredményezhet, ugyanakkor a családfa

genetikai alkalmazkodó-képességének kimerülését idézheti elő, ami a betegségekkel és a környezeti változásokkal szembeni túlzott érzékenységhez vezethet. Továbbá a beltenyésztés a hibás jellegek koncentrációját eredményezheti, és ahogy a faj átlagos morfológiájától egyre távolabb kerülünk, egyre több disszonanciát, stresszt és csökkenő termékenységet tapasztalunk. Az ilyen túltenyésztett populáció gyakran hajlamos visszafejlődni a faj átlagos morfológiai irányába. Szerencsétlen kutyák egyes túltenyésztett fajtáin ez jól látszik, szinte egész életükben betegségekkel küzdenek. De lényeg: mindig a korlátokon belül maradnak!

És a korlát nem feltétlenül annak az egyféle, önkényes faj definíciónak kell, hogy megfeleljen, amit a darwinisták preferálnak. Vagyis több, mint tucat fajdefiníció létezik, de a darwinisták természetesen az "egymással szaporodni képes és egészséges utódokat létrehozó egyedeket" tekintik egy fajhoz tartozónak, nem véletlenül. Mivel ez felel meg leginkább az elméletüknek!

Csakhogy ez a besorolás erősen félrevezető, önkényes és a taxonómusok szerint sokszor alkalmatlan az organizmusok besorolására.