A Római Birodalom bukásában mekkora szerepe volt annak, hogy felvették a kereszténységet?

(Mint történész) nem látom be, milyen, könnyen megfogalmazható összefüggés lehetne a két folyamat között.

A politikai rendszer hanyatlása jóval azelőtt megkezdődött, hogy a kereszténység elterjedt volna. Azt pedig úgyszintén nem állíthatom, hogy a forrásokból azt lehetne kiolvasni, hogy a kereszténység megváltoztatta volna a politikai gondolkodásmódot, a gyakorlatot pedig még kevésbé. Biztos, hogy nem volt hatástalan, de túl nagy szerepet nem tulajdoníthatunk neki.

A mindennpi életben sem hozott hirtelen törést: olyannyira nem, hogy a kereszténység (bár nem sokan tudják), a középkorban sem volt olyan kiterjedt, valójában vidéken torz és meglehetősen kevert formában volt jelen. (Csak a 16. századtól lehet érdemi változást megfigyelni.)

Te arra gondolsz, hogy mire elterjedt a kreszténység, addigra éppen azt kezdték észrevenni, mennyire nem felelnek meg a keresztény hitelveknek, ezért "lelkiismeretük" "meggyengítette" őket?

Ez nemcsak korszerűtlen gondolat, de logikailag sem helytálló.

Esetleg közvetetten lehetett hatása, amennyiben kisebb lett az összetartás - de a R.Bir. politikai tudata és a rendszer összetartó ereje nem vallási eredetű volt és abban az nem játszott nagy szerepet. (Eleve nagyon sokszínű volt a birodalom vallás tekintetében.)

"Mivel sokszínűség ide, vagy oda, a kereszténységet államvallássá tettét még a negyedik században, és mindenkit köteleztek, hogy vegye fel ezt a vallást - mint valami kabátot. "

Így van, Thodosius megkísérelte egységesíteni a birodalom kulturális életét, de ne gondold, hogy ez úgy megy, mintha kabátot vennél fel. (Mint először írtam, a 16-17. századig az európai lakosság tekintélyes része tulajdonképpen pogány volt.) A gondolkodás, a világnézet nem változik meg hipp-hopp, ugyanígy a politikai gondolkodás sem. (Vedd például nálunk a szocializmust: hiába a "hirtelen" rendszerváltás, a régi reflexek megváltoztatása több generáció életidejét is kitöltheti. Az ideológiát csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem követi a gyakorlat.)

A kibontakozó keresztény egyház politkailag befolyást gyakorolt Th. idején (ld. Ambrosius püspük) a császárra, de ennek a "nyomásnak" a jelei alig észrevehetők. A negyedik századi belpolitika nem volt hatékonyságában rosszabb a második századinál. A romlás inkább a külső nyomás és a gazdasági problémák miatt következett be.

""hogy a kereszténység megváltoztatta volna a politikai gondolkodásmódot, a gyakorlatot pedig még kevésbé."

A kezdetekhez, az első századhoz képest? Dehogynem!"

Nem azt írtam, hogy nem változott, azt írtam, hogy nem a keresztény vallás elterjedése vezetett ide.

"morális "züllést" mozdította inkább elő a hatalomban, melybe fokozatosan egyre jobban beleavatkozott? Hiszen a krisztusi értékek addigra jelentősen sérültek. "

Morális züllés? Ez miben nyilvánul meg? A MI NORMÁINK szerint az első század pont ugyanannyira volt züllött. (Nero, orgiák, miegyéb.) De ne feledjük, az akkori normák teljesen mások voltak. (Ugyanilyen lenne az is, ha téged 1000 év múlva azért bélyegeznének meg, mert mondjuk színházban voltál, vagy diszkóba mentél- ezek napjainkban nem abnormális szokások.) Ez az erkölcsi zülléses történet a tankönyvek kedvenc sztorija, de mint oly sok minden más is, nem teljesen "korrekt". Ennyit fel lehet áldozni a történeti hűség oltárán. (Annak megtanítása ui. nem tartozik a tört.oktatás feladatai közé.)

"Itt kérdezném meg, hogy a császárimádat, melyet Krisztus első sz.-i követői még elfogadhatatlannak tartottak és nem vonultak katonának, az a negyedik sz.-ra hogyan alakult?"

Bizony, az visszaszorult. Viszont ez egy vallási jellegű ideológia volt, a döntéshozatal mechanizmusát nagyban nem befolyásolta. A Római Birodalomnak nagyon szilárd és nagyon gazdag politikai hagyománya volt, s mint írtam a polgári identitásukat nem a vallásból eredeztették, annak semmi köze nem volt hozzá, így széthúzásról-összetartásról a vallás kapcsán nincs sok értelme beszélni.