A katolikusoknál Szűz Máriához való imádkozás bálványimádásnak számít valamilyen szinten?

Vajon helyes, ha angyalokhoz imádkozunk a nyomorúság idején? Sokan azt gondolják, hogy igen. Egy enciklopédia ezt írja: „Az ember... angyalokhoz imádkozik..., de csak abban az értelemben, hogy járjanak közben az érdekünkben Istennél” (New Catholic Encyclopedia). De vajon angyalokhoz folyamodjunk, hogy járjanak közben az érdekünkben?

Isten Szava csak kettőt említ meg név szerint Isten hűséges angyalai közül: Mihályt és Gábrielt (Dániel 8:16; 12:1; Lukács 1:26; Júdás 9). Mivel ezeket a neveket megemlíti a Biblia, ebből arra következtethetünk, hogy mindegyik angyal egy különálló szellemszemély, akinek neve van, és nem csupán valamilyen személytelen energia vagy erő. Más angyalok viszont nem árulták el a nevüket. Amikor például Jákob arra kérte az angyalt, aki meglátogatta őt, hogy mondja meg a nevét, az nem volt hajlandó rá (1Mózes 32:29; Bírák 13:17, 18). A Biblia nem sorolja fel az angyalok nevét, ezáltal is megóvja az embereket attól, hogy a kelleténél nagyobb figyelmet szenteljenek nekik.

Az angyalok egyik feladata például, hogy üzeneteket vigyenek Istentől az embereknek. Az „angyalnak” fordított eredeti héber és görög szavaknak a jelentése: ’hírvivő’. De az angyalok nem szolgálnak közbenjárókként, nem tárják a Fenséges trónja elé az emberek imáit. Isten úgy határozott, hogy Fiának, Jézus Krisztusnak a nevében imádkozzunk hozzá, aki ezt mondta: „bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (János 15:16; 1Timóteusz 2:5).

Jehova Isten sosem túl elfoglalt ahhoz, hogy meghallgasson minket, ha a megfelelő módon közeledünk hozzá. A Biblia erről biztosít bennünket: „Jehova közel van mindenkihez, aki szólítja őt, mindenkihez, aki hűségben szólítja” (Zsoltárok 145:18).

Az angyalmozgalom néhány támogatója meditációt és más egyéb módszereket javasol ahhoz, hogy az angyalokkal kommunikálhassunk. „Nem marad válaszolatlanul, ha őszintén kérjük a kapcsolatfelvételt az égi család bármelyik tagjával — mondja egy könyv. — Kérdezz, és felelnek rá.” A könyv többek között Mihály, Gábriel, Uriél és Rafael angyalt ajánlja, tőlük kérjünk tanácsot.

Jézus azonban arra tanította a követőit, hogy Istenhez imádkozzanak, ne angyalokhoz (Máté 6:9, 10). Ehhez hasonlóan Pál így írt: „imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Filippi 4:6). A keresztények imáikban tehát senkihez sem közelítenek Jehován kívül, ezt is Jézus Krisztus nevében teszik (János 14:6, 13, 14).

Az angyaloknak nincs vallásuk?

Eileen Elias Freeman, az AngelWatch Network elnöklője szerint „az angyalok felette állnak minden vallásnak, minden filozófiának, minden nézetnek. Mint ugyebár tudjuk, az angyaloknak igazából nincs vallásuk.”

A Biblia azonban világosan elmondja, hogy a hűséges angyaloknak bizony van vallásuk; ők az igaz Istent, Jehovát imádják, aki nem tűr meg semmilyen versengést sem más istenekkel (5Mózes 5:6, 7; Jelenések 7:11). Ezért mondta magáról egy ilyen angyal János apostolnak, hogy ő „szolgatársa” azoknak, akik engedelmeskednek Isten parancsainak (Jelenések 19:10). A Bibliában sehol sem olvashatunk arról, hogy a hűséges angyalok másfajta imádatot támogatnának. Jehovának kizárólagos odaadást mutatnak be (2Mózes 20:4, 5).

Azt jelzi Istvánnak a Cselekedetek 7:59-ben leírt felkiáltása, hogy Jézushoz kellene imádkoznunk?

A Cselekedetek 7:59-ben ezt olvassuk: „miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő könyörgött, és ezt mondta: »Úr Jézus, fogadd el szellememet.«” Ezek a szavak némelyeket gondolkodóba ejtenek, hiszen a Biblia azt mondja, hogy Jehova az „Ima Meghallgatója” (Zsoltárok 65:2). Csakugyan imát intézett István Jézushoz? Azt jelentené ez, hogy Jézus és Jehova egy és ugyanaz a személy?

A bibliaversnek azt a részét, hogy „ő könyörgött”, egy angol bibliafordítás úgy fogalmazza, hogy István „Istenhez folyamodott” (King James Version). Érthető hát, hogy sokan ugyanarra a következtetésre jutnak, mint Matthew Henry bibliamagyarázó, aki ezt mondta: „István itt Krisztushoz imádkozik, és nekünk is ezt kell tennünk.” Ez azonban tévedés. Miért?

Egy forrásmű őszintén elismeri, hogy „az Isten szó nincs benne az eredeti szövegben, és a fordításban sincs semmi keresnivalója. Egyetlen régi [kézirat] és fordítás sem tartalmazza” (Barnes’ Notes on the New Testament). Akkor hogyan került bele az „Isten” szó ebbe a versbe? Abiel Abbot Livermore tudós „a fordítók egyik szektás elhajlásának” nevezte ezt az esetet. A legtöbb mai fordításban ezért nem található meg ez az Istenre való hibás utalás.

Azt viszont sok fordításban olvashatjuk, hogy István „imádkozott” Jézushoz. Az Új világ fordítás magyarázatos kiadásának a lábjegyzete is jelzi, hogy a „könyörgött” kifejezés segítségül hívást és imát is jelenthet. Ez talán arra utal, hogy Jézus a Mindenható Isten? Nem. Egy szómagyarázó szótár kifejti, hogy ebben a szövegkörnyezetben az eredeti görög szó, az e·pi·ka·le′o jelentése „folyamodik, segítségül hív . . . ; egy hatalomhoz fordul” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words). Pál ugyanezt a szót használta, amikor így szólt: „A császárhoz fellebbezek!” (Cselekedetek 25:11). A Vida-fordítás tehát helyesen írja, hogy István „segítséget hívott”.

Mi indította Istvánt a könyörgésre? A Cselekedetek 7:55, 56 szerint István „szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján”. A megszokott körülmények között István Jehovához fordult volna a kéréseivel Jézus nevében. De mivel látomásban látta a feltámasztott Jézust, nyilván úgy érezte, hogy közvetlenül hozzá intézheti szavait: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.” István tudta, hogy Jézus hatalmat kapott a halottak feltámasztására (János 5:27–29). Ezért arra kérte Jézust, hogy őrizze meg a szellemét, vagyis életerejét addig a napig, amelyen feltámasztja őt halhatatlan égi életre.

Vajon István rövid kérése példát állít elénk, hogy Jézushoz imádkozzunk? Semmiképpen sem. Először is, István egyértelműen különbséget tett Jézus és Jehova között, hiszen a beszámoló szerint látta Jézust, „amint ott áll az Isten jobbján”. A körülmények is kivételesek voltak. Csupán egyetlen másik helyen olvasunk arról, hogy valaki ehhez hasonlóan közvetlenül Jézushoz szólt volna — János apostol tett így, amikor látta Jézust látomásban (Jelenések 22:16, 20).

Noha a keresztények ma helyénvalóan mindig Jehova Istenhez imádkoznak, ők is rendíthetetlenül hisznek abban, hogy Jézus „a feltámadás és az élet” (János 11:25). Az abba vetett hit, hogy Jézus fel tudja támasztani követőit, nekünk ugyanúgy segíthet és erőt adhat a próbák idején, ahogy Istvánnak.

NÉHÁNYAN helyénvalónak tartják, hogy Jézushoz imádkozzanak. Németországban sok embernek azt tanították gyermekkorában, hogy étkezés előtt kulcsolja össze a kezét és mondjon köszönetet Jézus Krisztusnak.

A Biblia szerint Jézus valóban igen magasrendű tisztséget tölt be az égben. Azt jelenti ez azonban, hogy hozzá kellene imádkoznunk? Talán azok közé tartozol, akik Jézus iránti szeretetükből hozzá imádkoznak. De mit gondolt maga Jézus ezekről az imákról?

Először is, miért merülnek fel egyáltalán ilyen kérdések? Mert a Biblia azt mondja, hogy Jehova Isten a „könyörgés meghallgatója”. Aligha meglepő hát, hogy Isten ókori időkben élt szolgái — például az izraeliták — kizárólag Jehova Istenhez, a Mindenhatóhoz imádkoztak (Zsoltárok 5:2, 3; 65:3).

Vajon megváltoztak a dolgok, amikor Jézus, az Isten Fia a földre jött, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűntől és a haláltól? Nem, továbbra is Jehovához imádkoztak. Amikor Jézus a földön volt, ő maga is gyakran imádkozott égi Atyjához és másokat is arra tanított, hogy hasonlóképpen tegyenek. Gondolj csak a mintaimára — az Úr imájának vagy a Miatyánknak is szokták nevezni —, amely az egyik legismertebb ima a világon. Jézus nem tanított arra minket, hogy hozzá imádkozzunk, hiszen ezt a mintát hagyta ránk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:6, 9; 26:39, 42).

Most pedig vegyük alaposabban szemügyre ezt a témát, megvizsgálva, hogy tulajdonképpen mi is az ima.

Mi az ima?

Minden ima imádati forma. A The World Book Encyclopedia ezzel a megállapítással erősíti ezt meg: „ Az ima az az imádati forma, amellyel az egyén odaadást, köszönetet, gyónást vagy könyörgést intézhet Istenhez.”

Egy alkalommal Jézus ezt mondta: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Jézus ragaszkodott ahhoz az alapigazsághoz, hogy az imádatot — ennélfogva az imát is — kizárólag Atyjának, Jehova Istennek kell bemutatni (Lukács 4:8; 6:12).

Elismerni imáinkban Jézust

Jézus váltságáldozatként halt meg az emberiségért, Isten feltámasztotta őt, és felsőbbrendű tisztségre magasztaltatott fel. Talán úgy képzeled, hogy mindez igenis változást hozott az elfogadható imák kérdésében. Milyen szempontból?

Pál apostol a következőképpen írja le azt az óriási hatást, amelyet Jézus tisztsége fejt ki az imára vonatkozóan: „ Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére [Jézus nevében, Kámory fordítás] minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:9–11).

Vajon azok a szavak, hogy ’a Jézus nevében minden térd meghajoljon’ azt jelentik, hogy hozzá kellene imádkoznunk? Nem. A szóban forgó görög kifejezés „azt a nevet jelenti, amelyre azok, akik térdet hajtanak, egyesülnek, azt a nevet, amelyre egyesülten mindenki (πaν γόνυ) imádatot mutat be. A név, amelyet Jézus kapott, mindenkit egységes imádatra indít” (G. B. Winer: A Grammar of the Idiom of the New Testament). Ahhoz, hogy egy ima elfogadható legyen, valóban „Jézus nevében” kell elhangzania, viszont ennek ellenére Jehova Istenhez kell intézni, és ez az ő dicsőítésére szolgál. Pál ezért mondja: „Imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Filippi 4:6).

Ahogyan egy ösvény egy célponthoz vezet, éppen úgy jelenti Jézus azt az „utat”, amely a Mindenható Istenhez vezet. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” — tanította Jézus az apostoloknak (János 14:6). Ezért Istenhez kell imádkoznunk Jézus által, nem pedig közvetlenül magához Jézushoz.

„De — kérdezhetné valaki — nem éppen a Biblia számol be arról, hogy István tanítvány és János apostol is az égben lévő Jézushoz beszélt?” Ez igaz. Ezen események alkalmával azonban nem hangoztak el imák, mivel István és János mindketten látomásban látták Jézust, és közvetlenül beszéltek hozzá (Cselekedetek 7:56, 59; Jelenések 1:17–19; 22:20). Emlékezz arra, hogy ha egyszerűen csak beszél valaki valakihez — akár Istenhez — az önmagában még nem jelent imát. Ádám és Éva is beszélt Istenhez, kifogásokat hozva fel hatalmas bűnükre, amikor az Édenben elkövetett bűnük után Isten ítéletet hozott felettük. Beszédük ebben a formában nem ima volt (1Mózes 3:8–19). Ezért helytelen lenne István vagy János Jézusnak mondott beszédét arra szolgáló bizonyítékként idézni, hogy igazából Jézushoz kellene imádkoznunk.

Hogyan „hívják segítségül” Jézus nevét?

Még mindig motoszkál benned a kétség, és helyesnek tartod, hogy Jézushoz imádkozz? Egy asszony ezt írta a Watch Tower Society egyik fiókhivatalának: „Sajnos még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy az első keresztények nem Jézushoz imádkoztak.” Az asszony Pálnak az 1Korinthus 1:2-ben olvasható szavaira gondolt, ahol Pál megemlíti ’mindazokat, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen’. Figyelembe kell azonban venni, hogy az eredeti nyelven a „segítségül hívni” kifejezés az imán kívül más dolgokat is jelenthet.

Hogyan „hívták segítségül” bármely helyen Krisztus nevét? Ennek egyik módja az volt, hogy a názáreti Jézus követői nyíltan a Messiásnak és a „világ üdvözítőjének” ismerték el őt, sok csodatettet hajtva végre Jézus nevében (1János 4:14; Cselekedetek 3:6; 19:5). A The Interpreter’s Bible ezért azt a megállapítást teszi, hogy „az Urunk nevét segítségül hívni [kifejezés] . . . inkább azt jelenti, hogy Jézust Úrként megvallani, mintsem azt, hogy hozzá imádkozni”.

Elfogadni Krisztust és hitet gyakorolni kiontott vérében, amely lehetővé teszi a bűnök bocsánatát, szintén „a mi Urunk Jézus Krisztus nevének segítségül hívását” jelenti. (Vesd össze a Cselekedetek 10:43-at a 22:16-tal.) Ezenkívül valahányszor Istenhez imádkozunk Jézus által, betű szerint is kimondjuk Jézus nevét. Így hát noha a Biblia rámutat, hogy segítségül hívhatjuk Jézus nevét, arra nem utal, hogy hozzá kellene imádkoznunk (Efézus 5:20; Kolossé 3:17).

Amit Jézus megtehet értünk

Jézus egyértelmű ígéretet tett tanítványainak: „ Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt.” Vajon ez azt követeli meg, hogy hozzá imádkozzunk? Nem. A kérés Jehova Istenhez szól — de Jézus nevében (János 14:13, 14; 15:16). Azért könyörgünk Istenhez, hogy Fia, Jézus használja fel érdekünkben nagy hatalmát és tekintélyét.

Hogyan kommunikál ma Jézus az igaz követőivel? Pálnak a felkent keresztények gyülekezetéről szóló leírása szemléltetésül szolgálhat ehhez. A gyülekezetet egy testhez hasonlította, Jézus Krisztust pedig a fejhez. A „fej” elégíti ki a szellemi test tagjainak szükségleteit „kapcsokon és kötelékeken” keresztül, azaz gyülekezetének a szellemi táplálására és irányítására vonatkozó eszközök és elrendezések által (Kolossé 2:19, Csia fordítás). Jézus ma hasonlóképpen „emberadományokat”, azaz szellemi szempontból képesített férfiakat használ fel, hogy ők vezessék a gyülekezetet, sőt helyreigazításról is gondoskodik, ha az szükségessé válik. Annak érdekében nem történik gondoskodás, hogy a gyülekezet tagjai közvetlenül Jézussal kommunikáljanak, vagy hozzá imádkozzanak; Jézus Atyjához, Jehova Istenhez viszont természetesen kellene — sőt kell is — imádkozniuk (Efézus 4:8–12).

Miként tiszteled Jézust?

Mekkora kulcsszerepet tölt be Jézus az emberek megmentésével kapcsolatban! Péter apostol így kiáltott fel: „Nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Cselekedetek 4:12). Tudatában vagy annak, hogy milyen fontos Jézus neve?

Azzal, hogy nem személyesen Jézushoz intézzük az imáinkat, még nem kisebbítjük a tisztségét. Inkább tiszteletet szerzünk Jézusnak, amikor a nevében imádkozunk. És miként a gyermekek engedelmesség által tisztelik a szüleiket, mi éppúgy Jézus Krisztus parancsainak engedelmeskedve — különösképpen annak az új parancsának, hogy szeressük egymást — tiszteljük őt (János 5:23; 13:34).

Elfogadható imák

Szeretnél elfogadható imákat mondani? Akkor intézd azokat Jehova Istenhez, és Fia, Jézus nevében tedd ezt. Ismerd meg Isten akaratát és imáid tükrözzék annak megértését (1János 3:21, 22; 5:14). Meríts erőt a Zsoltárok 66:20 szavaiból: „ Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.”

Amint láttuk, az imák imádati formát képeznek, amely kizárólag a Mindenható Istent illeti. Minden imánkat Jehova Istenhez intézve azt mutatjuk ki, hogy megszívleltük, ki az, akihez Jézus imádkozni irányított minket: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” (Máté 6:9).

"A Bibliát pedig nem szó szerint kell értelmezni." A pápák nem is értelmezték szó szerint, hogy ne ölj, hiszen öltek! Nem értelmezték szó szerint, hogy ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hiszen gyűjtöttek is annyit, hogy tele van vele a Vatikán! Nem értelmezték szó szerint, hogy nem vagytok részei a világnak, hiszen a világ uraivá lettek! Nem értelmezték szó szerint, hogy atyának se hívjatok senkit a földön, hiszen az összes papjukat atyának nevezik, és van egy fő atyjuk is, a mennyein kívül. Nem értelmezték szó szerint, hogy így imádkozzatok: mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, hiszen imádkoznak össze-vissza mindenféle szentnek kikiáltott emberhez, Máriához!

Nem értelmezték szó szerint, hogy Isten kézzel épített templomokban nem lakik, hiszen kőtemplomokat építettek, amikre azt mondják, hogy az Isten háza! Nem értelmezték szó szerint, hogy megkeresztelés előtt tanítvánnyá kell tenni az embereket, hiszen csecsemőket keresztelnek! Nem értelmezték szó szerint, hogy ingyen kaptátok, ingyen adjátok, hiszen amiért csak lehetséges, elkérik a pénzt!

Ezek után remélem azt sem értelmezik szó szerint, hogy üdvözülni is lehet, hiszen ahol ennyi mindenben (stb.) megcsalják a Biblia tanításait, ott szó sem lehet üdvösségről, hanem csak elkárhozásról! (vö. 2Péter 3:16; 2János 9.)

"A pápák nem is értelmezték szó szerint, hogy ne ölj, hiszen öltek!"

Az izraeliták akkor hogyan értelmezték?

"Nem értelmezték szó szerint, hogy ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hiszen gyűjtöttek is annyit, hogy tele van vele a Vatikán!"

Nyilvánvaló, és ezt mire fordítja az Egyház, ha nem a híveire? Tessék megmondani, hogy az ön gyülekezete, már ha egyáltalán van, miből fedezi a fenntartás költségeit?

"Nem értelmezték szó szerint, hogy nem vagytok részei a világnak, hiszen a világ uraivá lettek!"

Péter és Pál a levelében azt mondta, hogy engedelmeskedjenek a világi hatalmasságoknak, mert ők az ostobák száját elhallgattatják...

"Nem értelmezték szó szerint, hogy atyának se hívjatok senkit a földön, hiszen az összes papjukat atyának nevezik, és van egy fő atyjuk is, a mennyein kívül."

Sőt! Van nekünk testi atyánk is! Az embert saját képére alkotta nemde? Ezért az atyaságot/anyaságot lelkileg (papság)/vagy testileg is a mennyei Atyánktól kaptuk!

"Nem értelmezték szó szerint, hogy így imádkozzatok: mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, hiszen imádkoznak össze-vissza mindenféle szentnek kikiáltott emberhez, Máriához!"

Vigyázzon, mit beszél! Az apostolok a miatyánk mellett zsoltárokat, később himnuszokat is énekeltek! A mennyei liturgia (Jelenések könyve) analógiája alapján jött létre a mise, később különböző imák. Az imák a kegyelem kieszközölői!

"Nem értelmezték szó szerint, hogy Isten kézzel épített templomokban nem lakik, hiszen kőtemplomokat építettek, amikre azt mondják, hogy az Isten háza!"

De azért mégis az apostolok elmentek a Templomba a pusztulásig az igét felolvasni, és később egyes termekben törték meg az Eucharistiát!

"Nem értelmezték szó szerint, hogy megkeresztelés előtt tanítvánnyá kell tenni az embereket, hiszen csecsemőket keresztelnek!"

Talán azért, mert az akkori gyülekezet nem volt képes teljesen minden közösségben kifejlődni. Azért, mert akkor még a család nem játszott az Egyházban domináns szerepet.

"Nem értelmezték szó szerint, hogy ingyen kaptátok, ingyen adjátok, hiszen amiért csak lehetséges, elkérik a pénzt!"

Mert Önnek, - valószínűleg - óriási nagy tapasztalata lehet, hogy egy milliárdos egyházra ezt csak úgy rááltalánosítja.

"Ezek után remélem azt sem értelmezik szó szerint, hogy üdvözülni is lehet, hiszen ahol ennyi mindenben (stb.) megcsalják a Biblia tanításait, ott szó sem lehet üdvösségről, hanem csak elkárhozásról! (vö. 2Péter 3:16; 2János 9.)"

Ezek után remélem, hogy Ön nem fogja az idelátogató híveket a katolikus Egyházban elrejtett (mert gondolom Önöknél divat a magamutogatás, és az Önök hátán levő gerenda elrejtése, és az önzetlen szeretet példája) életszentségtől eltaszítani, és mindenféle hazugsággal, demagóg csipkelődéssel és csúsztatásokkal stb. stb., amelyet Önnél sociisque joggal és méltán tapasztalunk, megtéveszteni. Deus dato ut ita futurum sit. Amen.

A katolikusok nem imádják Szűz Máriát, hanem a közbenjárását kérik. Ami ugyanúgy nem helyes. Jézus meghalt értünk, Ő az egyetlen közbenjáró.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn 14:6