A Bibliában hol van szó Jézus második eljöveteléről?

Hát,több helyen felemlíti. Helyenként Máté evangéliumában,Róma levelében,de a legtöbbet a jelenések könyvében beszél róla.

Én ennyit tudok,remélem valaki tud majd részletesebb magyarázatot is adni,és elnézést az esetleges hibá(k)ért. (:

1Thess 4:15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.

1Thess 4:16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;

1Thess 4:17 Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.

Apcs 1:9 És mikor ezeket mondotta, az ő láttukra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.

Apcs 1:10 És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, íme két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,

Apcs 1:11 Kik szóltak is: galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.

2Pét 3:3 Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak,

2Pét 3:4 És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.

2Pét 3:5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;

2Pét 3:6 Amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:

2Pét 3:7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

2Pét 3:8 Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.

2Pét 3:9 Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

2Pét 3:10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.

2Pét 3:11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,

2Pét 3:12 Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

2Pét 3:13 De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.

2Pét 3:14 Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.

2Pét 3:15 És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a neki adott bölcsesség szerint.

van még több is.

PEACE

Hello, nos írok énis néhány igéket a Bibliából amelyek Jézus Krisztus második eljöveteléről tanúskodnak:

Jel 1,7 Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Jel 19,11 És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.

Mt 24,27 Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

Mt 26,64 Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.

Minden jót :)

Szia!

Jézus maga is igen világos kijelentéseket tett erről első eljövetelekor. Néhány példa:

Kajafás főpapnak és az egész, felette ítélkező főtanácsnak mondotta, szokása szerint "az ember Fiának" nevezze magát: "Meglátjátok majd az ember Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljönni az ég felhőivel" (Márk 14:62).

Tanítványait pedig így vigasztalta velük való utolsó együttlétein: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, elmegyek és ismét eljövök, hogy magamhoz vegyelek titeket. Ti azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket" (János 14:1–3; 16:22).

A keresztény hit döntő része a Jézus visszajövetelében való reménység. Ez tükröződik Pál apostol alábbi kijelentésében is, ami tömören összefoglalja, hogy mit tartalmaz az evangélium, a jó hír, amit a keresztények vallanak és hirdetnek:

"Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon, várván ama boldog reménységet, a megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenését" (Titus 2:11–13).

A bibliai leírások azonban egyértelműen kézzelfogható, monumentális, minden akkor élő ember számára érzékelhető eseményként szólnak Jézus megjelenéséről:

"Isten jön. Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a Föld. Ragyogása, mint a Napé. Megáll és méregeti a Földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok. A Nap és a Hold megállnak helyükön" (Habakuk 3:3–4, 6, 11)

"Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Máté 24:27).

"Ímé, eljő a felhőkkel és minden szem meglátja őt" (Jelenések 1:7)

Péter apostol II. levele 3. fejezetének 4. verse szerint pedig az új, vallásos korszak emberei egyenesen gúnyolódni fognak Jézus eljövetele közelségének az üzenetén, ily módon: "Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdete óta".

A Biblia szerint Jézus maga késlelteti az ő visszajövetelét egy végső, nagy evangéliumhirdetés érdekében, amely az egész világra és minden emberre kiterjedő, Isten Lelke különleges, meggyőző erejétől kísért igehirdetés lesz.

Ezután azonban már nem lesz tovább visszatartás. Jézus így szólt erről: "Isten országának evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Máté 24:14).

Jézus szólt nagy prófétikus beszédében arról, hogy a végső nagy evangéliumhirdetés érdekében történt visszatartás után a "megsokasodott bűn" pusztító erői hirtelen mind elszabadulnak ismét. Ekkor beáll egy minden korábbit meghaladó, világméretű válság:

"Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta" (Máté 24:21).

Jézus azonban ezeket az ígéreteket tette:

"Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül [megtartatik] Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg. De a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok" (Máté 24:13, 22).

E válság csúcspontján "feltűnik az ember Fiának jele az égen, és meglátják őt eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel" (Máté 24:30). Az esemény drámaiságát talán ez a kijelentés mutatja a leginkább: "és akkor sír a Föld minden nemzetsége" (ugyanott). Egyesek nyilvánvalóan félelmükben sírnak, amint Jelenések 6:15–17 is mondja:

"A Földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és hatalmasok, és minden szolga és minden szabad, elrejtik magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba. És mondják a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?"

Mások viszont bizonyára örömükben sírnak. Érzelmeiket ez a prófétikus ige fejezi ki:

"És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket. Ez az Úr, akit mi vártunk; örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ésaiás 25:9)

Kívánom, hogy mi ez utóbbiak közé tartozzunk!

Üdv. Péter

KRISZTUS MÁSODIK ELJÖVETELE

- Célja: Isten igaz akkor is, amikor kinyilatkoztatja önmagát: a tanítás, mely Istentől jön, "az igazság Törvénye" (Mal 2,6). Amikor a világba küldi Fiát, "tanúságot tesz az Igazságról" (Jn 18,37): "És mi tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és megadta nekünk az érzéket, hogy megismerjük Őt, aki igaz" (1Jn 5,20). [Vö. Jn 17,3.] Az Ige testté lett, hogy minket Istennel kiengesztelve üdvözítsen: "Isten szeretett minket és elküldte Fiát engesztelésül a bűneinkért" (1Jn 4,10). "Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül" (4,14). "Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket" (3,5): Orvosra volt szüksége természetünknek, mely betegségben sínylődött. Fölemelőre szorult az ember, aki elesett. Elevenítőre szorult az, aki kiesett az életből. A jóhoz visszavezető szorult az, aki elveszítette a jóban való részesedést. A világosság jelenlétére szorult az, akit sötétségbe zártak. Megváltót keresett a fogoly, támaszt a megbilincselt, szabadítót az, akit a rabszolgaság igája görnyesztett. Vajon értéktelen és jelentéktelen dolgok-e ezek, melyek arra indították Istent, hogy leszálljon emberi természetünk meglátogatására, amikor az emberiség oly nyomorúságos és szerencsétlen állapotban volt? Az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét: "Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk" (1Jn 4,9). "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). Az Ige testté lett, hogy bennünket az "isteni természet részeseivé tegyen" (2Pt 1,4): "Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen". Ő azért lett emberré, hogy mi istenekké váljunk. Isten egyszülött Fia, mert istenségének részesévé akart tenni minket, magára vette természetünket, hogy emberré lévén az embereket istenekké tegye. Jézus a próféták [Vö. MTörv 7,10; Jo 3--4; Mal 3,19.] és Keresztelő János [Vö. Mt 3,7--12.] után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete [Vö. Mk 12,38--40.] és a szívek titkai. [Vö. Lk 12,1--3; Jn 3,20--21; Róm 2,16; 1Kor 4,5.] Akkor elítéltetik a bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. [Vö. Mt 11,20--24; 12,42--42.] A felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet elfogadását vagy elutasítását. [Vö. Mt 5,22; 7,1--5.] Az utolsó napon Jézus fogja mondani: "Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg" (Mt 25,40). Krisztus az örök élet Ura. Az emberek cselekedetei és szíve fölötti végső ítélet teljes joga Őt illeti mint a világ Megváltóját. E jogot keresztje által "szerezte meg". Az Atya is "minden ítéletet átadott a Fiúnak" (Jn 5,22). [Vö. Jn 5,27; Mt 25,31; ApCsel 10,42; 17,31; 2Tim 4,1.] A Fiú azonban nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy üdvözítsen, [Vö. Jn 3,17.] s hogy ajándékozza az életet, mely Őbenne van. [Vö. Jn 5,26.] A kegyelem visszautasítása által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát, [Vö. Jn 3,18; 12,48.] cselekedetei szerint kapja meg jutalmát [Vö. 1Kor 3,12--15.] és örökre elkárhoztathatja magát a szeretet Lelkének visszautasításával . [Vö. Mt 12,32; Zsid 6,46; 10,26--31.] Az ítélet napján, a világ végén Krisztus el fog jönni dicsőségben, hogy beteljesítse a jó végső győzelmét a rossz fölött, melyek mint búza és konkoly a történelem folyamán együtt nőttek föl. A dicsőséges Krisztus, amikor az idők végén eljön ítélni eleveneket és holtakat, nyilvánvalóvá fogja tenni a szívek titkos gondolatát és meg fog fizetni minden egyes embernek cselekedetei szerint és aszerint, ahogyan elfogadták vagy elvetették a kegyelmet.

- Jelentősége: A mennybemenetel óta Krisztus dicsőséges eljövetele a küszöbön áll, [Vö. Jel 22,20.] de "nem ránk tartozik ismerni az időket és a pillanatokat, melyeket az Atya a maga hatalmában elhatározott" (ApCsel 1,7). [Vö. Mk 13,32.] Ez az eszkatologikus esemény bármely pillanatban beteljesedhet, [Vö. Mt 24,44; 1Tesz 5,2.] jóllehet mind az eseményt, mind az azt megelőző végső megpróbáltatást valami "késlelteti". [Vö. 2Tesz 2,3--12.]

- Vágya és reménye: Krisztus országa azonban, mely az Egyházban már jelen van, még nem teljesedett be "hatalommal és nagy dicsőséggel" (Lk 21,27) [Vö. Mt 25,31.] a Király eljövetelével a földre (nehezen kivehető a mondat értelme így!). Az Országot a gonosz hatalmak még támadják, [Vö. 2Tesz 2,7.] jóllehet gyökerében Krisztus húsvétja már legyőzte őket. Amíg minden alá nem vettetik neki, [Vö. 1Kor 15,28.] amíg nem lesz új ég és új föld, melyekben igazságosság lakik, addig a zarándok Egyház szentségeiben és intézményeiben, melyek ehhez a történelmi időhöz tartoznak, ennek a világnak alakját hordozza, mely elmúlik, és maga is ott él a teremtett dolgok között, melyek mindmáig sóhajtoznak és vajúdnak, és várják Isten fiainak megnyilvánulását. Ezért imádkoznak a keresztények, főképpen a szentmisében, [1Kor 11,26.] sürgetvén Krisztus visszatérését, [Vö. 2Pt 3,11--12.] mondván: "Jöjj el, Urunk!" (Jel 22,20). [Vö. 1Kor 16,22; Jel 22,17.]

- és a rekapituláció: Az idők végén Isten Országa el fogja érni a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal, és a világmindenség is megújul: Akkor az Egyház a mennyei dicsőségben be fog teljesedni, amikor az emberi nemmel együtt az egész világ is, mely bensőségesen kapcsolódik az emberhez és általa halad a célja felé, tökéletesen helyreáll Krisztusban. A Szentírás ezt a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi "új égnek és új földnek" (2Pt 3,13). [Vö. Jel 21,1.] Ez lesz Isten tervének végső megvalósulása: "összefoglalni mindeneket Krisztusban, ami a mennyben és a földön van" (Ef 1,10). Az Úr imájában elsősorban Isten országának végső, Krisztus visszatérésével történő eljöveteléről van szó. [Vö. Tit 2,13.] De ez a vágy az Egyházat nem téríti el küldetésétől e világban, sőt még inkább kötelezi. Pünkösd óta ugyanis az ország eljövetele az Úr Lelkének a műve, aki Krisztus művét folytatja a világban és minden megszentelést teljessé tesz.

- és a végítélet: Az összes halottak, "az igazak és a gonoszok" (ApCsel 24,15) föltámadása megelőzi az utolsó ítéletet. Ez lesz az "az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására" (Jn 5,28--29). Akkor majd eljön Krisztus "a maga dicsőségében és Vele mind az angyalok (...). És összegyűjtik elébe az összes nemzetet; és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kosoktól, és a juhokat a jobbjára, a kosokat pedig a baljára állítja. (...) És elmennek ezek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre." (Mt 25,31--33.46) Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilvánvalóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel. [Vö. Jn 12,48.] Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményeiig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: Őrzik mindazt, amit a gonoszok tesznek -- és ők ezt nem tudják -- arra a napra, amikor eljön a mi Istenünk nyilvánvalóan, és nem fog hallgatni (Zsolt 50,3) (...). Ezután odafordul azokhoz, akik a balján vannak: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön. Én mint a Fő -- mondja -- a mennyben ültem az Atya jobbján, de tagjaim a földön küszködtek, tagjaim a földön nélkülöztek. Tagjaimnak adhattatok volna és a Főhöz jutott volna, amit adtok. És megtudnátok, hogy amikor kicsinyke szegényeimet elhelyeztem számotokra a földön, hordáraitokká tettem őket, akik cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit. Az utolsó ítélet Krisztus dicsőséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát, egyedül Ő dönt az Ő eljöveteléről. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végső szavát az egész történelemről. Meg fogjuk ismerni a teremtés egész művének, valamint az üdvösség egész rendjének végső értelmét, megértjük majd a csodálatos utakat, amelyek által gondviselése minden dolgot elvezetett végső céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek, és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál. [Vö. Én 8,6.]

- és az Egyház: Az Egyház csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé, Krisztus dicsőséges eljövetelekor. Addig az Egyház zarándokútját járja a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette. Itt a földön tudja, hogy számkivetésben van, távol jár az Úrtól, és az ország teljes eljövetelére vágyakozik, az órára, amikor Királyával a dicsőségben egyesül. Az Egyház és általa a világ beteljesedése a dicsőségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd az összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltől az utolsó választottig mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban.

- és az Egyház végső megpróbáltatása: Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. [Vö. Lk 18,8; Mt 24,12.] Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, [Vö. Lk 21,12; Jn 15,19--20.] fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. [Vö. 2Tesz 2,4--12; 1Tesz 5,2--3; 2Jn 7; 1Jn 2,18.22.] Ez az antikrisztusi megtévesztés a világban mindannyiszor föltűnik, amikor a messiási reménységet a történelemben akarják beteljesíteni, ami csak a történelmen túl, az eszkatologikus ítélet által teljesedhet be; az Egyház az eljövendő ország ezen meghamisítását "millenarizmusnak" nevezett enyhébb formájában is, és főként a "belsőleg romlott" szekularizált messianizmus politikai formájában elutasította. Az Egyház az Ország dicsőségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában. [Vö. Jel 19,1--9.] Az Ország tehát nem az Egyház történelmi diadala által fog beteljesedni [Vö. Jel 13,8.] állandóan növekvő fejlődés útján, hanem Istennek a gonosz utolsó támadása fölötti győzelme által, [Vö. Jel 20,7--10.] melynek következtében Menyasszonya alá fog szállni a mennyből. [Vö. Jel 21,2--4.] Istennek a gonosz fölforgatása fölötti győzelme az Utolsó Ítélet formáját fogja ölteni [Vö. Jel 20,12.] e mulandó világ végső, kozmikus összeomlása után. [Vö. 2Pt 3,12--13.]