Isten miért büntet ennyire?

Nem Isten büntet. Isten rendszert is tar fent, hogy az emberek vétkeinek legyenek következményei. Tulajdonképpen az ember bünteti önmagát téves gondolataival, cselekedeteivel, amiken bármikor felülkerekedhet, ha Istennel lepaktál, ami nem egy különálló Valami, hanem mélyebb énünk, önmagunk valósága, az Önvaló.

Igazából a bűn és annak következménye a büntetés tanítja meg az embert a jóra, hogy képes legyen észrevenni hibáit, és azonosulni tudjon az isteni elvvel, az önzetlen szeretettel. te is tanuláson vagy éppen, szóval hajrá, mivel Isten mindig veled van, és megvéd örökre. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Nincs létjogosultsága a bűnnek, főleg nincs tanító szerepe. A jó önmagában jó, a rossz önmagában rossz. Ha kizárólag szeretet veszi körül az embert, nem vágyik egy kis rosszra, csak hogy jobban értékelje a szeretetet.

Isten tökéletes embert teremtett egy tökéletes világba. Egyik angyala önmaga vált ellenszegülővé, vágyott Isten hatalmára. Ehhez keresett résztvevőket, és így akadt az emberre, Ádámra, aki kisebb volt az angyaloknál. Istennel szembeni ellenállásra szövetkezett, ebben volt partner az első ember. Ádám nem azért választotta a "kígyót", hogy aztán jobban tudja szeretni vagy értékelni Istent. Döntött, de nem Isten mellett. Mit várunk akkor mi, akik Ádám leszármazottai vagyunk? Talán mi tökéletesnek születtünk az ő utódaként? Ez lehetetlen. Én is szeretnék minél jobb ember lenni, de ha őszinte vagyok magamhoz, be kell ismernem, hogy tele vagyok hibákkal.

Nem Isten büntet ennyire, mert megtehette volna rögtön az elején, hogy elpusztítja az első embert büntetésből, pedig előre figyelmeztette (szeretetből), hogy ne lépjen föl ellene, mert nem lesz képes nélküle tökéletes életet élni. Ha azt gondolnám, hogy mégis élhetek szinte tökéletes életet (mindenkit szeretek, engem is szeretnek, mert szeretetreméltó, megértő, toleráns, adakozó vagyok, jól sikerülnek a dolgaim, sok emberen segítek, jól tanulok, ragyogó gyerekeim vannak, jó munkám van, sokat keresek, utazgatok, stb), akkor is meghalok a végén, pedig nem akarok. Ez a bűn következménye, nem pedig az Istentől való élet természetes rendje. Nem tudunk felülkerekedni rajta!

Örökké nem lesz így. Mikor bebizonyosodik (márpedig bebizonyosodott, láthatjuk a világ állapotán), hogy az ember nem képes Isten nélkül tökéletes életet élni, és Isten úgy dönt, hogy „eddig és nem tovább” e világ uralkodójának, Sátánnak az uralma, akkor majd ő tesz róla, hogy ne legyen többet csábító kígyó, és az emberek megtanulhassák, hogy milyen bűn nélkül élni, milyen a tökéletes élet az ő szerető irányításával. A Fia tökéletes volt, bűn nélkül élt. Nem a saját, hanem a mi bűnünk miatt halt meg. Megmutatta, hogyan kellene élnünk, megtanította, hogyan fogunk. Megtanulja, aki akarja. Aki meg nem, az a „kígyó” sorsára jut, mert ő a szövetségese, nem Isten.

Nem a rosszal tanít Isten, hanem a jóval. Semmi olyat nem kér tőlünk, és nem tesz olyat, ami a kárunkra lenne. Az nem ő, hanem az „őskígyó”.

Gusev

12:07

És mi van azzal, aki Jézus tanítása nélkül él olyan szép és jó életet, amint fentebb vázoltál? Mi van, ha valakinek Jézus nélkül is telve van szeretettel a lelke, és megpróbál mindig a jobbra törekedni?

Csak mert ha ennyire szószerint értelmezed a Bibliát, ez sem mindegy.

Jogosan kérdezed.

Jeremiás 30:33,34 -"Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.

És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinyektől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem."

Ha valaki nem ismeri Istent, Jézust, a Bibliát, mégis szép élete van, a halál azt sem kerüli el. Szép élete van, amíg él. Feltámadása után lehetősége lesz megismerni Istent. Ha nem hisz a feltámadásban, mert nem ismerkedett meg ezzel, majd rájön, hogy igaz, ha eljön az ideje. Nem más ígérte meg azt az életet, mint maga az élet teremtője.

Gusev

12:52

Félreértettél. Úgy értettem a Jézus tanai nélkül való életet, hogy valaki noha ismeri a kereszténységet, nem tartja hitelesebbnek, mint bárki mást.

Mint például én - ismerem Jézust, de nem tartom semmilyen Isten fiának, nem hiszek a Biblia történéseiben sem, sem pokolban.

És mégis boldog vagyok, mert szeretem a világot, szeretem az embereket, és hiszek abban, hogy alapvetően minden ember jó, és hogy ezt az égiek is látják - nem mondanék vallást -, tehát könnyen bocsátok meg, és folyamatosan törekszem a jóra. Szeretek és ennyi, pedig keservesen nehéz életem van.

Persze előbb-utóbb elér a halál. Akkor én szerinted minden szeretetemmel együtt a Pokolra kerülök, csak mert nem hiszek Jézus isteniségében? És igazából mi riasztana a Pokolban? Kínozhatnának ott a végítéletig, de közben boldog lennék, mert tudnám, hogy az emberekben igenis ott a jó, és ez nekem elég.

Ilyen esetben mire kapnék büntetést? Mert nem hittem valamiben, amit nem tapasztaltam?

Utolsó: Ajánlom figyelmedbe Mary K. Baxter-től : Amit a pokolról mindenkinek tudni kell! -c. könyvet. Interneten is elolvashatod,belepillanthatsz.

A pokolban nincs jó,sem szeretet.Csak a rossz,ezerszer,milliószor olyan rossz,mint ami itt a földön jelen lehet.Ott egyetlen jó dolog sem létezik.Még a remény sem...

13:05

Miért kerülnél a pokolra? Éppen azt írtam, hogy mindenki kap majd lehetőséget arra, hogy a gonosz erő csábítása nélkül megtapasztalhatja azt, hogy milyen Isten szeretetében élni. Ugyan miért pusztítana el Isten amiatt, amit te is lelkiismereted szerint megteszel a másik emberért, ráadásul ő is ezt várja el az emberektől? Gyönyörködj csak a világban, van mit megcsodálni benne! Gondolom, te sem a háborúkat, az élővilág pusztítását, az erőszakot, az erkölcstelenséget csodálod benne, hanem a teremtett világ szépségeit és harmóniáját, az emberekben föllelhető jót szereted. Te is csak az utóbbiakra vágysz, mert úgy érzed jól magad. De az előbbiektől te is szenvedsz. Ha mi így vagyunk ezzel, akkor Isten még inkább így érezhet. Egyébként Jézust még a tanítványai sem ismerték meg teljesen, sok tettét, gondolatát félreértették. Pedig ők testközelből ismerték, szinte éjjel-nappal vele voltak. Akkor nekünk ez hogyne lenne nehezebb? Biztos, hogy lesz lehetőségünk közvetlenebb kapcsolatra is! Ameddig nem ismerjük meg a tőlünk telhető legjobban, keresve-kutatva, addig nem is mondhatjuk, hogy ismerjük, és nem kérünk belőle. Meggyőződésem, hogy ha valaki megismerte Jézust, nem fogja azt mondani, hogy nem kér belőle. Ha csak mint embert nézi, akkor sem található jobb nála.

Gusev

1.Honnan is veszed, hogy van pokol, és mi történik ott? Amit Te pokolnak hívsz, azt a Biblia kárhozatnak, magyarul elmúlásnak.

2.Krisztus magmondta: Ő az Út az Igazság és az Élet.

Mit tehetnék hozzá? Keresed Őt és ne a Te jócselekedeteiddel legyél elfoglalva. Ha jól teszel a bal kezed ne tudja mit csinál a jobb. Térj meg!

Nekem például nincs semmim, csak Isten és mégis boldog vagyok. Nincs családom, munkahelyemen is csak a sok keserűség és új rosszabb munkahely. De lehetne ettől rosszabb is, erre gondolok. Ezt adta nekem Isten és boldog vagyok.

Az utcán is ha jár az ember, néha beleköt egy cigány vagy egy kábszeres ürge. Ilyenkor arra gondol az ember, őket is szeretnem kell mivel felebarátaim. S akkor örülök a legjobban, ha olyannal találkozom aki Istentől való, s valóban őt lehet szeretni. Sajnos ez ritka.

"A pokolban nincs jó,sem szeretet.Csak a rossz,ezerszer,milliószor olyan rossz,mint ami itt a földön jelen lehet.Ott egyetlen jó dolog sem létezik.Még a remény sem..."

Ez lehetetlen. Ugyanis a szeretet és remény a lélekben lakozik, mint egy "kimoshatatlan folt", és ahhoz hogy ezt Isten elvegye, szét kell tépnie a lelket. Akkor pedig mit büntet tulajdonképpen?