Miket mond a kereszténység?

Ahány, annyi félét mond. A "kereszténység" egy nagyon tág fogalom, mely magában foglal sok ezer, gyakran egymásnak ellentmondó felekezetet.

Nem is hiszem, hogy lenne olyan tantétel benne, melyet mindegyik egységesen értelmezne. Egy nagy zűrzavar és káosz, nem véletlen olyan a történelme, amilyen.

A Bibliát ajánlanám neked a kérdéseddel kapcsolatban. Ha őszintén olvasod, akkor megláthatod, hogy melyik egyház milyen messze került tőle!

Én viszont jártam hittanra és templomba is egy időben, úgy hogy nekem elhiheted: jobb, ha nem tudod!

Csak példának okáért, legutóbb, mikor templomban voltam, azt találta mondani a pap. "A keresztelésről. Sokan úgy gondolhatnánk, a keresztség az emberi szabadságjog durva megsértése, de ők nem vesznek figyelembe egy dolgot: hogy az élet Istentől kapott ajándék."

Na erre varrj gombot! Ha véletlenül tényleg nem értenél hozzá, a keresztség azt jelenti, hogy a megszületett gyermeket nagyon fiatalon(néhány hetesen), a templomba viszik, egy szertartásra ami egyházanként változik. De a lényeg mindenhol ugyanaz: hitet vallani, Istenre, az egyházra felesküdni. Továbbá a legtöbb egyház szerint ilyenkor Krisztus által eredendő bűneinktől megtisztíttatunk(tehát szerintük bűnös az, aki a keresztségen nem esett át). A pap szövegéből már gondolom érthető előtted, mi a probléma! A keresztség megerősítése később a bérmálás vagy konfirmálás, ami a katolikus egyházban csak plébánosnál magasabb rangú személy által történhet(míg a kereszteléshez nem szükséges papi hivatás sem bizonyos esetekben, de általában plébános végzi), más egyházakban tudtommal nincs ilyen megkötés. A bérmálás több részből áll: egyrészt vizsgát kell tenni az egyházi és bibliai tanok ismeretének ismeretének bizonyítására, másrészt az érsek előtt esküt kell tenni az egyházra. Gyakran ekkor ismételten vizsgáztatnak. Ez mind elvileg már saját akarat szerint történik, de leggyakrabban a családi hagyomány irányítja a hitéletet - ezért szokás is bérmálkozás után nagy értékű ajándékot(én kárpótlásként tekintek rá) adni, és tömény szeszes italokat fogyasztani.

Az inkvizícióról: Az inkvizítor járta az országot, sok esetben rendszeres időközökben jelent meg egy-egy településen. Az inkvizítor által tartott istentiszteleten mindenki köteles volt részt venni. Az eretnekségek és eltévelyedések ismertetése után következett az önkéntes jelentkezés aktusa. A magukat feladó eretnekek penitenciákkal úszták meg a dolgot, ami annál enyhébb volt, minél több olyan személyt jelentettek fel, akik nem adták fel magukat. E kitétel olykor tömeges vallomástételhez vezetett, mivel mindenki attól tartott, hogy valaki majd feljelenti. A Toledó városában 1486-ban tartott inkvizítori látogatás alkalmával 2400-an adták fel magukat.[19]

A „gördülékenyebb” ügymenet érdekében a feljelentett személyeket már azelőtt letartóztatták, hogy a vádiratot megfogalmazták volna, holott a szabályzat szerint a feljelentést először egy teológusokból álló testületnek kellett volna megvizsgálni, majd a vád megalapozottságának megállapítása után kész vádirattal lehetett volna letartóztatni a vádlottat. A spanyol inkvizíció börtönei gyakorlatilag mindig teli voltak.

A kínvallatás és részletei nem változtak, kötelezően előírt résztvevők és tanúk jelenlétében folyt, és az ennek során született beismerést egy nappal később meg kellett erősíteni, mert így ráfoghatták a vallomásra, hogy szabad akaratból, önként és erőszak nélkül történt. A vádlottak kínvallatása hivatalosan csak egyszer volt engedélyezett, de ezt mindig megkerülték.

Gyakorlatban kétféle keresztény van:

egyik aki valóban az és erkölcsileg tiszta,beszédében kedves, viselkedésében segítőkész ... stb..-tehát egyik naptól kezdve,mikor azt mondja kereszténnyé vált (van aki használja a megtérés kifejezést is) -szóval attól a naptól kezdve az addig pl.mocskosszájú,esetleg kötekedő alak..stb gyökeresen és szembetűnően megváltozik..ez tehát az egyik féle.

másik:aki csak mondja magáról hogy ő keresztény-legtöbbször ez abban merül ki,hogy szülei pl.kiskorában megkeresztelték,max.eljár templomba,de életvezetésén az égadta világon semmi eltérést nem látsz,mint bárki máson -ők a keresztény nevet csak úgy,divatból hordják :))

Nnna, hogy ne csak a látható negatív dolgokat lásd...

A kereszténység egyik alaptétele: keresztény=krisztusi, Krisztust követő.

Alaptézis: Isten megteremtette az embert, aki a Sátán bíztatására és Isten egyértelmű tilalma ellenére (a Sátán már ekkor is hazudott, hiszen az Édenkertben az ember minden fáról ehetett, csak a jó és rossz tudásának fájáról nem, a Sátán pedig úgy kérdezte, hogy valóban nem ehettek egyetlen fáról sem?) evett a jó és rossz tudásának fájáról. Ezzel elkövette az első bűnt, amivel Isten nem hajlandó együtt élni, ezért elzavarta az embert az Édenből. Ezt hívjuk eredendő bűnnek. Ezzel azt szeretnénk kifejezni, hogy ha nem is találkozunk mondjuk kiskorunkban bűnnel, akkor is megvan bennünk: pl. a még öntudatlan csecsemők is már irigyek. Tehát velünk születik a bűn, és minden egyes nappal ez csak szaporodik, és ez a bűn elválaszt bennünket Istentől, mert ő a bűnt nem tűri.

Isten előtt ezekért mindenféle áldozatokkal bűnbánatot lehetett tartani, de ez csak ideig-óráig. Isten szerint a bűn következménye halál. (Ezt más vallás is mondja, ez a "karma".) Nem feltétlenül a mi halálunk, mert ilyenkor az áldozati állaté. De a végén a mienk is.

Jézus Krisztus úgy kerül a képbe, hogy Isten keresett egy viszonylag "tiszta" (a katolikus szerint bűntelen, a protestánsok szerint nincs bűntelen ember, de lehet viszonylag "tiszta") lányt, Máriát, akit megáldott azzal, hogy fiút szüljön, anélkül, hogy egy pasival együtt lett volna. (Akkor erre piszkosul figyeltek. Mária el volt már addigra jegyezve, de akkor is.) Ezt a fiút Isten nemzette, nem József. (És nem szűznemzés, erre is gondolt már valaki, de egy normál szűznemzés eredménye csak lány lehet.) Ő lett Jézus, Isten fia. Azért nemzette Isten, hogy - mivel benne nincs meg az eredendő bűn, mert az eredendő bűn a férfi által öröklődik - ő legyen az a bizonyos áldozati "állat" (bárány, mert bárányt szoktak áldozni bűnbánatkor), akinek az áldozata árán bűnbocsánatot nyertünk. Ez az áldozat volt a keresztre feszítés, amikor mondvacsinált okok miatt feszítették keresztre. Ezzel teljesült be Istennek az a terve, hogy ne kelljen múlandó áldozatokkal bűnbánatot tartani, hanem egyetlenegy áldozattal ez végérvényesen megoldódott. A kérdés csak az, hogy ezt elfogadjuk-e. Ezt jelenti az evangélium (örömhír), hogy igazából már csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e ezt, mert Isten megtette ezt a lépést felénk.

Ám többféle felekezet kicsit másképp lát ezt-azt.

nem túl sok mindenben, sőt, mostanában azért elkezdődtek kicsit közeledni ezek a szakadékok.

A keresztelkedés/bemerítés az őskereszténységben azt jelentette, hogy az, aki megkeresztelkedett, elfogadta ezt az áldozatot, és elhitte mindezt. A keresztelés nem csak egy embert érintett, hanem (főleg ha családfőről volt szó) az egész házanépére is vonatkozott, ők is megkeresztelkedtek. A mai keresztelés, gyerekkeresztség is erre vonatkozik, erre utal vissza, valamint arra, hogy Jézus azt mondta, hogy "engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket", illetve "ha olyan hitetek nem lesz mint a kisgyerekeknek, nem mentek be az Isten országába". Márpedig Isten országához engedni a gyerekeket azt jelenti, hogy megkereszteljük, vagy bemutatjuk a gyülekezetnek, és járatjuk hittanra, és megismertetjük vele és lehetőleg még inkább elé éljük a keresztény hitet és életet.

A konfirmáció/bemerítés arról szól, hogy ez a gyerek, már felnővén már a maga elhatározásából (elvileg!!) a maga hite szerint mondja el, hogy ő ezt elhiszi.

Amikor pedig eljön a testi halál, akkor Isten aszerint válogatja szét, hogy ki megy a Mennybe és ki a Pokolba, hogy ki az, aki ezt a bűnbocsánatot elfogadta az életével és ki nem.

Isten a bibliában azt íratta le, hogy "szellemmel és igazsággal" kell Őt imádni. Tehát nem tárgyak segítségével (vagy egyenesen tárgyakat), hanem szellemmel, valamint nem hazug tanításokkal, hanem igazsággal.

Ebből rögtön le is vonhatunk egy fontos következtetést, mégpedig azt, hogy létezik olyan egyházi teológia, mely nem (csak) az igazat tanítja. Vagyis léteznie kell akkor az igaz és a hamis vallásnak.

"A keresztelés nem csak egy embert érintett, hanem (főleg ha családfőről volt szó) az egész házanépére is vonatkozott, ők is megkeresztelkedtek. A mai keresztelés, gyerekkeresztség is erre vonatkozik, erre utal vissza, valamint arra, hogy Jézus azt mondta, hogy "engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket", illetve "ha olyan hitetek nem lesz mint a kisgyerekeknek, nem mentek be az Isten országába"."

Az első században, az apostolok idejében biztosan nem volt csecsemő-keresztelés, mert valójában erről van szó, nem "gyerekkeresztségről".

Ebből így semmiképpen sem alakulhatott ki a mai formája. Valójában érett, döntőképes korban kereszteltek meg akkor még mindenkit.

Jézus a gyermekeket nem a csecsemőkeresztelés miatt kérette magához. A "kisgyermekek" hitéhez pedig azért hasonlította Jézus az Isten által elvárható, vagy megkövetelt hitet, mert a gyermekek őszinték, még tiszták és alázatosak (ne a maiakra gondolj). Ilyen típusú hitre volna szüksége annak, aki Isten királyságába akar kerülni. Ez egy hasonlat volt, nem volt semmi köze a csecsemő-keresztelésekhez!

Tehát ebből is kiderül, amit első válaszolóként írtam, hogy miféle ellentétek vannak az ún. "kereszténységen" belül. Nyilvánvaló, hogy sok magát "kereszténynek" tartó felekezet és egyház, csak bitorolja a szót, mely valóban "Krisztus-követőt" jelent.

Valójában sokan már régen nem a krisztusi úton járnak.

19:16 vagyok

Sok mindenben egyetértek az utánam szólóval. Sokan vannak, akik magukat hívják kereszténynek, de nem azok. Sajnos.

Ez nem csak a kereszténységgel van így. Sajnos. Mindig is voltak képmutatók.

"Jézus a gyerekeket nem a gyerekkeresztség miatt kérette magához." Ezt így nem is állítottam. Most azért van a gyerekkeresztség, hogy ezzel még közelebb vihessük a gyerekeket Jézushoz.

Nemrég találtam ezt a hittankönyvet, ami nekem is sok újat adott, annak ellenére, hogy jártam hittanra gyerekkoromban és mindig kereszténynek vallottam magam. Csak néhány hónapja döbbentem rá, mennyire nem voltam az.Remélem most már jó úton járok.

[link]

Olvasd el:

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]