Miről szól a jelenések könyve?

Minden keresztény egyháznak megvan rá a válasza,de igazából senki sem tudja a pontos választ.

Tulajdonképpen azt sem tudjuk biztosan,hogy ki írta.Tény,az írója bizonyos János,aki egy remete volt és Patmosz szigetén élt.Az általános felfogás az,hogy ez a remete ugyanaz,aki Krisztus tanítvány volt és aki az egyik evangéliumot írta.Annyi bizonyos,hogy a Jelenések könyve Néró római császár uralma alatt íródott.Sokan azt állítják,hogy a könyv Néró és a rómaiak bukását "jövendölte" meg,de a legáltalánosabbközfelfogás az,hogy az Apokalipszis tulajdonképpen az eljövendő világvégi eseményeket idézi meg.Nagyjából arról szól,hogy Krisztus legyőzi a Sátánt és szövetségeseit,majd egy új világ jön létre,ahol a kiválasztottak boldogan,békében,örökké fognak élni.Persze mindezt szörnyű és pusztító események sora fogja megelőzni.

SZENT JÁNOS APOSTOL JELENÉSEINEK KÖNYVE.

1. - Szent János Jelenéseinek könyve (Apocalypsis) jelképes látomásokba foglalt kinyilatkoztatás, mely megjövendöli a keresztény egyháznak állandó küzdelmeit és győzelmeit, eredetétől a diadalmas befejezéséig az örök boldogságban. A Jelenések könyve az újszövetségnek egyetlen szorosan vett prófétai irata, bár egyes jövendölésekkel az evangéliumokban, valamint Szt. Péter és Szt. Pál egyes leveleiben is találkozunk.

2. - A Jelenések könyvének szerzője magát Jánosnak mondja (1, 1 ; 21, 2 ; 22, 8.), ki bizonyságot tett Isten és Jézus Krisztus tanítása mellett (1, 2.) és ezen bizonysága miatt Patmosz szigetén száműzetést szenvedett (1, 9.) ; emellett oly tekintéllyel beszél Kis-Ázsia egyházaihoz (2. és 3. fej.), amilyen csak egy apostolt illethetett meg. Így tehát a Jelenések könyvéből merített belső érvek Szt. János apostolt és evangélistát mondják a munka szerzőjének. Ugyanezt bizonyítja a történelmi hagyomány is, mely a II. század elejétől a III. század közepéig egyhangúlag Szt. János apostol művének vallotta a Jelenések könyvét. A III. században alexandriai Szt. Dénes és iskolája — nem történelmi, hanem hittani okok alapján — bizonyos Joannes Preszbitert mondta a Jelenések könyve szerzőjének, de ez a külön vélemény nemsokára eltűnt az egyházban, és a XVI. század hitújítóinak fellépéséig senki sem vonta kétségbe, hogy a Jelenések könyvének Szt. János apostol a szerzője.

Szt. Jánosnak patmoszi száműzetése 95-re, a keresztényüldöző Domitianus római császár uralkodásának idejébe (81-96.) esik ; a Jelenések könyve is ebből az időből való. Az egyház mindig isteni eredetű, sugalmazott könyvnek tartotta, de a Szt. János apostol szerzősége ellen emelt, fentemlített szórványos kételyek miatt az ún. deuterokanonikus könyvek közé sorozzuk.

3. - A Jelenések könyvének célja: megerősíteni az egyház gyermekeinek hitét, bizalmat és lelkesedést önteni szívükbe, hogy bármennyi üldözés is érje Jézus Krisztus igaz egyházát a gonosz lélek és a neki szolgáló világ részéről, ez az üldöztetés isteni eredetének és küldetésének legfényesebb bizonyítéka és a jó ügynek végleges diadalával fog végződni, mert Isten az egész világtörténelem folyamán atyai gondviselésével vezeti egyházát. Ez a kinyilatkoztatás nagyfontosságú volt Szt. János apostol életének vége felé, midőn az egyház már a második véres üldözést szenvedte, az apostolok legtöbbje már vértanúhalált halt, és az üldözött keresztények még nem ismerhették az egyháznak azt a dicsőséges múltját, amelyre mi tekinthetünk vissza; nagyfontosságú minden időnek és minden kornak keresztényeire nézve is, mert a küzdelem a jó és a rossz között az egyháznak egész életén keresztül tart. A Jelenések könyve nem győzi elégszer ismételni, hogy bármily erővel törjön is a gonoszság Isten országa ellen : a pokol kapui sohasem fognak azon erőt venni !

4. - A Jelenések könyvének tartalma a következő :

a) Bevezető rész.

Szt. János Kisázsia hét egyházához általános levelet intéz, melyben előadja Patmosz szigetén nyert látomását : az Emberfiának megjelenését és felszólítását, hogy Kisázsia hét legjelentékenyebb egyházához egy-egy külön levelet írjon. (1. fej.) A levelek Efezus, Szmirna, Pergamum, Tiatira (2. fej.), Szárdesz, Filadelfia és Laodicea (3. fej.) «angyalainak» szólnak, és az egyházak az azokban uralkodó állapotok szerint dicséretben vagy korholásban részesülnek.

b) A bűnös világot sújtó isteni csapások előkészítése és végrehajtása.

Nagyszerű hódoló égi jelenet után (4. fej.) a megölt és feltámadt Bárány átveszi a hét pecséttel lezárt könyvet, miközben az égi seregek magasztalást zengnek neki. (5. fej.) A Bárány egyenkint felnyitja a könyvnek hat pecsétjét ; az egyes pecsétek felnyitása alkalmával a próféta Isten terveiben meglátja a bűnös világra váró büntető ítéleteket. A földre jönnek az Isten győzelmes igéjét, a háborúkat, éhínséget és halált jelképező lovasok ; a vértanuk bosszúért kiáltanak az Úrhoz és az egész természet, ég és föld megrendül. (6. fej,) A hetedik pecsét felnyitása előtt egy angyal megjelöli az Úr választottait. (7. fej.) A hetedik pecsét megnyitására hét angyal lép elő, kiknek harsonák adatnak, míg Isten elé a szentek imái szállnak fel. A harsonák szavára az eddig csak Isten terveiben létező büntető ítéletek megvalósulnak. Az első négy angyal harsonájának szavára a földnek harmadrésze elég, a tenger és a folyók harmadrésze vérré változik, és a nap, a hold és a csillagok harmadrésze elsötétül. Egy repülő sas hármas jajt mond. (8. fej.) Az ötödik angyal harsonájának szavára az alvilágból sáskák jönnek fel a gonoszok gyötrésére, a hatodik harsonaszóra pedig nagy seregek törnek elő az Eufrát mellől, hogy az emberek harmadrészét megöljék. (9. fej.) Egy angyal parancsára a látnók elnyel egy könyvecskét, mely a jövőre vonatkozó titkokat tartalmazza (10. fej.) ; majd felméri az Úr templomát és oltárát. Az Úrnak két tanúja bűnbánatot hirdet, de a mélységből feljövő vadállat megöli őket; három és fél nap múlva feltámadnak és a mennybe szállnak. Nagy földrengés támad, az égben pedig a hetedik angyal harsonájának szavára a szentek hódolnak az Urnák, és látható lesz az égi frigy szekrény. (11. fej.)

c) Isten országának diadalmas harca a gonoszság hatalmaival.

A 12. fejezetben hét nagy látomás leírása kezdődik. A napba öltözött, csillagkoszorúval ékes asszony fiút szül, kit egy nagy vörös sárkány el akar nyelni, de a fiú az égbe ragadtatik. Az asszony a pusztába menekül, a sárkány pedig harcot kezd az asszony többi gyermeke ellen. (12. fej.) A tengerből és a szárazföldről egy-egy csodálatos vadállat száll föl, hogy a világot elcsábítsa ; követőik megjelöltetnek. A vadállat neve 666. (13. fej.) A Bárányt 144.000 szűz kíséri. Egy angyal hirdeti a bűnös Babilonnak (Rómának), az összes istenellenes hatalmak előképének vesztét. Az isteni ítéletnek jelképei: a sarló és a szőlősajtó. (14. fej.) A vadállat legyőzői dicsőítik az Urat, hét angyal pedig Isten haragjának hét csészéjét (15. fej.) önti ki a földre, a tengerbe, a folyókba, a napba, a vadállat trónjára, az Eufrátba, a levegőbe, mire különböző természeti csapások támadnak, és előre jeleztetik az ellenséges nemzetek végső támadása Isten ellen. (16. fej.) Egy angyal megmutatja a látnoknak a nagy paráznát, Babilont (17. fej.) ; egy másik angyal Babilon elbukását hirdeti, melyet siratnak a föld királyai és kereskedői (18. fej.), míg a szentek Istennek hálát zengenek igazságos ítéletéért. A királyok Királya döntő harcban legyőzi a két vadállatot és követőit; a két vadállat a kénköves tüzes tóba taszíttatik. (19. fej.) A szentek ezeréves uralkodása Krisztussal; a sátánnak és szövetségeseinek végső támadása Isten ellen ; a sátán a kénköves tüzes tóba vettetik. A halottak föltámadása és a végítélet. (20. fej.) A mennyei Jeruzsálem egész dicsőségében leszáll a földre. (21, 1— 22, 5.)

d) A könyv befejezése: Jézus csakhamar eljő az ítéletre. (22, 6—21.)

5. - A Jelenések könyve nem írja le jövendölések alakjában az egész világtörténelmet, vagy épen annak minden (fontosabb) mozzanatát, nem is pusztán az ősegyház győzelmét a zsidóság és a keresztényüldöző római birodalom fölött, hanem azt a nagyszerű gondolatot domborítja ki, hogy az egyház, bár útja a világtörténelem folyamán nem akadálytalan diadalút, hanem állandó harc és üldöztetés, Istennek gondviselő vezetése alatt mégis diadalmasan halad előre, - a folytonos üldöztetés és küzdelem közepette, - a tökéletes megdicsőülés felé. A Jelenések könyvének nagy részében a Babilon neve alatt szereplő keresztényüldöző pogány Róma testesíti meg Isten országának ellenségeit.

A Jelenések könyvének magyarázatában nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy jelképes látomásokkal van dolgunk : a próféta a legtöbb esetben nem közvetlenül a bekövetkező eseményt, hanem annak szimbólumát látja. Sok esetben ugyanaz az egy jelkép a történelemnek több eseményére is vonatkozik, melyek közül az előbbi a később bekövetkezőnek előképe; máskor ismét több jelkép vonatkozik egy és ugyanarra az eseményre. A Jelenések könyvének egyes részei néhol párhuzamosan is haladnak és ugyanazokra a történelmi tényekre vonatkoznak. A Jelenések könyvének egész terjedelmén végighúzódik az ellentét Jézus Krisztus és a sátán, Isten országa és a gonosz lélek országa, Jézus Krisztus követői és a sátán rabszolgái között. Mivel a jövendöléseknek egy része még ma is a jövőre vonatkozik, az egyes jelképek magyarázata sokszor igen nehéz.

6. - A Jelenések könyvének szerzője sokban követi az ószövetség prófétáit, főleg a jelképekben beszélőket (Ezekiel, Dániel, Joel, Zakariás), kiknek nyelvezetét is utánozza. Ez könyvének bizonyos hebraizáló jelleget ad, bár szerzője görög nyelven írt. Mindamellett úgy gondolataiban, mint kifejezéseiben a Jelenések könyve és a negyedik evangélium közt igen nagy a hasonlóság.

A jelenések könyve (Apokalipszis) egyetlen az új szövetségi szent könyvek között, melyben csaknem kizárólag jövendölések foglaltatnak. Előadja a Messiás országának további fejlődését a földön, mikép győzedelmeskedett két főellenségén, a zsidóságon és pogányságon, és mikép megyen az át az örökkévaló mennyei országba az Úr eljövetele után világ végezetével. Mindezeket a jelképes látomások egész sorozatában rajzolja, melyek fölötte mesterségesen vagyis inkább csodálatosan függenek össze egymással, és tökéletes képét adják, az Isten anyaszentegyháza viszontagságainak a földön, első küzdelmeitől fogva teljes befejezéseig mindenek végezetével. A bevezető látomásban közlött tárgy után az egész könyv két főszakaszra oszlik (1,19.); először rajzolja a jelent, a kis-ásiai egyházak állapotját, melyek egyszersmind az egész anyaszentegyház képét ábrázolják (2,3.); azután pedig a jövendőt, t. i. az egyház küzdelmeit és győzedelmeit ellenségei fölött (4–22. r.). E jövendölésben először az adatik elő, miképen küzd a kereszténység a zsidósággal, és mikép győzi le ezt. Jerusalem elpusztúl. A látomások hosszú során át élénken festetik a büntető itélet, mely fokonkint következik be az országra, a városra és templomra, míg végre mindezek elpusztúlása határozattá lesz és kihirdettetik (4–12. r.). A zsidóságon nyert győzelem előadása után áttér sz. János ama diadal megjövendölésére, melyet Krisztus anyaszentegyháza a pogányság fölött is tartani fog, mely azonnal Jerusalem elpusztulása után sokkal dühösebben és nagyobb erővel fog törni a kereszténység kiírtására. A pogányság minden hatalmasságával – és a keresztények kis serege lépnek föl egymás ellen a harcztéren. Isten a szent ügy mellett harczolók részére áll, s a jelképes látomások sorozatában előadatik a romai birodalom bukása, a bálványozó s undoksággal teljes fővárosnak, Romának megaláztatása (13–19. r.); és hogy azután sok ideig (ezer évig) a kereszténység fog uralkodni a világon (20,1–6.). Miután a sátán ily hosszú időn át meg lesz fosztva hatalmától, és azt nem gyakorolhatja az emberek elcsábitására úgy, mint a pogány bálványozás korszakában: az idők vége felé még egyszer hatalmat nyer a világ elcsábitására. Ekkor a harcz újra kezdődik. A keresztény név ellenségei mindent elkövetnek, hogy a kereszténységet kiírtsák, de hasztalan. Krisztus megjelen. A sátán minden követőivel együtt pokolra taszíttatik, a halottak feltámadnak, megitéltetnek, és az eddig földi anyaszentegyház átmegyen, felolvad a mennyeibe (20,7–22,15.); ezzel, rövid intés adatván még a jövendölés komoly figyelembe vételére, az egész könyv befejeztetik (22,16–21.). Ez a jelenések fönséges tartalma.

Hogy e könyvnek szerzője sz. János apostol, tulajdon bizonyságtételéből kitűnik, mivel önmagát nevezi szerzőnek (1,1. 4,9. 22,8.). Azon gyanús föltevést, mintha valamely csaló álnokúl szúrta volna be ezen nevet, megczáfolja az egész könyv szelleme, mely tiszta, szent, komoly és apostoli szellem, megfenyít minden tisztátalant és istentelenséget, úgy hogy a szerzőnek magának ily szelleműnek kellett lennie, tehát csaló nem lehetett. Sz. János mellett szólnak az atyák legrégibb tanúságai, úgymint Papias, sz. János tanitványa, ki az Apokalipszis szerzőjeűl Jánost, az idősbet (az egyházi szolgát) nevezi, s ezalatt kétségkivűl azon apostolt érti, ki magát leveleiben így nevezte (Ján. II. 1. és Ján. III. 1.); továbbá Ireneus, Origenes. Ha találkoztak is még a 4-ik században némelyek, kik a szerző neve iránt haboztak, de miután a 4-ik és 5-ik században a romai és kartágói zsinatok a régi hagyományokat összeszedték és megvizsgálták, az egész kathol. anyaszentegyházban átalános lett a meggyőződés, hogy a jelenések könyve sz. János apostol hiteles irata, és azért isteni eredetű és tekintélyű. Ama vélemény, mintha e könyvet sz. János apostol kortársa, az eretnek Cerintus írta volna, hihetőleg onnan támadott, mivel abban az ezeréves országról szóló jövendölés előfordúl. Azonban e jövendölés olyannyira különbözik attól, mit Cerintus e tárgyról írt (lásd 20. r. 19-ik jegyz.) és átalán a jelenések egész tartalma oly ellentétben van azzal, mit Cerintus tanított és cselekedett, hogy e tévtanító nem lehetett ama sz. könyv szerzője. – A mi az időt illeti, melyben e könyv iratott, némelyek Nero, mások Domitzián korára teszik azt. Azonban az utóbbi vélemény ellen szól a könyv írásmódja és nyelve, mely egészen más, keményebb és gyalúlatlanabb, mint az evangéliomé, melyet sz. János ez utóbbi időben írt (lásd a bevezetést János evangéliomához); különösen ellenkezik pedig e véleménynyel a könyvnek egész első szakasza, mely világosan Jerusalemnek és a templomnak pusztúlását jövendöli, tehát azok fenállását még föltételezi (11,1.) s e szerint ellene szól Domitzián korszakának is, melyben a város és templom már el volt pusztúlva. Tanácsosabb tehát e könyv iratását Nero uralkodásának idejére tenni, mely a zsidó háborút megelőzte, és a keresztények véres üldöztetéséről nevezetes, mit a könyv is föltételez (17,6.). Igy tehát iratásának ideje Nero uralkodásának végső éveire, Kr. u. 67. vagy 68. évre, vagy a Nero halála után azonnal bekövetkezett viharteljes időszakra esnék. – Hol írta sz. János e könyvet, azt sem lehet biztosan meghatározni; mert a látomások, melyekre méltóvá tétetett, Patmos szigetén történtek ugyan (1,9.), de vajjon ott írta-e le azokat, vagy más helyen, nem lehet meghatározni. – A mi pedig e tartalomdús könyv értelmezését illeti, alig van egy a szent könyvek között, mely annyiféleképen és néha oly ferdén magyaráztatott volna, mint ez; azonban e balmagyarázatnak oka nem maga a könyv, melynek tartalma, egészben véve, világos és nagyobb részt önmagából megfejthető, hanem okai az értelmezők, kik mindenféle különczködő eszméket kerestek abban, s akartak belőle a legnagyobb önkénynyel kimagyarázni. Ha az értelmező szorosan ragaszkodik azon magasztos eszméhez – mi a kereszténység diadala a zsidóság és pogányság fölött – mely az egészből határozottan és világosan kitűnik, – és az arra vonatkozó jelképeket egyszerűen ezen könyv és a szentírás szólásmódja szerint értelmezi, meg fog győződni arról, hogy a jelenések könyve, egészben véve, épen nem zárt, hanem nyitott könyv, kijelentés, mint maga szerzője is nevezte, melyet olvasóival megértetni bizonyosan szándéka volt. Különben a hivő keresztényre nézve, e könyv olvasása s a tartalmáról való elmélkedés, mire annak végén az Üdvözítő is int, nagy vigasztalásnak és bő tanúlságnak lehet kútfeje; mivel abban látja, hogy a kereszténység egy ideig ugyan üldöztetik, de végre minden ellenségei fölött dicsőségesen diadalmaskodik; s hallván az Úrnak abból feléje hangzó hivását: Ime hamar eljövök!… szorgalmasan elkészűl, hogy menyekzős ruhában mehessen eléje, és nála az élet fájáról ehessék és az élet kútforrásából ihassék mindörökre.

Szia!

Nagyon örültem a kérdésednek, mert Jelenések könyve a Bibliából a kedvenc könyvem. Órákig lehetne akár egy-egy mondatáról beszélni, de természetesen nem fogom ezt tenni, mivel a lényeget szeretnéd hallani.

Magának a könyvnek a bevezető sorai pontosan meghatározzák azt, hogy miről szól ez a könyv, kiknek szól, és mi a lényege:

"Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar..."

A könyvet szokták még nevezni János apokalipszisének (a görög apokalipto szó jelentése: kijelentés, kinyilatkoztatás feltárás), mivel János apostol írta le, de ahogyan a címben láthattuk ez Jézus apokalipszise.

Nos a "szolgák" azok mi magunk vagyunk, akik elolvassuk ezt a könyvet, és próbáljuk megérteni. A történelem folyamán nagyon sokan próbálták a könyvet magyarázni, akiket 3 csoportba sorolhatunk: az első és leggyakrabban használt értelmezés - melynek neve praeterikus - alapvetően a múltba helyezi a könyv beteljesedését, vagyis annak szereplőit a Római Birodalomba helyezi és ott értelmez minden történést. A második magyarázat az un. futurikus, ennek pont az ellenkezőjét teszi, alapvetően a messzi jövőbe helyezi a beteljesedést (ez alól kivételt képeznek a levelek a 2-3 fejezetben, melyek a könyv megírásától egészen a végidőkig tartanak,) de a 4. fejezettől csak a jövőben teljesedő dolgokról szól szerintük a könyv. És hát utolsónak hagytam az un. történelmi folytonosságot vallók elvét, akik felfedezték azt, hogy a 7 levél a 7 pecsét és a 7 trombita egymással párhuzamos események leírása, melyek a könyv születésétől egészen a végidőkig bemutatják a történelmet különböző szempontok szerint. Ez utóbbi tábor ez alapján 4 részre osztja a könyvet, az első hármat már leírtam, az utolsó rész pedig a 12. fejezettől egészen a könyv végéig tart, melynek azt a címet adhatjuk, hogy a nagy küzedelem Jézus és Sátán között.

A hét levél üzenet Jézustól a hét gyülekezeti korszaknak az őskeresztény, az üldözött egyház a középkori egyház, az protestáns ébredések, az utóreformációs mozgalmak, a XIX.századi egyházak és a korunk egyházainak. A hét pecsét által bemutatott események középpontjában nem a világi események állnak, hanem az Egyház sorsa, és az Egyházon keresztül az Isten megváltási terve, annak teljesedése. A hét trombita Isten figyelmeztetéseit mutatja be a világnak, végül a nagy küzdelem bemutatja azt, hogy Jézus Krisztus és Sátán harca hogyan alakult a mennyben és hogyan alakul itt a Földön, hogyan vonul végig a történelmen és mi lesz ennek a végkifejlete.

Hát ennél rövidebben nem tudtam, remélem azért tudtam segíteni! Ha bármi kérdésed van, várom!

Üdv. Péter