Hogy lehet valakinek a neve az, hogy "úr"? Az nem név. Döbrögi is úr volt, de volt neve.

A kérdésedre a válasz:

Van neve, Elohim, Jahve (meg még pár, csak nem jut eszembe). Mivel egy olyan magas rangú lélekről van szó, akit mindenek felett tisztelnek, úgy nem tartják magukat annyira, hogy nevén szólítsák, így jön az Uram.

Galagonya

hogy a példádhoz nyúljak, hogy lehet valakinek az a neve, hogy Döbrögi? ez nem név, ez egy származás.

Válasz: minden név köznevekből alakult ki, közneveket használtaak az emberek megkülönböztetésére, amik aztán tulajdonnévvé váltak. Ez a helyzet az Úr esetében is. Még a Jahve (vagy helytelenül Jehova) is köznév, ahogy az Elohimnak is az Adonájnak is van közneves jelentése.

Szia!

Nagyon egyszerű a magyarázata, hogy Istent miért nevezzük Úrnak. Amikor a maszoréta tudosok a Bibliát másolták, az Isten neve iránti tiszteletből a JHVH tetragrammát az Adonaj (Úr) szó magánhangzóival punktálták (egészítették ki). Azt hívja a héber nyelv kötib és köré-nek. Amikor az olvasó a kötibhez (JHVH) ért és látta, hogy itt a Jehovah szó szerepel, ami egy műszó - a JHVH alá punktált Adonaj összeolvasásából lett - nem ezt olvasta fel, tudva, hogy ilyen szó nem létezik, hanem a körével az Adonaj (Úr) szóval helyettesítette ezt a nevet. A Biblia fordítói követték ezt a szokást és a JHVH helyett az Adonajt vagyis az ÚR szót írták be. Így terjedt el ez a név.

Egyébként ma már pontosan tudjuk a JHVH tetragarmma jelentését, és egy nagyon szép magyar szóvel lehet ennek értelmét visszaadni. Magában a Szentírásban is megtalálható a kifejtése: "Aki volt aki van és aki lesz".

Egy szóval: az Örökkévaló. Felhívom figyelmedet a 2Móz. 6,3-ra ahol a következőt olvassuk: "Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én JHVH (Örökkévaló) nevemen nem voltam előttük ismeretes." Vagyis Istennek több neve is van, Mózesnek jelentette ki először ezt a nevét. A név mindig valamilyen tulajdonságot fejez ki. Ábrahám, Izsák és Jákob számára Isten mindenhatóságát hangsúlyozta az ő nevével, Mózes számára az Örökkévalóságát, a mi számunkra pedig egy új nevet adott: "Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki oly nevet, amely minden név felett való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére."

Üdv. Péter

Kedves Kérdezö!

Mit gondolsz az előző válaszról?

Az Isten "JHVH" nevét az emberek már ősidőktől fogva ismerték, Jézus meg apostolok ezzel kapcsolatban semmit nem mondott.

Az Atya" igenis név, hiszen amit Jézus megismertetett az emberekkel, az Atya volt (Jn 16,27: "Mert maga az Atya szeret titeket"), és az Atya igenis név (Mt 28,19; Ef 3,14-15). Az "Atyá"t Isten újszövetségi neve: e névnek meg kell szenteltetnie, amelyről minden atyaság a nevét veszi, és amely névben megkereszteltettünk.

Ellenben a "barátom" kifejezetten megszólítás, míg az Atya ilyen formájában nem az. Az apostoli levelek rendszerint így emlegetik: Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, máskor "az Atya" (ho patér). Tudod: ő az, akiről minden nemzetség (patria) a nevét veszi, Pál apostol szerint.

Nagyon is önkényesen szűkíted le a „név” fogalmát. A név (gör. onoma, lat. nomen) egyedi létező (személy, helység, tárgy stb.) azonosítására szolgáló jel, ebben az értelemben nagyon is lehet név az Atya.

Jézus kijelentette "Én az Atyám nevében jöttem", azt is kihangsúlyozta, hogy amit tesz, azt "az Atyja nevében" teszi." és csakugyan nem azt mondta, hogy Jahve vagy Jehova nevében. Ez bizonyítja, hogy az Atya nem csupán méltóságjelző, hanem név is. (Ahogy, teszem hozzá, a Fiú és a Szentlélek is, hiszen e hármas névben van a bemerítés is.)

„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja (Patér) előtt, akiről neveztetik (ex hú ... onomadzetai) minden nemzetség (patria), mennyen és földön, ...” (Ef 3,14-15)

Azt persze senki mondta, hogy az Atya egy emberi név. Pál azt mondja, hogy az Atyáról veszi a nevét minden nemzetség (patria). Azt se mondtuk, hogy Istennek csak egy neve van: "Atya".

Az Atya pedig nem attól név, hogy én annak nyilvánítom, hanem azért, mert a Biblia annak mondja, pl. a keresztelési formulában. Vagyis az Atya igenis név, meg hogy Jézus az Atya nevét akarta megmutatni az embereknek, nem JHVH nevét. Az "Atya" igenis név, mert többek között az Atya nevében kaptuk a keresztséget. Vagy amikor téged alámerítettek, tán azt mondták, hogy "Alámerítelek téged Jehova nevében"? És van egy másik igehely is, miszerint az Atyáról (patér) veszi nevét minden nemzetség (patria). Hogyan vehetné nevét, ha az Atya nem volna név? - Ehhez a vitához a magyartanároknak kevés közük van, mert ez (hogy az Atya neve-e Istennek) teológiai téma, és amit ők tanúsítani tudnának, az az emberi atyaság fogalmának név volta vagy annak hiánya.

Én Istent Atyámnak (Atyánknak) szólítom, ahogy Jézus meghagyta, és ahogy már rámutattam.

Jézus semmilyen módon nem hangsúlyozta a JHVH-t, sőt egészen konkrétan egy szót nem szólt róla.

Az Atya nevét és Jézus nevét igenis kimondták, leírták, segítségül hívták és ránk hagyták (ha ezt akarod kifejezni azzal a zsargonszerû kifejezéssel, hogy "használták"), de az Újszövetségben semmi nyoma nincs annak, hogy a Jehova nevet "használták" volna - legalábbis ugyanolyan hangsúllyal és nélkülözhetetlenségi igénnye, mint ti. Írva van, hogy õróla veszi nevét (onomadzetai) minden nemzetség (a görögben "patria", ami szójáték a "patér", atya szóval): hát miként mondhatod, hogy az Atya nem tulajdonképpeni neve Istennek? Pontosabban itt már egy őrtornyos feltételezés figyel be: (1) az apostolok beleírták a „Jehovát”, (2) a hitehagyott másolók utólag kiebrudálták. Azonban egyik állításra nincsen egy fikarcnyi tötrénelmi bizonyíték sem. Megvan például az Őrtorony-féle az isteni név mindörökké fennmarad füzetecske is: hajítófát sem ér. A legfőbb érve a "hitehagyott másolók" feltételezése, meg egy szélsőséges álláspontot képviselő tudósnak szinte senki által fel nem karolt nézete. A brosúra cáfolatát pedig kend elolvashatja az Apológia honlapján.

[link]

[link]

Az Őrtorony Társuat nevű csak utólag és feleslegesen megalakult szekta, amely semmiképp sem Isten szervezete, gyakran hozza elő azt a vádat, hogy "a Katolikus Egyház tiszteletlenül kezeli Isten nevét, mert nem használja".

Jehova Tanúi nem egyszer esnek a másik végletbe. Jókívánságaikba, köszönésükbe és beszédjük sok-sok elemébe felveszik a Név általuk támogatott formáját (pl.: Istenem! felkiáltás helyett: Jehovám!; ha Isten is megsegít helyett ha Jehova is megsegít, stb.). Ez nem egy Jehova Tanújában is felvetette azt a kérdést, hogy vajon ez már nem Isten nevének hiábavaló használata? Másfelől prédikálási módszereikkel, világ vége dátumaikkal nem éppen szégyent hoztak erre a Névre? Az emberek általában a tevékenységük miatt áldásra vagy szitkozódásra használja a JHVH nevet?

Ezekre azért tértünk ki, hogy a Jehova Tanúiért küzdők figyelmét felhívjuk egy fontos tényre. Jehova Tanúinak nagyon sokat lehet azzal segíteni, ha megmutatjuk nekik a saját kiadványuk mércéjét amit más vallásokra alkalmaz, saját magára alkalmazva.

Az isteni név témaköre már több tanulmányt is szült a magyar (!) kritikusok tollából. Az érvelés alapjai nem stabilak. A Társulat érvelése (ahogyan arra nemrégiben egy tanulmány rámutatott) néhány feltételezésen alapul. Ezeket a feltételezéseket azonban könnyen észre lehet venni. Egy párat szeretnénk kiemelni.

Az egyik feltételezés, hogy a keresztények által idézett Septuaginta (LXX) fordítás használta az isteni nevet. Erre nincs elegendő bizonyíték. A függelék tartalmaz 12 töredéket, de ezek azt bizonyítják: voltak olyan LXX változatok, melyek az isteni nevet magukban foglalták. Azonban sok más LXX töredék nem használja. Amikor az újszövetségi írók idézik a LXX–t, többféle változatot is használtak, nemcsak egyfélét. De az eredeti Írásokban valóban benne van a JHVH név, így e mellett a feltételezés mellett még el lehet menni.

A fő kérdés, hogy Jézus tanítványai használták–e a Nevet?

Egyetlen korai másolat sem tartalmazza a Nevet, ez kemény tény. Vajon miért nem? Egyetlen keresztény író, egyetlen korai keresztény csoport fennmaradt írásai sem tartalmazzák a Nevet. Miért?

A függelék szerint egyesek meghamisították az újszövetségi írásokat. Ez azonban csak elmélet, ahogyan a 413. oldalon a Társulat el is ismeri (bár egy elméletet történelmi tényként nem lehet kezelni...). George Howard alkotta meg az elméletet, de ő maga sem merte tényként kijelenteni. Miért nem? Mert nincs mellette bizonyíték. Egy ilyen jelentős lépéshez (az evangéliumok átszerkesztése) közös határozat, közös összeesküvés kellett volna. Ennek nyomai maradtak volna, a zsidó vallási vezetők egyből támadtak volna. De semmi hasonló.

Kevés Jehova Tanúja tud utánanézni a felhasznált görög alapszövegnek, pedig a Társulat 1985–ben kiadta. Még abban sincs benne az isteni név!!! Úgynevezett 'J forrásokra' hivatkozik az Őrtorony Társulat. A gond az, hogy a 'J források' mind késői (1385–1979) fordítások, nem pedig görög szövegről készített másolatok.