Aki nincs megkeresztelve, az juthat a mennyországba?

A katolikus egyház szerint nem.

(Az én véleményem szerint igen, pedig én is katolikus vagyok)

Kérdező: gondolod, hogy egy olyan Isten számára, aki a világegyetemet a számtalan galaxisával, csillagával és élőlényeivel együtt megteremtette, pont egy vízbe merítkezős, hókuszpókuszos színjátékon múlik az ember sorsa az örökkévalóságban? Nagyon sokan csak a rokonság miatt, vagy egy esküvő kedvéért csinálják végig. Kirakat az egész.

(Nem vagyok "kompetens katolikus", csupán hívő, de igyekszem objektíven szemlélni a világot.)

[link]

De a 977 is.

A RKE hivatalos álláspontját tekintve általában a Katekizmus a kiindulási alap. Mindenesetre nem látok olyat, hogy aki nem, az nem jutHAT a mennybe. (Beszáradt tökű plébánosok szeretik így leegyszerűsíteni a dolgokat. Az egyház maga elég megfontolt, komplex, és intelligens.)

Az örök üdvösség elérésének céljából a szentségek közül a keresztség a legfontosabb, hiszen Krisztus azt mondotta: „Ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem látja meg Isten országát.” (Jn 3,5) Ez alól nem kivételek a kisgyermekek sem, és ezért fel kell tételeznünk, hogy azok a kisgyerekek, akik keresztelésük előtt halnak meg, nem részesülhetnek „Isten színe látásában”. De mivel csak az áteredő bűn állapotában vannak és nincsenek saját egyéni bűneik, nem a pokolra kerülnek, hanem a „természetes túlvilági boldogságban” részesülnek. Ez egyrészt meg kell világosítsa számunkra, mily megszolgálatlan kegyelemben részesülünk, mikor megkeresztelnek bennünket, másrészt arra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy minden gyereket megkereszteljenek. Keresztény szülőknek ezért kell még a születés előtt imádkozniuk, hogy a születendő gyermek a keresztség szentségében részesülhessen, és születés után a gyermeket a lehető leghamarabb meg kell kereszteltetniük, ahelyett, hogy e szentség kiszolgáltatásának időpontját hónapokkal kitolják, míg mindegyik nagybácsinak és nagynéninek ideje lesz a keresztelőre eljönni.

Ehelyütt kell szót ejteni az u. n. „meg nem születettek keresztségéről”, amely néhány imaszándékban szerepel azon gyermekek megmentésének érdekében, akik abortusz által vesztették életüket. Akármilyen jó szándék is vezeti ezt a kérést, meg kell mondani, hogy ez gyakorlatilag tökéletes ostobaság, hiszen a keresztséget nem lehet távolból kiszolgáltatni.

Az ünnepélyes keresztelést a papnak vagy a diakónusnak kell elvégeznie. A keresztség fontossága miatt azonban Isten minden embernek, még a nem megkeresztelteknek is megadta a felhatalmazást, hogy érvényesen keresztelhessenek. Ezért életveszélyben bárki keresztelhet gyermeket vagy felnőttet, ha pap vagy diakónus nincs a közelben. Ilyenkor a keresztelőnek szentelt vizet vagy egész közönséges vizet kell a keresztelendő fejére(!) öntenie és eközben a keresztelés szavait mondania. (Nem elégséges csupán szentelt vízzel a kereszt jelét a homlokra rajzolni, ahogy ez tudatlanságból néha történik.) Ha a szükségkeresztelésben részesült mégse hal meg, a további keresztelési ceremóniákat később a templomban meg kell tartani. (Vegyük azonban figyelembe, hogy az ünnepélyes templomi keresztelő alaptalan megelőzése, úgymond „biztonság okából” nem helyénvaló.)

Mindazonáltal a vízzel való keresztelésnek két pótszere is létezik. Ezek az u. n. vágy- és vérkeresztségek.

A vágykeresztség a szeretet aktusából és a bűnök feletti tökéletes megbánásból áll, amely legalább a keresztség utáni rejtett vágyat is magában foglalja. A rejtett azt jelenti, hogy azoknál, akik nem tudnak a keresztelés létezéséről, ennek a vágynak nem kell kifejezetten meglennie. Ezeknél elegendő az őszinte szándék mindannak megtételére, amit Isten tőlük követel. Ezért, ha tudnának a keresztség szükségességéről, meg is tennék azt. A természetfölötti szeretet aktusában még a keresztelés előtt megkaphatja valaki bűnei bocsánatát és a megszentelő kegyelmet, mert a szeretet Isten iránt és a súlyos bűn állapota a lélekben egyszerre nem lehet jelen. Ezek ellentmondanak egymásnak, mivel a halálos bűn elfordít Istentől, míg a szeretet hozzá köt. Ezért mondja Jézus Mária Magdalénáról: „Bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett” (Lk 7,47), és Szent János: „Mindaz, aki szeret, Istentől született.” (1 Jn 4,7)

Az Apostolok Cselekedetei a vágykeresztségről mutat be egy példát a pogány Cornelius százados történetével. Ugyanis ott azt olvassuk, hogy Cornelius igaz ember volt, és ahogy csak tudott híven szolgált Istennek. Mikor Szent Péter róla prédikált, a Szentlélek reá szállott és egész családjára, holott még nem voltak megkeresztelve. (ApCsel 10,44-48) További példa a vágykeresztségre Valentinian római császár esete. Őt 392-ben még megkeresztelése előtt meggyilkolták. Szent Ambrus ennek ellenére egyházi temetésben részesítette, mert meg volt róla győződve, hogy a császár a keresztelés iránti vágya miatt már megkapta Isten kegyelmét.

A vágykeresztség létezése az oka annak is, hogy felnőttek megkeresztelésével várni lehet addig, amíg a keresztelendők jól felkészültek és időt találnak a megfelelő ünnepségre (a klasszikus keresztelő idő a húsvét). A vágykeresztség kisgyerekek számára természetesen nem jöhet szóba, őket ezért kell minél hamarabb megkeresztelni.

A vízzel való keresztelés másik helyettesítője a vérkeresztség. Ezt azok kapják, akik keresztény hitük vagy egy keresztény erény védése miatt szenvednek vértanúságot, mivel az Úr mondta: „De aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.” (Mt 10,39) A Római Martyrologium sok olyan szentről számol be, akik csak a vérkeresztségben részesültek, mert amikor a keresztények vértanúságát látva megtértek és kereszténynek vallották magukat, azonnal elfogták és kivégezték őket. A vérkeresztséget kiskorú gyermekek is megkaphatják, ha Krisztusért vagy keresztény hitükért ölik meg őket. Ilyenek voltak a betlehemi kisgyermekek is, akiket Heródes öletett meg, és akiknek ünnepét az Egyház december 28-án tartja meg.

Azonban se a vágy, se a vérkeresztségnek nincs szentségi keresztelő jellege. Ezek inkább a keresztség utáni vágy, mint magának a valóságos keresztelésnek a kifejezői.