Létezik Isten . Nektek volt már hasonló élményetek?

"Valahogy mindig jó dolog történik... Veletek ilyesmi?"

Hogy a barátnőm nem veszi fel, aztán felhív h: bocsi, itt volt az exem, "eldumáltuk" az időt egy kissé de ne aggódj, puszi....

Hát ilyen istenien jó dolgok szerencsére nem történnek velem! :-)

Velem olyan történt, hogy anyum, aki műtősnő, hazajött, eléggé holtra váltan. Egész nap műtöttek, mert kora reggel baleset volt. Egy idióta 20-on éves azt hitte, csúcs a kocsija, és döngethet nyugodtan. Apuka éppen vitte a két gyereket kocsival, idióta baromállat beléjük rohant. Egész nap küzdöttek az egyik gyerekért, mert a másik a helyszínen szörnyethalt. Végül meghalt a műtőasztalon a másik is. Apuka szintúgy. A másik, egyértelműen vétkes sofőrnek eltört a karja. A gyerekek anyja otthon maradt egyedül, család nélkül, míg a baleset okozója, aki három embert ölt meg, rövid börtönbüntetés után éli a világát vidáman.

És ezek után, bevallom, nehezen hiszek a jóságos istenben. Kétlem, hogy a két gyerek, meg az apjuk olyan bűnt követett volna el, amiért meg kellett halniuk. Kétlem, hogy az anyukának olyan vétkei lettek volna, amiért túl kell élnie a férjét, és a két gyerekét. Kétlem, hogy a baleset okozója olyan tiszta, szent életet élt volna, hogy joga lett volna túlélni ezt.

Jah, persze, tudom, "Isten útjai kifürkészhetetlenek." Hát, én maradok ateista.

A vallás alá a kritika nem illik be? Az aztán az igazi dolog...

Na, szerintem az ég hupilila kék foltokkal. Ha nem értesz egyet velem, kérlek, ne szólalj meg. Jó taktika, lehet nekem is alkalmazni kéne :)

16 évesen én is azt kértem az imáimban, amit akartam. Aztán megtanultam kívülállóként nézni a saját életem is, és rájöttem, hogy tulajdonképpen mindig mindnet megkaptam kérés nélkül is, amire szükségem van. Azért jöttek rendbe a dolgok közted és a barátnőd között, mert azt akartad, és gondolom, tettél is érte.

Hiszek Istenben, ugyanakkor realista vagyok, és tudom, hogy soha semmi nem hullik az ember ölébe. Mindig mindenért megteszem a tőlem telhető legtöbbet, és Istenben bízva remélem, hogy ez elég ahhoz, hogy sikerrel járjak.

Hiszek abban, hogy semmi nem történik velünk ok nélkül, de itt nem ilyen napi szintű dolgokra gondolok. Isten egyik kezével elvesz, a másikkal viszont valami többet, jobbat ad, de erre mindig csak később jövünk rá. Tudom, mert nem lehet véletlen, hogy csak 2 ponton múlt, hogy arra az egyetemre kerültem, ahol most vagyok. Ide kellett kerülnöm, mert csak itt kezdhettem teljesen új életet, azt az életet, amit mindig is élni akartam.

Sir Butcher, az a 2 pont mínuszba volt, előző évhez képest kb 60 pontot emlekedett a ponthatár, ami ismerjük el, nem túl gyakori, és sosem vittem túlzásba a tanulást. Akkor nagy pofon volt, mert nem ezt a helyet jelöltem meg először, és egyáltalán nem számoltam ezzel a lehetőséggel. 18 évesen 300 km-re kerülni az otthonomtól nekem is mélyvíznek tűnt... De valahol mindig is ebbe a városba vágytam.

Mindig is pengeélen táncoltam, és úgy érzem, nem lehet véletlen, hogy mindig a megfelelő oldalra estem. Ennyi véletlen egyszerűen nem lehet egy ember életében.