Mi történik, ha szenteltvizet öntünk egy elátkozott tárgyra?

Elsősorban attól függ, hogy ki szentelte meg az adott vizet. Pap, püspök, bíboros, érsek vagy maga Őszentsége Benedek pápa.

Mert előfordulhat, hogy a kenet túl gyenge, hogy kiűzze a rontást (rosszabb esetben démont) a tárgyból.

Ha elég erős a szentelt víz akkor nem hétköznapi látványban lesz részed, ahogy a pokolfattya visszatér oda ahonnan jött.

Sima rontásnál nincs különösebb látvány. De érezni a rontás megszűnését.

ma 00:09

Fényképed is van róla? Nem a Képes Bibliából persze

Szia!

Az első hozzászólónak tökéletesen igaza van. A másodiknak abban az esetben van igaza, ha a tárgy rozsdásodásra hajlamos anyagból van.

Ez az egész misztika szerintem nevetséges, és a Szentírás sehol nem tanít ilyet, a szentelt víz valamilyen pogány vallásból kerülhetett be a katolikus vallásba, és onnan vehették át más felekezetek is, ha átvették. Semmi sem szent, csak az Isten, és azok az emberek, akiket Isten megszentelt. Ha te Istentől kéred, hogy szenteljen meg, meg fogja tenni. A szent szó egyébként Istennek elkülönítettet, kiválasztottat, áldozottat jelent.

Üdv. Péter

Vajon miben különbözik a szenteltvíz a közönséges víztől? Fizikailag és vegytanilag természetesen semmiben. De különbözik abban, hogy az egyikhez az Anyaszentegyház imádsága fűződik, a másikhoz nem. Amikor szenteltvizet használok (ami különben nem szentség, hanem csak szentelmény), akkor voltaképen az imádkozó Egyház áldását kérem magamra, mert az Egyház a víz megszentelése alkalmával azért imádkozik, hogy aki ezt a vizet hívő lélekkel használja, azt a jó Isten külön is áldja meg.

Mondják persze sokan, hogy "lehetetlen, hogy egy pár csepp víz legyen az Isten áldásának feltétele". Nem is a víz, mint ilyen az, hanem az Egyház imája, amely mint látható jelhez, kapcsolódik hozzá. Miért ne? Épp olyan ez, mint a bankjegy vagy a színházban a belépőjegy. Itt is azt mondhatná valami bölcs: lehetetlen, hogy egy darabka értéktelen, holt papiros adjon nekem jogot valaminek a megvásárlására, egy nagyszerű színházi előadás vagy egy hangverseny végighallgatására! A papíros mint ilyen persze nem ad jogot, de mint jegy, igenis eszköze és feltétele lehet a hozzáfűződő jognak.

A szentelt vizet, a szentelt sót, illetve annak vízzel kevert szentelményét a zsidóság is használta. Minden áldozathoz hozzátartozott a szentelt sóval való meghintés (Kiv 30,35; Lev 2,13; Ez 43,24; Mk 9,49). A jeruzsálemi Templomban egy külön kamra volt a só tárolására, illetve a katolikus templomokhoz hasonlóan a Templom bejáratánál szenteltvíztartók voltak (Kiv 30,18-21; 1Kir 7,38-39). Így igencsak valószínű, hogy Jézus és az apostolok is használtak szentelt vizet, és ezt a szokást a korai Egyház átemelte az Újszövetség fényébe. Ez kiderül pl. abból is, hogy egy I. Sándor pápa ( Kr. u. 105-115 - ő volt a 6. pápa) által írt levélben is meg van említve a szenteltvíz, és pl. a Constitutiones Apostolorum (Apostoli konstitúciók - valamivel Kr. u. 300 után) Szent Máté apostolra vezeti vissza a szenteltvíz használatának elrendelését.

Az Egyházatyáktól kezdve a szenteltvíz a Jézus szent szívéből kifolyó vizet is szimbolizálja (Jn 19,34), illetve, amely emlékeztet bennünket a keresztségünkre. A szenteltvíztartó így egy baptisztériumot is szimbolizál.

További szentírási idézeteket találhatsz a következő webcímen a szentelt vízzel kapcsolatban, bár kommentár még nincs hozzá írva:

[link]

A szenteltvíz, melyet az Egyház imádságban Istennek ajánlott, nem kémiai összetételében különbözik a csapvíztől, hanem abban, hogy Isten éltető áldásának szimbóluma lett. Ez a lefoglalás nem bálványimádás. Senkinek nem jut eszébe azt állítani, hogy a szenteltvíz isten. Mégis részesedik valamiképpen Isten szentségében, tisztelettel kezeljük, nem fogunk benne edényeket mosogatni, és nem fogjuk a kanálisba önteni. Szakralizálva, ha úgy tetszik: numinizálva van.

Mégis, mi különbözteti meg a szenteltvíz használatát a mágiától? A szenteltvíznek semmiféle erőt nem tulajdonítunk önmagában, ellentétben pl. a reklámozott pi-vízzel, amelynek állítólag csodálatos hatásai vannak (ezeket persze a természettudomány messzemenően nem igazolja). A szenteltvíz természettudományos szempontból egészen közönséges víz. Hogy mégis hatást tulajdonítunk neki, az szimbolikus jelentőségével függ össze. A víz a Bibliában az élet szimbóluma, hiszen a vízszegény bibliai tájakon egy-egy forrás vagy kút számos ember és állat életét segített fenntartani. Az isteni élet, amelyet Jézus Krisztus ajándékoz nekünk, a vízben nyer szimbólumot: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem” (Jn 7,37). „Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből!” (Jel 22,17). Ezért használjuk a szenteltvizet az isteni áldás szimbólumaként. Az Egyház hivatalos imában kéri Isten áldását mindarra, amit vagy akit a szenteltvíz cseppje meghint. A szenteltvíz-hintés objektivált ima, az Egyház imájának szimbolikus formában való megjelenése. Ez imádság, Istenhez intézett kérés, és nem manipuláció. A manipuláció a numinózumot akarja eszközzé tenni. Az imádság bennünket tesz Isten eszközévé. Miközben hiszünk az imádság hatékonyságában, nagyon jól tudjuk, hogy Istent nem kényszerítjük vele, ellenkezőleg, az imádságban oly módon szolgáltatjuk ki magunkat neki, hogy rajtunk keresztül megtehesse, amit akar. Minél tökéletesebben átadjuk magunkat neki, annál hatékonyabb az imádságunk. Ez éppen ellenkezője a manipulációnak. Így van ez van minden szentségnél és szentelménynél. Az erő Istentől jön, nem magukból a tárgyakból vagy cselekményekből. Numinózus, szakrális tárgyak és cselekmények ezek, de nem mágikusak. Kizárólag akkor hatékonyak, ha hittel élünk velük.