Árvizek éhezö gyermekek iszap katasztrofa . Hol van olyankor Isten? Miért nem akadályozza meg ezeket a dolgokat? Hivö vagyok .

Ha esetleg még ezt elolvasod:

Nem igazán az a kérdés, hogy Isten miért engedi meg, hogy szörnyűségek történjenek. Nem az itt a valódi kérdés, pontosabban nem jó a kérdés.

A kérdés az, hogy mi miért engedjük ezt meg? Miért hagyjuk? Egyáltalán: mi a csudának választottuk a bűnt és a halált? Nem helyes dolog Istent okolni azért, amiért valójában mi, emberek felelünk. Isten nem erőszakos, tiszteletben tartja az ember döntését. Ádám és Éva az elején elrontották, azóta szenvedjük a következményeit. Ha ezt akartuk, hát tessék. Most az van, hogy amikor megszületünk, alaphelyzetben, alapból bűnösek vagyunk és halálra vagyunk ítélve. Minden gonoszság és bűn potenciálisan belénk van már kódolva, csak valakiből több, valakiből kevesebb jön ki belőle.

De Isten volt olyan jó és kegyelmes, hogy adott nekünk még egy esélyt: Jézuson keresztül visszacsinálhatjuk, amit elrontottunk és megmenthetjük az életünket. Ő ugyanis elvitte a balhét helyettünk. Már nem kell, hogy elkárhozzunk és tehetetlenül nézni, ahogy tönkremegy az életünk és mások élete. Be kell hívni Jézust az életünkbe, és Ő átformálja a egészet.

Istennek a földdel is terve van. Újjá fogja teremteni, az ördögöt pedig örökre sittre fogja vágni, a bűnösökkel együtt és minden rendbejön és helyreáll. Érdemes részt venni benne.

Kedves kérdező,

azt írod hívő vagy, ebben nincs semmi megvetni való, ez nagyszerű, válaszodból kiderül (tegnap 18:59), hogy tisztában vagy azzal is, hogy nem kell elhinni mindent, és nem kell mindent szó szerint venni ami a szentírásokban van, azoknak nagy része jelképes tanmese. És a hitoktatók és vallásos előjárok magyarázatai gyakran részrehajló.

Ezt így szemlélve méltán felmerül a kérdés, vajon mit lehet vagy mit kell elhinni ?

Van egy ismérv ami a feltételek tökéletes betartása mellett megbízható. Ezt úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes, a méltányos „hangja” mindig a Győzedelmes Krisztus „hangja” bennünk, míg az igaz, a helyes, a méltányos árnyékának hangja mindig valami tévedést, veszteséget vagy szenvedést tartogat a háttérben. Más szóval érezzük a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy e dolgok hiányát. Ez ismérvhez egy elfogulatlan, tiszta lelkiállapotra és tökéletes őszinteségre van szükség, hogy ezt a gyakran nagyon halvány megérzést észrevehessük és emlékezetünkbe tárolhassuk. Az őszinteségre pedig azért van szükség, hogy az így megszerzett információt, ami közvetlen az isteni forrásból jött hozzánk tiszteletben tartsuk, azaz ne torzítsuk saját személyes véleményeinkhez illővé. Ez az amiben a hitoktatók és a vallásos előjárok oly gyakran tévednek.

A Biblia nem közvetlen isten beszéde, hanem gyarló embereknek szánt gyarló emberek szava. A Biblia tartalma hasonlít egy forrás vízére valahol a magas hegyekben. A forrásból a hegyekben, kristálytiszta víz folyik, de míg tovább halad a lejtőn, sokféle dologgal érintkezik keveredik, szennyeződik, míg végül mire a tengerbe ömlik, már alig ismerni rá.

A Biblia a forráshoz hasonlóan eredetében érintetlen, de mire eljutott hozzánk, sok mindent elszenvedett, hibák kerültek bele, gyengébb erkölcsű előjárók megcsonkították, meghamisították, időrendi sorrendjét tönkretették, stb. Az eredményt ismerjük, rengeteg vitára és félreértésre ad alkalmat.

Jézus több tragédiáról és halálos balesetet okozó szerencsétlenségről beszélt, amit ha lett volna abban az időben CNN, BBC, vagy bármilyen TV. csatorna, akkor a drámai képeket, minden bizonnyal az esti híradásban láttuk-hallottuk volna.

A názáreti hallgatósága is ismerte ezeket a tragédiákat és meg is említették Jézusnak, aki a következőket válaszolta: (Lukács 13:1-5)

- Gondoljátok, hogy azok akik elvesztek, bűnösebbek voltak a többieknél, mivelhogy ezeket szenvedték?

Jézus rögtön a választ is megadta:

- Nem, nem voltak bűnösebbek - sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek.

Ezután Jézus elmondott még egy sztorit, amikor 18 emberre rászakadt egy torony és megölte őket - és ismét megkérdezte a hallgatóságát:

- Gondoljátok, hogy ezek az emberek bűnösebbek voltak……?

Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

Vagyis a kérdésed egyik felére a válasz – amit Jézus mondott.

Az éhező gyermekek, a természeti katasztrófák tragédiái és általában a gyöngébbek kiszolgáltatottságával való visszaélés stb. már egy következő fejezet, amivel kapcsolatosan nem bocsátkoznék magyarázatokba, ugyanis az idő és a hely hiányában, nem tudnám a teljesség igényével kifejteni.

Annyit azért szeretnék megjegyezni ezzel kapcsolatosan, hogy van az európai gondolkodásnak és különösen a humanizmusnak egy olyan momentuma, ami szervesen kapcsolódik a kérdésedhez.

A humanizmus természetéből adódóan a legfőbb értékmérő az ember, aki a maga szeszélye és kívánsága szerint ”használja” Istent, pl.: amikor valamire szüksége van

- adjál, kérek, szeretnék stb.

Vagyis a humanizmusban az Isten az ember szolgájává lett, akit az ember adott esetben számon is kérhet, ha a szíve úgy diktálja.

Véleményem szerint, ez a gondolkodásmód, sajnos nem múlt el nyomtalanul.

A humanizmussal fűszerezett gondolkodásmód velejárója, hogy bizonyos helyzetekben az emberek, saját romlott, korrupt, vagy csalódott és keserű agymenésüket kérik számon Istenen.

Prédikátor 8:5

Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet;