Mire gondolsz amikor azt mondod, hogy Isten?

Azért van ez, mert sokan azt hiszik, hogy a létezés csupán ebből a világból áll.

A magzat is csak azt hiszi, hogy a létezés csupán az anyaméhből áll, aztán eljön a születés és minden, amit addig megtanult az anyaméhben értelmetlennek tűnik. Pedig a magzat az anyaméhben tanul meg kortyolni, nyelni, csuklani végül üríteni is. Egy teljesen más közegben megtanulja azt, amit az anyaméhen kívül használ emlékei pedig az anyaméh biztonságáról elvesznek.

Ezért mondom: A világ valóban rossz mindenkinek, de a létezés tetemes részét nem e világban fogjuk eltölteni. Testünk csupán, mint egy magzatburok vagy méhlepény, ami értelmetlenné válik számunkra a test halála után. Ám mégis, a létezés következő fázisára embertestben készülhetünk fel csupán.

Istenre pedig azóta gondolok Jézusként, amióta egyszer nagy csávában voltam, tönkretéve az egész életem és Jézushoz imádkoztam, mint Istenhez. Ne kelljen megölnöm magam, mert más utat nem láttam a bajaimra.

És éreztem akkor a kegyelmét, jóságát, szeretetét, vigasztalását. Életemben először éreztem a jelenlétét annak, akit szem nem lát, fűl nem hall és a szív meg sem sejtett. Azóta nem vagyok egyedül és tudom, hogy sosem voltam egyedül.

Az évek alatt gyarapodtam bölcsességben és próbáltam rájönni, hogy mi értelme van ennek az életnek. Egyetlen egy értelme lehet csupán:

Felkészülés arra, ami az élet után jön. Máskülönben az egész értelmetlen.