Kálvinnak szerintetek ezek mondatai igazak a sátánról?

A sátán célja eléréséhez a hazugság változatos formáit használja fel. Az igazságban nem volt képes megmaradni, bár annak tudása rettegéssel tölti el (Jak 2,19). Hazudik Istenről, ahogy az első bűneset alkalmával tette, amikor megkérdőjelezte a szavát. Hazudik önmagáról, amikor a világosság angyalaként jelenik meg előttünk (2Kor 11,14). És hazudik rólunk, amikor vádol bennünket az Úr színe és a saját lelkiismeretünk előtt. (A Sátán név jelentése is az, hogy vádló.)

Kálvin nagyon jó megfogalmazta a sátán és Isten viszonyát.

„Miután természetére nézve teljesen megromlott, az ördög a legkevesebb indíttatást sem érzi arra, hogy az isteni akaratnak engedelmeskedjen; sőt kizárólag a lázadás vad indulata fűti. Önmagából és saját gonoszságából származik vágya és szándéka, hogy szembeszegüljön Istennel. Ez a gonoszság ingerli olyan cselekedetre, amelyről azt gondolja, hogy a leginkább istenellenesek.” Csakhogy ezzel sem képes meglopni mindenható alkotója dicsőségét. Kálvin így folytatja: „Isten viszont hatalma kötőfékével megzabolázza őt, és arra kényszeríti, hogy csak az általa engedélyezett dolgokat vigye végbe. Így akarva-akaratlanul engedelmeskedik teremtőjének, és kénytelen azt a szolgálatot elvégezni, amire Isten kényszeríti.” (Institutio 1.14.17)