Úgy tudom a RÚF Bibliából hiányzik hét könyv melyet a Katolikus Biblia tartalmaz. Ez a hét könyv miről szól?

Ószövetségi könyvek. Judit és néhány kisebb próféta, illetve Dániel könyve hosszabb a katolikus verzióban. Egyébként a Károli fordításból is létezik katolikus kiadás (amikor egyházi könyvesboltban vettem, kérdezte az eladó, hogy melyik legyen).

Ezekből csak Judit könyvéből olvastam részleteket, azt is művészettörténetet órára, lévén gyakori témája a barokk festészetnek.

Ha jól tudom, akkor ezek azok a könyvek:

Tóbiás könyve.

Judit könyve.

Makkabeusok I. könyve.

Makkabeusok II. könyve.

Bölcsesség könyve.

Sirák fia könyve.

Báruk könyve.

Tóbiás könyve röviden arról szól, hogy Ráfael angyal elkíséri Tóbiást egy úton.

Judit könyve röviden arról szól, hogy Judit megöli a túlerőben lévő sereg fővezérét, Holoferneszt.

A Makkabeusok két könyve röviden arról szól, hogy a Makkabeus testvérek vezetésével a zsidók főllázadnak azok ellen, akik kiakarják őket írtani.

Az utolsó három könyvet még nem olvastam el.

Persze ezeket a könyveket is ihletettnek tekintem. Nagy igazságokat tartalmaznak.

Judit könyvének az egyik legnagyobb tanúlsága az, hogy nem szabad az imáinkban határidőket szabni az Úrnak. Az Úr akkor teljesíti a kéréseinket, amikor akarja.

Szia

Ezek apokrif iratok, nem tartoznak Isten szavának kanonizált részéhez.

Nincsenek összhangban sem Isten személyével, sem a szándékával.

#5

Igen, van olyan jellege egyes könyveknek, míg más könyvek inkább történelmi jelentőséggel bírnak. Jézus és az apostolok is több száz alkalommal idézték ezeket a könyveket, semmivel se kisebb a jelentőségük, mint bármelyik másik bibliai könyvnek.

5-ös:

Igen, sokat tanítanak ezek a könyvek is.

A Makkabeusok II. könyvének 7.fejezete segít nekünk abban, hogy képesek legyünk a hitünkért elviselni a kínhalált is.

2Makkabeus7,1-42

Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek a (törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket.

Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk."

Erre a király haragra gerjedt, és megparancsolta, hogy a serpenyőket és az üstöket tegyék a tűzre.

Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejéről a bőrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük.

Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tűzre, és süssék meg a serpenyőben. Míg a serpenyőből egyre áradt a füst, kölcsönösen bíztatták egymást az anyjukkal, hogy hősiesen haljanak meg. Így beszéltek:

"Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül."

Amikor az első ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejéről a bőrt, aztán megkérdezték tőle: "Hajlandó vagy enni, még mielőtt ízenként szétszednénk a tested?"

De ő atyái nyelvén azt felelte: "Nem!" Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat.

Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert a ő törvényeiért halunk meg."

Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, kézségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta.

Hősiesen mondta: "Az ég adta, de törvényeiért kevésbé veszem. Remélem, újra visszakapom tőle."

Még a király környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette.

Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is.

Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre."

Azon nyomban elővezették az ötödiket, és megkínozták. De az rászegezte tekintetét a (királyra) és azt mondta: " Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ne hidd, hogy Isten elhagyta népünket.

Várj csak, majd megtapasztalod hatalmas erejét, mert megbüntet téged is, utódaidat is."

Utána a hatodikat vezették elő. Amikor közeledett a halála, azt mondta: "Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedtünk, hisz vétkeztünk a mi Istenünk ellen. Amiatt ér minket ennyi szörnyűség.

De ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj."

Csodálni való, és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erős lélekkel viselte, bízva az Úrban.

Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiú bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik: "Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze elemeiteket csodálatos módon, hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet."

Antiochusz azt hitte, hogy megveti, és arra gyanakodott, hogy szidalmazza. Ezért még az életben levő legfiatalabbat nemcsak szavakkal igyekezett rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényeitől, gazdaggá és boldoggá teszi; barátjává fogadja, felruházza magas tisztségekkel.

De az ifjú semmiképp nem vetett rá ügyet. Erre a király odahívatta az anyát, és rábeszélte, tanácsaival mentse meg a fiát.

De odahajolt hozzá, kigúnyolta a zsarnokot, és atyái nyelvén így beszélt: "Gyermekem, légy könyörülettel irántam! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három esztendeig dajkáltalak, és egész mostanáig neveltelek (és tápláltalak).

Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy Isten semmiből teremtette és az emberi nem is ugyanígy keletkezett.

Ne félj ettől a hóhértól, légy méltó bátyáidhoz! Vállald a halált, hogy a könyörület napján majd bátyáiddal együtt visszakapjalak."

Alighogy befejezte szavait, az ifjú megkérdezte: "Mire vártok? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak.

De te, aki annyi szörnyűséget kiagyaltál a zsidók ellen, te nem menekülsz meg Isten kezétől.

Mi bűneink miatt szenvedünk.

Ám ha haragszik is ránk egy kis ideig fenyítésül és büntetésképpen az élő Isten, egyszer újra megkönyörül majd szolgáin.

De te, istentelen, te ne bízd el magad gőgödben, s ne táplálj hiú reményeket, amikor kezet emelsz az ég szolgáira,

mert nem kerülöd el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét.

Amikor testvéreink elviselték a rövid ideig tartó szenvedést, a mulandó élet ellenében elnyerték Isten szövetségének ígéretét. Te azonban megkapod Isten ítéletekor gőgöd méltó büntetését.

Mint bátyáim, én is odaadom testemet és életemet atyáink törvényeiért, és az Istenhez folyamodom, könyörüljön meg hamarosan népünkön, neked meg kínok és gyötrelmek árán adja tudtodra, hogy csak ő az Isten.

A Mindenható haragja pedig, amely méltán gerjedt föl az egész népünk ellen, érjen véget rajtam és bátyáimon."

A király eszeveszett haragra gerjedt. Még kegyetlenebbül bánt vele, mint a többiekkel, mert a gyúnyos szavak mélyen sértették.

Tehát ez is meghalt ártatlanul, minden reményét az Úrba vetve.

A fiúk után utolsóként az anyjuk is meghalt.

De ezzel legyen elég az áldozati lakomából és a kegyetlen kínzásokból.

A bölcsesség könyve meglepő módon a bölcsességről szól. Az akkori bölcsesség-teológia szerint, melyet sok egyháztanító is vallott. Nagyon mély gondolatok vannak benne, de nehéz olvasmánynak tartom, bár nagyrészt csak a szentmise olvasmányaiban és az imaórák liturgiájában idézett részeit ismerem.

A Sirák fia könyvében egy bölcs ad jótanácsokat a fiúnak. Szintén kiemelkedő könyve az ószövetségi bölcsességközpontú irodalomnak. Teljesen még sosem olvastam el, csak a liturgikus részeit.

Báruk könyve Jeruzsálem pusztulása után íratott. Egyes zsoltárokkal és sok esetben Jeremiás próféta könyvével mutat hasonlóságot. Jómagam nem olvastam, s sajnos elég kevés részletet olvastam csak belőle, emiatt nem érzem helyénvalónak, hogy véleményt nyilvánítsak.