A " Hála istennek!" Kifejezés istenkáromlás?

Attól függ. Ha valakivel valami jó történt, és azt mondtad, hogy "Hála Istennek!", azzal semmi gond nincs. De ha például valakit utálsz, az illetővel valami rossz történik, és akkor mondod, hogy "Hála Istennek!", akkor nyugodtan veheted istenkáromlásnak.

Az Isten nevével együtt kiejtett szavak így leírva lehetnek semlegesek, vagy akár jól hangzók is (mint pl. a te fenti mondatod), de ebből nem feltétlenül következik, hogy az nem káromlás. Az dönti el, hogy mi van a szívedben. Ha káröröm van a szívedben, akkor hiába mondod ki szépen Isten nevét, még akkor is, ha "Hála Istennek!" a mondatod. Sokszor hallom olyan mondatokban Isten szavát, ami így papíron leírva semlegesnek tűnik, pl. a szokásos "Mi az Isten van ...-val/-vel?" vagy "Azt Istennek sem akar ..." Nincs ezekben csúnya szó, de ilyeneket akkor szoktak kimondani az emberek, amikor frusztráltak, haragosak, idegesek, bosszankodnak, ezért bármilyen semlegesnek tűnik, ezek káromlások. A parancsolat ugyanis nem az, hogy ne legyen Isten neve mellett valami csúnya szó is a mondatban, hanem ez: "Az Úr nevét hiába ne vedd!". Isten nevét csak tiszta szívvel szabad kimondani, pl. hálával, alázatos kéréssel, dicsérettel stb.

Jézus azt mondta, hogy Isten nevének vagy akár az ő [Jézus] nevének a káromlása is a még megbocsátható bűnök közé tartozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű megtérni egy káromlásra beállított gondolkodásmódból, csak azt jelenti, hogy onnan még lehetséges. Szerintem a káromkodás megbocsáthatósága abból adódik, hogy Isten megérti, hogy az emberi élet gyakran nehéz, frusztráló, csalódást okozó itt a földön, és Isten türelmes, kegyelmes, alázatos, ezért nem fogja megtorolni az ellene elkövetett verbális támadásokat. Ugyanakkor eljön majd mindenkinek a számadás napja, amikor elmúlik a kegyelem ideje, vége szakad a türelemnek, és nem kívánom senkinek, hogy azon a napon azok közé tartozzon, akik nem gyakoroltak istenfélelmet, hanem hiábavalóan vették a szájukra Isten nevét a végsőkig. A Szentírás kilátásba helyezi, hogy aki nem tér meg a káromlásokból, annak is, mint minden bűnösnek, szörnyű vége lesz az ítélet napján, lásd Júd 1:14-16:

"Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, akik vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek."

Ez az idézet a káromlások okának a zúgolódást, az Isten által kiosztott sors elleni lázadást, és önző indokból emberek dicsőítését nevezi meg.

Júdás levelében előbbre leírja, hogy nem csak szavakkal, hanem tettekkel is lehet káromolni Istent. Olyan tetteket említ, mint a kicsapongás (Júd 1:4), hitetlenség (Júd 1:5), nemtörődömség/felelőtlenség (Júd 1:6), paráznaság (Júd 1:7), álmodozás/fantáziálás, azaz a valóságtól való elszakadás (Júd 1:8), a felsőbbség és a hatalom iránti tiszteletlenség, azok lekicsinylése (Júd 1:8), testi vágyakban való tobzódás, mint pl. falánkság (Júd 1:12). Látható, hogy a káromlást cselekedetek szintjén olyan emberek szokták elkövetni, akik elvetik Isten parancsolatait a szent életre. Pál apostol írja kora vallásos embereiről, a zsidókról a Róm 2:24-ben, hogy "Bizony miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között, amint meg van írva." A zsidók nagyon óvatosak voltak abban, hogy véletlenül se ejtsék ki Isten nevét a szájukkal, nehogy káromlás legyen belőle. Ugyanakkor a Júdás levelében leírtakhoz hasonló CSELEKEDETEIKKEL mégis káromolták Istent. Az, hogy a pogányok a szavaikkal káromolták Istent, csak egyfajta reakció volt a zsidók gonosz cselekedeteire, mert gondolhatták "ha Isten ilyen gonosz embereket kedvel, mint a zsidók, akkor az az Isten megérdemli a káromlást."

Erre, a cselekedetekkl való káromlásra pedig figyelnie kell a mai kor vallásos embereinek, a keresztényeknek még inkább, mert Isten kiirtotta a hitetlen és megbotránkozást keltő zsidókat is a maga idejében, és ez meg fog történni azokkal a keresztényekkel is, akik a gonoszságaikkal megbotránkoztatják a mai kor pogányait, akik az ilyen gonosztetteket látva elfordulnak Istentől, és nem keresik Istent.

üdv, a javuló Stefán