Borsodzik a hátam ha Jézusra gondolok. Amikor eszetekbe jut akkor nem egy ilyen kis nyálas figura jön veletek szembe aki mindennél jobban akar tudni mindent?

FIKCIÓ!

Kezdetben megnyerő, értelmes fazonnak tartanám, akivel szívesen elbeszélgetnék az élet különböző dolgairól. De aztán belém hasít a realitás:

Egy órán belül éreztetné velem, hogy nem én vagyok az ő embere! Nekem eszembe jutna milyen figurákat választott ki magának tanítványul, ráadásul megszívatta őket, amikor elejbük állította azt a naív ártatlan kissrácot...

Nagy a valószínűsége, hogy ő pedig engem az akadékoskodásaimmal, kérdéseimmel egy kalap alá venne az "írástudókkal és farizeusokkal".

Mindegy, legalább észrevenné, hogy a nyája birkáit nem tudná egyformán hülyére venni "a hit üdvözítő erejével"...