Szerintetek bűn a túl kényelmes élet?

A Biblia szerint Jézust kell követnie annak, aki meg akarja őrizni a reményt az örök életre. Jézus kényelmes életet élt, vagy lustálkodott és értelmetlen, passzív dolgokkal mulatta az időt? Pont az ellenkezője. Nagyon aktív és tevékeny életet élt, amelyben sok jót tett másokkal, a Biblia szerint a világ be sem tudná fogadni azt a mennyiségű könyvet, ha mind leírnák, hogy mennyi jót tett ő életében.

Nyilván akkora tehetséget nem sok ember kap Istentől, mint Jézus, hogy annyi jót tegyen, de Ő kell legyen a példaképe egy kereszténynek, vagyis azt mondhatnánk, hogy egy keresztény értékrendjében a kényelem nem szerepel előkelő helyen. A lustaság még a legtöbb világi ember számára is visszataszító, hát még egy keresztény számára. A lusta emberekben tapasztalatom szerint mindig ott szokott lenni egy nagy adag önimádat, hiszen magukat kényeztetik, és másokkal alig törődnek, ami mulasztásos bűnöknek is jó táptalaja.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségünk megfelelő mennyiségű pihenésre, vagy tilos lenne szórakozni azokon a határokon belül, ami még nem káros vagy nem bűn, és nem jelenti azt, hogy csináljunk áldozatot magunkból, és zsigereljük ki magunkat. Isten is szeret minket, mi is szerethetjük magunkat. Hiszen a keresztény életben szabadságra vagyunk elhívva, és mindaddig élhetünk a szabadsággal, amíg nem válunk valaminek a rabjává. Mikor nem váltunk valaminek a rabjává, amit csinálunk? Ha bármikor különösebb erőfeszítés nékkül abba tudjuk azt a tevékenységet hagyni. A szabadságunk egy részéről persze lemondhatunk egy dicsőségesebb feltámadás érdekében, de ne kényszerítsünk másokra olyan emberi szabályokat és korlátokat, amit Isten nem állított fel.

A túlzott korlátozottság ellentéte a másik rossz véglet, a túl nagy lazaság. A mai világban nagyon észnél kell lennünk, mert minden szinten versengenek a figyelmünkért, hogy kire, mire figyeljünk, kinek, minek adjuk az életünk legjavát, a szabadidőnket, a pénzünket stb. És a világi média erősen épít az önzésünkre, arra buzdít, hogy éljük ki az önző vágyainkat és álmainkat, holott az önzés bűn. Egy kereszténynek van egy értékrendje, amiben az Istennel való kapcsolat ápolása, és Isten akaratának a megismerése és tevékeny megvalósítsa az első, és arra figyel elsősorban. Ez pedig az, hogy tevőlegesen szeressük Istent és az embertársainkat, nem pedig az, hogy magunkat elégítsük ki, magunkért éljünk, játsszunk és szórakozzunk. Vigyázni kell, mert ha beszippantanak és függővé tesznek minket különféle dolgok, pl. órákat lógni a neten a közösségi média platformokon, órákon át játszani a mobiltelefonnal, vagy állandóan híreket fogyasztani a tévéből, miközben Isten kimegy a képből, az egy olyan értelmetlen és önző életvitellé válhat, amit Isten már elítél, lásd 1Pét 1:18 "Tudjátok, hogy nem veszendő dolog, ezüst vagy arany váltott meg titeket az ATYÁITOKTÓL ÖRÖKÖLT, HIÁBAVALÓ ÉLETMÓDOTOKBÓL,..." A régi korok embereinek és asszonyainak is megvolt a maguk hiábavaló életmódja, a férfiak talán kocsmába jártak, és úgy mulatták az időt, a nők egymáshoz jártak és pletykáltak, nem változott semmi, csak más formában jelenik meg ez a passzív és hiábavaló életmód, a mai emberek elvesztegetik a drága időt a szociális médiában, fogyasztják a szenzációkat és híreket, vagy a technika legújabb vívmányait hajszolják a több szórakozás és élvezet érdekében stb.

Ezért ismerd meg Jézust a Bibliából. Amikor Isten azt mondta a teremtéskor, hogy a saját képére teremtette az embert, és az nagyon jó, akkor a saját Fiára gondolhatott. A Biblia szerint ugyanis Jézus tényleg Isten emberi testben való képmása. Ahogyan te élsz, abból az emberek látják Isten képmását? Jézus élete nem volt kényelmes, nem volt élvezetes, de értelmes, örömteli, boldog, megelégedett és beteljesült élet volt. A kényelem sosem fog senkit kielégíteni, mert ha egy kényelmi szintet elér valaki, utána még nagyobb kényelemre vágyik. Az élvezetek is csak rövid idejű örömök, és a halállal végük. Jézus beáldozta ezeket a rövidtávú, csupán a földi létre korlátozott vágyait, a tartós, hosszú távú, örökké tartó mennyei dolgokért. Te is megteszed-e?

üdv, a javuló Stefán